Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-06-13 / 24. szám

igy itélt a* 4-ik tételről is, melly egészen BE első tudósítás körébe tartozik : ,,A' zsinat ismerje el ollyan kifejezés példásításaul a' választmányi javaslatban hitvalláskérdés iránt indítványozott formulázását az ev. föegyházbani ordinatiokori hiteltetésnek s az egyházrend iránt javaslott tanhatározatokat." Végre az 5-ik tételt illetőleg: „ A' zsinat egyezzen bele az elvbe, hogy az ígyen egyesült főegyház körén belől egyesek- és községeknek ragaszkodását luth. vagy ref. typusú tan- és istentisztelethez, kizárva minden egyházközösséget kölcsönösen megszüntető cselekvényeket, egészen szabadon hagyja, de a' fenálló különségek tovahaladó kiegyenlítését és összeolvasztását feladatának tekinti," ez annyiban lön vitakérdéssé, miszerint többen vélék, hogy az által a'különsymbolumok háttérbe tetetnek 's a' hozzájok ragaszkodó községek megsértetnek; attól is féltek, hogy az utolsó tétel által könnyen adathatik alkalom félreértésre, mintha e' különsógek elhárításán kellene dolgoznia az egyházkormánynak. De a' választmány, elnöki állítás szerint, nem ezen nézetű 's más kifejezéssel is lehetne egyetértést elérni. — Most még az unioróli javaslathoz néhány pont volt toldva, mellyek fölött határozni a' választmány tartományi zsinatok tanácskozásai által látta magát felhíva; az egyik volt Siedler esperesi szentelése Posenben; erről a' választmány csak uniói szempontból nyilatkozók:,,hogy Siedler esperesi szentelése által egyházait uniótól elváltaknak nem tekintheti ugyan, mindazáltal illyen szakadások- és ingerültségeket okozó intézkedések kikerülését's az ev. egyház megőrzését azon elv ellen, hogy magasb papi hivatalképességre az ordinatiót ki kell még egészíteni, unió érdekében szükségeseknek tartja." Elnök ez által felhíva érezé magát ez ügyről néhány történeti felvilágosítást adni, mellyek azonban, valamint Freimark poseni püspökéi, nem terjeszkedtek a' tudvalevőn túl; egyébiránt a'javaslattal egyetértését nyilvánitá, csak a' „kikerülés" szóhoz azt adá, miszerint az egyházkormány ollyan szentelésre okot soha nem adand 's azt elő nem idézend, bogy azt csak eltűrte, nehogy az ó-lutheranusok szomorú látványát ismételtesse. — Fontosb volt az unió- 's agendatéritvényeket illető pont, mellyek megszüntetését 's illetőleg visszaadatását több papi folyamodvány kéré. A' választmány e* tekintetben javaslá a' zsinatnak : „hogy a' magas egyházkormánynál az uniotéritvény megszüntetését indítványozza/6

mivel az unioeszmének mindinkább előmozdított kivitele mellett, miként azt a' föjavaslatok czélozzák , illy téritvény szükségtelen; de még sürgetőbben kívánta a'választmány, hogy az ujabbi térítvény az agenda használása iránt, melly betüszerintiséget accentuálva az agenda használásában, az istentisztelet ev. elveivel össze nem egyeztethető , töröltessék el 's a' zsinat elibe ez iránt teendő indítványt terjeszte. Erre nyilvánítá az elnök, hogy az uniotéritvóny eltörlesztését jövőre nézve ő is helyesnek tartja, csak a* visszaadás bajos; a'második téritvényben mindenesetre értéket helyez az egyházkormány, hogy papi önkényt gátoljon az agendahasználásban, de, mint a* javaslat mondja, senkit nem kényszerit. Egyébiránt ugy vélé, hogy e' két kérdésről e' helyen nem szavazhatni, mivel azok az ordinatio kérdésével szorosan összefüggnek. — Ekkor az itt eldöntendő kevés pontra mentek át; az 1-ső pont egyhangúan elfogadtatott; a' 2-ik pontra még ellenvetések tetettek; némellyek mint fölöslegest *s mégis félreértést támasztót 's az egyházkormányt sértőt, inkább ki akarák azt hagyni; de az utóbbi állítást maga az elnök visszautasítá 's az 1834-ki cabineti parancsot illetőleg végre azon jegyzőkönyvi megnyugtató nyilatkozatra tökélék el magokat: „hogy e'tételt nem ugy kell magyarázni, mintha az uniónak addig semmi hit- és hitvallásalapja nem volt volna, 's ama cabineti parancs a' maga helyessége- és szükségességében elismertetik," aztán az 2-ik tétel is elfogadtatott, szintúgy a' 3-ik első, negatív részében, de ugy, hogy valamivel világosb fogalmazása, mire többféle, méltánylattal fogadott jobbítmányok tetettek, mellyek fölött nem lehetett azonnal határozni, referensre bízatott A' 3-ik 's 4-ik tétel második része viszaadatott a' választmánynak, 's mivel az 5-ik tételnél is nyomban ellenvetések, névszerint a' szándokolt összeolvasztásra nézve, tetettek, mellyeket, mint látszék, csak az első javaslat fölötti megegyezés után lehet eldönteni : e* pont is későbbi elhatározásra tartatott fen 's ezzel az unióróli egész tanácskozás befejeztetett, hogy aztán a' hitvallás kérdésére visszatérhessenek. (Folytatása következik.) Dunántúli ügyek. Nyugintézet. (Vége.) Közöljük itt a' nyugintézet kezelése körül felállított főelveket kivonatban. I. Az intézet ezélja. 1. §. Az egyházi gyámolda ezélja a* dunántúli ág. hitv. egyházkerületben hivataloskodő lelkészeket, 's felsőbb és alsóbb iskolatanítókat, 's ezek gyámoltalan özvegyeit 's árváit segedelmezni. Más czélokra az intézet pénzei soha semmi szín alatt nem fordíttathatnak. II. Az intézet tagjai 2. §. Tartozik ezen intézethez járulni minden ezen egyházkerületben hivataloskodő lelkész és iskolatanító; a' káplánoknak 's iskolatanítói segédeknek önakaratjokra hagyatik az intézethez járulni vagy nem. III. Az intézet jövedelme. 5. §. Az intézet tagjai fizetnek évenként 4 osztály szerint az intézethez az elsőbe 20, a* másodikba 10, a' harmadikba 5, *s a' negyedikbe 2 ezüst ftot, önakaratára hagyatván kinek-kinek,