Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-06-06 / 23. szám

másikhoz csatlakozni, 's a' szerint meghatározott hitvallási symbolumra papot híni 's megfelelő liturgiái formulát használni 's melly végre világos vagy a' hivatal elfogadásával hallgatagul elvállalt meghiteltetést az egyház 's tanhivatal valamelly tannormájára kiván, mellynek, mint egy professio íideinek, az egyházrendben helye legyen, nem tudományos elrendezéssel, hanem, mint egyszerű hitbizonyítvány, a' symb. könyvek sarkalatos tanait foglalja magában 's a'töle eltérők ellen egyházkormány által a'zsinatok alkotmányszerü közrehatásával őriztessék — terv, mellyre később nem tértek vissza, melly azonban mutatja, az ellenség igen fontosaknak látszó engedmények mellett (nemhiteltetés, consensus, sarkalatos czikkek, zsinatok közrehatása, eretnekség fölötti határozáskor) azt, mitől mindene függ, a' symbolumok's főleg Augustana magasb tekintetének fentartását 's az unio elgörditését és agenda hátratolását megnyerni hogyan törekvék. A' következett beszéd előbbi tanácskozások közé ülhetett volna ugyan, de vallomásai nyílt— szivüségeért volt nevezetes. Tartománya — ugy mond szónok , az ismeretes vendégszerető földbirtokos, kinek házában a' szigorúan luth. papok évenként conferentiáznak, de a' ki lutheranság iránti leglelkesiiltebb szeretettel nemesi legfinomabb udvariasságot, nagy olvasottságú iró szellemdús elmésségét, sőt pajzán világfi bugyogó szeszélyét, de egyszersmind, mi leginkább hódít részére, kizárósága legegyenesb ellenei iránti legjobbszivü nyájasságot köt össze — tartománya egészen 's igazi luth. föld, 's e' szerint benne, névszerint hona közelebb környéki községeiben 's ezek papjaiban olly erős hajlam van a1

lutheránság iránt ennek tiszta alakjában , 's régi symbolumai tanához, miszerint az unióban nem jól érzik magokat ; ha dicsekedni akarna, elmondhatná, hogy van egy kis párt, melly sajátjává tette az igéret szavát:,,ne félj, kicsiny sereg,"— hogy Gideonnal elmondhassa ; „sok még a'nép;" de igy kérkednie nem szabad, — e' párt nem kicsiny 's bizonyos conservatismus által, melly az egész tartományt áthatja, mindig növekedik. „Nem tagadom," fölötte nyiltszivüen folytatá azután, „hogy vidékünk kissé szűkkeblű; mi nem vagyunk olly eszélyesek, mint elleneink, exclusiv, némellyekre nézve untató osztálya az embereknek, de a' mag egészséges. Mit akarunk hát mi exclusiv lutheránságunkkal? Mi kissé gyanakodók vagyunk; mindig attól tartunk, hogy az egyesült egyházban az egész ker. vallás egyszer majd angolnaként siklandik ki; ezért szeretjük mi a' régi dicső luth. kúptetöt egész épületével, sőt szögletességei- és csúcsaival; ezért becsüljük mi a' régi concretumot ellenében a* kék gőznek, mellyröl nem tudni, mi lesz belőle. Egyházkormányunk 's consistoriumunk sajátságunkkal eddig is, mit ihálásan ismerünk el, kímélve bántak, 's a1

javaslatban is örömmel látom, hogy a' választmány a* nem-egyesült községeket is jogaikhoz akarja segíteni; illy viszonyok közt az egyesült egyházzal örömest akarunk béke- *s egységben maradni; minden szükkeblüségünk mellett nem vagyunk a* tovafejlödés ellen; mi is élő tag vagyunk az Úr testén; söt eléggé tágszivüek vagyunk a' luth. egyház régi hódításszellemével föl nem hagyni. De ha ez el nem ismertetik, ha nagyobb uniót várnak tőlünk: akkor megvan a' szakadás és békétlenség veszélye." Következett szónokok is, kik a' közelebbi ülésben léptek föl, elejénte csak a' választmány ellenei közöl valának's az új hitvallás felöli, föntebb érintett félreértésre többé vagy kevésbbé tértek vissza. Az első, ki állítá, hogy Isten előtt több napig komolyan fontolgatá, egyház kára nélkül szavazhat-e a' javaslat mellett, mivel olly szükséges, hogy az egy hittéren állók egyes vélemények miatt ne váljanak el egymástól : kötelességeül nyilvánitá mégis, hogy az egyház üdveért a' választmány ellen kell szavaznia, 's az unio lényegéröli válaszmányi nézet ellenében ugy állítá fel a'magáét, mivé az előtte nem iskolai fogalom szerint, mi az unio, hanem tapasztalás után lön, mivé fejlődött ki 's miként tartalék fen, mellyben 20 év óta tényleg élünk és működünk; 's következő ismertetőjelekre talált: 1) Az unio oecuinenicus symbolumokon alapszik; viszonyát nem a' symbolumokta, mi nincs, hanem symbolumokon keresi, föltéve ezek irásszerúségét, melly mindenkor újból megvizsgálandó ; „az Athanasianum csúcsa azoknak, mint alapja az örök üdvtannak,—kemény, súlyos, nyers szavakkal szól az, de e'kemény héj alatt édes étek van, mellyel a' keresztyénség minden században táp— lálkozék;" 2) Alapszik a' két ev. egyház külön hitvallásain, ezek consensusa szerint, melly elismertetik 's őriztetik a' nélkül, hogy belőle valamit elveszni hagynának; van neki közös valamije, azt azonban nem formulázza, mert a' symb. könyvekben formulázva van már, 's mivel e1

közös valami eleven tartalom, mellynek folyékonynak kell fentartatnia, hogy elérje végtére a' tökéletes közösséget; 3) A' közös tantartaiomból mitsem választ el; sarkalatos és nemsarkalatos közt küíönséget nem tesz; ha az utóbbit mellőzni akarná, eltérne elvétől, mert mindent uniokötelékül tekint 's írásból van véve minden; az egyház ráhagyhatja egyesre, mennyit tesz sajátjává, de ö kincséből miről sem mondhat le; 4) Különségetis elismer a' két egyház közt, mellynek azonban nem szükség azokat elválasztani; 's itt az unio egészen függetlennek mutatkozik a' symbolumoktól; neki nincs semmi sajátja, hanem csak amazokra vonatkozik. Eredménykép tehát azt nyeré, hogy az unio lényege, semmi symbolummal nem birni, mi azt harmadik egyházzá fogná tenni; a' föegyház csak a' sz. írásra, ennek összefüggésében, mehet