Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-06-06 / 23. szám

elve csak igy lesz teljes igazsággá; de ha alap­elvnek kellene lenniek, mellytöl az egyház el nem térhet: akkor azok romlása az egyháznak. Csak a' mennyiben ezen elveket tulajdonkép mégis föllelé a' javaslatban, irta azt alá. — Következett szónok azon tételt áilítá fel, hogy az unió, mint a' méltatlanul elvált és szentségmegtagadásig ellen­ségeskedett egyházak újra egyesítése, nem egyéb az egyházi átok megszüntetésénél, 's midőn innen egy részről azt következteté, hogy az uniónak tan-és hitközösségre szüksége nincs 's a' különböző tanokat sem szünteti meg: épen abban lelt mégis legerősb okot, miszerint minden keresztyén kö­teles az unióhoz csatlakozni 's mellette megma­radni, 's ezért veszélyesnek tartá megengedni a' községeknek , hogy ismét különsymbolumokra hijanak, a' zsinat legalább ne mondja ezt ki elvi­leg. — Szintén az ellen szóit a' harmadik szónok, ki a' javaslat elleni irányhoz csak részint tarto­zék, szólt pedig okokkal, melly eket már azelőtt az első javaslat ellen felhorda, különösen azzal, hogy illyen vocatiókkor a' papjelöltek nagy kí­sértetbe fognának jutni. Ellenben ezen ülés végén vigaszára mindazok­nak, kik az unió, mint valóban már létező hit-, szeretet-, élet- 's tanközösség iránti szeretetök­*s ragaszkodásukban többfélekép sértvéknek érez­heték magokat, két szónok igen lelkesülten mel­lette szóla még. Az első, egy ősz püspök, rövi­den , de hatályosan emigy szólt : „III. Fridrik Vilmos halhatatlan érdemeihez, legdicsöbb nagy tetteihez az unió müve tartozik kétségtelenül. Annyira szivén fekvék ez ügy, hogy trónörökö­sének is szivére köté azt, 's a' mostani király itt is nagy atyja utján jár, ö barátja az uniónak. Ha boldogult urunk hallhatná, hogy az unió fogalma 's lényege itt még kérdésbe hozatik 's ma azt mondják, hogy az csak létesülöben van : fölötte csodálkoznék ! De Istennek hála, az unió megvan. Hajója utóbbi időben annyira körülvétetik a' pár­tok hullámitól, hogy méltán felkiálthatnánk: Uram, segélj!, ha nem tudnók, hogy az Úr velünk van, ki az unióhoz csatlakozott. Némellyek azt mond­ják, hogy kelleténél több a' szeretet, mások, kel­leténél kevesebb a' hit mellette, nem, boldogult urunk, ki e' müvet hitben kezdé el, kinyilatkoz­tatta, hogy a' hitből misem lesz elveszendő, de olly csekélyek levén a' hitkülönségek, szeretet egyesítsen mindnyájunkat. Szózatokat hallánk, mellyek síri harangként hangzának, 's ha azok itt viszhangra lelnének, itt volnánk kénytelenek az unió eltemetését ünnepelni 's honunkba gyászfá­tyollal menni. Az egyház üdveért, hazánk becsü­leteért ragaszkodjanak önök az unióhoz szilárdul! Adja Isten, hogy e' gyülekezet az unió áldott fá­jának uj megtermékenyítését mozdíthassa elő!" E' beszédhez, melly látható benyomást tön, szelid világos szava csatlakozók az istenészeti tudomány egyik képviselőjének, ki először a' ref. egyház úrvacsora felőli tulajdonképeni tanát vi­lágosítá fel, bebizonyítandó, hogy az Zwingli kora után mindig 's mindenhol Krisztussali reális kö­zösséget az urvacsorában tanított 's igy a' luth. egyháztól nincs annyira távol, mikép gyakran mondják. Azután a' ref. egyház fontosságáról Németországban szólt általán, 's megmutatá, mi­ként ottani elterjedését, mint a' kor üdveszközét, inegengedé az Isten, hol Luther nézete követői által kelleténél több hévvel folytattaték, e' sze­rint ás. szabadabb tana- és szerkezetével szolgált, az ev. egyház missióját, Németországot evan­gyéliomivá tenni, betölté 's folytatá, midőn más részről félreismerteték. Uniokisérletek, folytatá szónok, mindig tetettek ugyan, de a' kor nem­kedvezése miatt nem sükerültek. Utóbb mindkét egyházban a' hittudat alásülyedt,'s midőn újra föl­lelék azt, keletkezett az unió; nem ollyaktól szár­mazott az, kiknek semmi hitök nem volt: hanem azoktól, kik szereték azt; 's e' szeretetet nem a' symbolumok szülték. — Azután igen elismerőleg terjeszkedék ki szónok a' javaslatra, megmutat­ván , hogy a' választmány 3 elv által vezérel­teték : 1) hogy az uniónak hitközösségen's annak irásszerinti tanhitvallásán kell alapulnia; 2) hogy ez mesterséges hitágazattan kísérlete, új formu­lázás nem lehet; 3) hogy azok, kik hitágazati elkülönözésben akarnának maradni, elkülönítve maradjanak, mihelyt magoknak papot lelnek. Végre, az ellenekhez fordulva, nyíltan kimondá, hogy az ev. egyháztól megtagadni a* jogot, mi­szerint bizonyos mozzanatokban hitét megvallja, egyoldalú törvény tudói álláspont, valamennyi sym­bolumnak egymás mellé állítása pedig azon czél­ból, hogy azokra történjék a' hiteltetés, nem eléggé őszinte, hanem becsület- 's igazsággal összeférőbb, az annyagi consensust tisztán meg­állapítani; 's általában áilítá, hogy az ellenzék csekély számot vetett a' kor mozzanataival, mi egy időre esik az egyház harczával félhitüek 's hitlenek ellen, kik annak létezését is kétségbe hozák; sokkal féríiasb az alaptanokat felállítani 's körülök, mint lobogó körül, összeseregelni; az egyház belsejében egyesültebbek az emberek, mint azelőtt, csak minden igazi barátja hiven együtt-tartanaJMásik mozzanat pedig azon kívánat, miszerint legyen új rámájú föegyház, mire az unió legerősb inger, 's ezért is kell azt őrizni és előmozdítani. (Folyt, következik.) Dunántúli Ügyek. (Folytatás.) XII. lyujKintézet. Segedelemre szorult egyének mindig voltak egyházkerületünkben : de nem volt kútfő, melly­böl enyhülést nyújthattunk volna nekik. Csak midőn egyik vagy másik, az éhen-halással küsz­ködve, folyamodott egyházkerületünkhez, nyitot­tuk meg erszényünket, nekik egy kis alamizsnát

Next

/
Thumbnails
Contents