Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-06-06 / 23. szám

elve csak igy lesz teljes igazsággá; de ha alapelvnek kellene lenniek, mellytöl az egyház el nem térhet: akkor azok romlása az egyháznak. Csak a' mennyiben ezen elveket tulajdonkép mégis föllelé a' javaslatban, irta azt alá. — Következett szónok azon tételt áilítá fel, hogy az unió, mint a' méltatlanul elvált és szentségmegtagadásig ellenségeskedett egyházak újra egyesítése, nem egyéb az egyházi átok megszüntetésénél, 's midőn innen egy részről azt következteté, hogy az uniónak tan-és hitközösségre szüksége nincs 's a' különböző tanokat sem szünteti meg: épen abban lelt mégis legerősb okot, miszerint minden keresztyén köteles az unióhoz csatlakozni 's mellette megmaradni, 's ezért veszélyesnek tartá megengedni a' községeknek , hogy ismét különsymbolumokra hijanak, a' zsinat legalább ne mondja ezt ki elvileg. — Szintén az ellen szóit a' harmadik szónok, ki a' javaslat elleni irányhoz csak részint tartozék, szólt pedig okokkal, melly eket már azelőtt az első javaslat ellen felhorda, különösen azzal, hogy illyen vocatiókkor a' papjelöltek nagy kísértetbe fognának jutni. Ellenben ezen ülés végén vigaszára mindazoknak, kik az unió, mint valóban már létező hit-, szeretet-, élet- 's tanközösség iránti szeretetök*s ragaszkodásukban többfélekép sértvéknek érezheték magokat, két szónok igen lelkesülten mellette szóla még. Az első, egy ősz püspök, röviden , de hatályosan emigy szólt : „III. Fridrik Vilmos halhatatlan érdemeihez, legdicsöbb nagy tetteihez az unió müve tartozik kétségtelenül. Annyira szivén fekvék ez ügy, hogy trónörökösének is szivére köté azt, 's a' mostani király itt is nagy atyja utján jár, ö barátja az uniónak. Ha boldogult urunk hallhatná, hogy az unió fogalma 's lényege itt még kérdésbe hozatik 's ma azt mondják, hogy az csak létesülöben van : fölötte csodálkoznék ! De Istennek hála, az unió megvan. Hajója utóbbi időben annyira körülvétetik a' pártok hullámitól, hogy méltán felkiálthatnánk: Uram, segélj!, ha nem tudnók, hogy az Úr velünk van, ki az unióhoz csatlakozott. Némellyek azt mondják, hogy kelleténél több a' szeretet, mások, kelleténél kevesebb a' hit mellette, nem, boldogult urunk, ki e' müvet hitben kezdé el, kinyilatkoztatta, hogy a' hitből misem lesz elveszendő, de olly csekélyek levén a' hitkülönségek, szeretet egyesítsen mindnyájunkat. Szózatokat hallánk, mellyek síri harangként hangzának, 's ha azok itt viszhangra lelnének, itt volnánk kénytelenek az unió eltemetését ünnepelni 's honunkba gyászfátyollal menni. Az egyház üdveért, hazánk becsületeért ragaszkodjanak önök az unióhoz szilárdul! Adja Isten, hogy e' gyülekezet az unió áldott fájának uj megtermékenyítését mozdíthassa elő!" E' beszédhez, melly látható benyomást tön, szelid világos szava csatlakozók az istenészeti tudomány egyik képviselőjének, ki először a' ref. egyház úrvacsora felőli tulajdonképeni tanát világosítá fel, bebizonyítandó, hogy az Zwingli kora után mindig 's mindenhol Krisztussali reális közösséget az urvacsorában tanított 's igy a' luth. egyháztól nincs annyira távol, mikép gyakran mondják. Azután a' ref. egyház fontosságáról Németországban szólt általán, 's megmutatá, miként ottani elterjedését, mint a' kor üdveszközét, inegengedé az Isten, hol Luther nézete követői által kelleténél több hévvel folytattaték, e' szerint ás. szabadabb tana- és szerkezetével szolgált, az ev. egyház missióját, Németországot evangyéliomivá tenni, betölté 's folytatá, midőn más részről félreismerteték. Uniokisérletek, folytatá szónok, mindig tetettek ugyan, de a' kor nemkedvezése miatt nem sükerültek. Utóbb mindkét egyházban a' hittudat alásülyedt,'s midőn újra föllelék azt, keletkezett az unió; nem ollyaktól származott az, kiknek semmi hitök nem volt: hanem azoktól, kik szereték azt; 's e' szeretetet nem a' symbolumok szülték. — Azután igen elismerőleg terjeszkedék ki szónok a' javaslatra, megmutatván , hogy a' választmány 3 elv által vezérelteték : 1) hogy az uniónak hitközösségen's annak irásszerinti tanhitvallásán kell alapulnia; 2) hogy ez mesterséges hitágazattan kísérlete, új formulázás nem lehet; 3) hogy azok, kik hitágazati elkülönözésben akarnának maradni, elkülönítve maradjanak, mihelyt magoknak papot lelnek. Végre, az ellenekhez fordulva, nyíltan kimondá, hogy az ev. egyháztól megtagadni a* jogot, miszerint bizonyos mozzanatokban hitét megvallja, egyoldalú törvény tudói álláspont, valamennyi symbolumnak egymás mellé állítása pedig azon czélból, hogy azokra történjék a' hiteltetés, nem eléggé őszinte, hanem becsület- 's igazsággal összeférőbb, az annyagi consensust tisztán megállapítani; 's általában áilítá, hogy az ellenzék csekély számot vetett a' kor mozzanataival, mi egy időre esik az egyház harczával félhitüek 's hitlenek ellen, kik annak létezését is kétségbe hozák; sokkal féríiasb az alaptanokat felállítani 's körülök, mint lobogó körül, összeseregelni; az egyház belsejében egyesültebbek az emberek, mint azelőtt, csak minden igazi barátja hiven együtt-tartanaJMásik mozzanat pedig azon kívánat, miszerint legyen új rámájú föegyház, mire az unió legerősb inger, 's ezért is kell azt őrizni és előmozdítani. (Folyt, következik.) Dunántúli Ügyek. (Folytatás.) XII. lyujKintézet. Segedelemre szorult egyének mindig voltak egyházkerületünkben : de nem volt kútfő, mellyböl enyhülést nyújthattunk volna nekik. Csak midőn egyik vagy másik, az éhen-halással küszködve, folyamodott egyházkerületünkhez, nyitottuk meg erszényünket, nekik egy kis alamizsnát