Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-05-29 / 22. szám

nézve szerit tisztünk, 's ha e'részben a1 szerint, a' mint a' hagyobb kimüveltség mértéke kívánja,tovább nem haladunk; ha a1

mi időnkhöz képest annyit, a1

mennyit boldogult eleink, még szorosabb környülállások között, az ö idejökhez képest tettek, nem teszünk : vájjon kimenthetjük-e magúnkat a' haza dicsősége iránt való hidegségnek Vádjá alól? Szemeinkkel látjuk, mint emelkednek és tökéletesednek nemcsak katholikusntyánkfiainál, kiknek a' dologban könnyű módjok van, nemcsak a' reformátusoknál, kik az összefogásban jó példát adnak, — hanem más superintendentiákban, még evangelikus feleinknél is, a' tudományos intézetek; mint állíttatnak bennek a1

tanítói székek, 's mint adattatnak elő több rendbeli, előbb nem tanított,, tanulmányok. Nem hordom elő a' példákat, csak azt az egyet említem, a' mi hozzánk legközelebb van, 's a1

mi bennünket leginkább megillethet, hogy a pozsonyi ev. főiskolában, mellynek a' soproni hajdan olly szerencsés vetélkedő társa volt, az ujabb időkben a' felsőbb tanítók száma háromról ötre neveltetett. íla ezen jelenéseken egyfelől a' hazára és nemzetre való tekintetből örvendezni tartozunk : másfelől lehetséges-e el nem szomorodnunk annak meggondolására, hogy a' mi superintendentiánk annyira hátra maradt, 's a1

jövendőre nézve olly gyászos kinézést mutat? A' tudományos nevelésben részesülőknek száma már most is feletto nagy 's naponként szaporodik, — a' legszorosabb válogatásra is elég mód van, és lesz minden hivatalokban és tisztviselésekben. Mit várhatunk egyebet, hanem hogy azok, kik több tanítók segedelmével élvénjobban elkészülhetnek, — azoktól, kiknek ez a' szerencséjok nincsen, a' pálmát elkapják, 's azok elölt az előmenetel ajtaját bezárják? mit egyebet, hanem hogy unokáink, ma- holnap miattunk leendő hátra maradásukat 's elmsllöztetésöket fogják siratni!? Edd ig-elé mi evangélikusok, még ezen mi kerületünkben is, azzal dicsekedhettünk, hogy tudományos tekintetben egyéb vallásbeli felekezetűeket vagy felülhaladtunk, vagy legalább áitalok felül nem haladtatiunk, 's főképen ezen környülállásnak, a' műveltebb ész gyözedelmének tulajdoníthatjuk, hogy mindenütt becsülettel megáliotfunk , egyházi és polgári lételünket fentartottuk 's boldogulásunkat illendőképen eszközlöttük. De ha keríHetiinkbeli főbb iskolánkat a' vele egy rángbéli más iskoláknál alább-szállani engedjük: vájjon nem méltán félhetünk-e attól hogy nemcsak előbbeni díszünk el fog enyészni, hanem szerencsénk is. minden tekintetben, nagy csorbulást fog látni? Különben is, millyen lélekkel szívelhetjük, hogy az űz iskola, melly eleink közöl olly sokakat a1

j tisztességnek és becsületnek otSy szép és jeles • grádicsára emelt, 's mellynek mi is, kik most élünk, kimüveltelésdnknek olly nagy részét kö-' szönjük, az alatt-, míg más, előbb vele nem mér** kőzhetett, tudományos intézetek naponként nagyobb ékességet és fényt nyernek, mindinkább és inkább homályba boruljon, és mint valamelly régi erösvárnak omladéka, más megujult és megszépült épületek között ugy álljon, és iránta való gondatlanságunkat szemünkre hányja? Bizonyára , ha csak a* haza dicsősége iránt' hidegek, az ezen dicsőséget meleg szívvel és serényen eszközlök között restek és tunyák , ha saját szerencsénk iránt vigyázatlanok, ha mara-1

dókáink boldogsága iránt érzékellenek, ha értelmünknek egyik legkegyesebbés legjótevőbb dajkája iránt háládatlanok lenni nem akarunk : egyik legfontosabb és legszentebb kötelességünknek kell ismernünk főbb iskolánkat, még magunk megerőltetésével is, elősegíteni, 's különösen tanítói számának nevelésére törekedni. A1

legbuzgóbb szivvel 's a' közjónak, különösen vallásunk közjavának kívánásától gerjedező léleknek legforróbb indulatával kérem tehát, éis kérve kényszerítem a' tek. és tiszt, superintettdentiának mind azon tagjait, kik akár a'világi, akár az egyházi rendben észszel vagy értékkel valamit tehetnek; kérem és kérve kényszerítem minden gyülekezeteinket, világi elöljáróinkat, é& prédikátorainkat s különösen mindazokat, valakik a' szerencse javaival bővebben meg vannak áldva : legyenek fáradhatatlanul iparkodók a' felebb említett czél elérésének eszközlésére. Hallgassuk és vegyük szivünkre, tekintetes és tiszt, superintendentia! azon fontos okokat, mellyek bennünket e' kötelességekre serkentenek. A* kik közölünk polgári tekintetben,'s a1

földi javakban való részesülésre nézve legelői állanak, bizonyítsanak vagyonukhoz képest mérsékelt bőkezűséget, 's adjanak követésre méltó példát. A* kevesebbé birtokosok se tartsák magokat az illy közhasznú, 's különösen vallásbeli felekezetünk boldogulását tárgyszó,adakozás alól kiveendőknek.. A' kik pedig a1

szerencse külső adományíbói fogyatkozást látnak, de ezen fogyatkozást lelki tehetségek állal kipótolva lenni érzik: igyekezzenek tanácsuk és ékesszólásuk által másokat ébreszteni és buzdítani és lelkesíteni, 's minden gyülekezeteink vetélkedjenek egymással a szóban levő csorbát helyre hozni,'s nnnak helyre-hozása állal az Isten ekklézsiáját jobb karba ós virágzóbb állapotba helyheztetni. Részemről annál buzgóbb indulattal óhajtóm ezen kérésemnek szerencsés foganatját, mennél inkább sajnálnám, ha a' következő emberi nyomok a' soproni főbb iskolának az én superintendensségem alalt való hanyatlásán kényszeríttetnének panaszolkodni, — mennél elevenebben érzem, hogy a' tudományok virágzásával Jézus szent vallásának gyarapodása szorosan össze van köt-1 telve, — 's mennél mélyebben meg vagyok a' felöl győződve, hogy mikor azok mennyei világát ler-