Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-01-10 / 2. szám

Jól tetted, hogy fájdalmat ad'ál, Hogy bút kuldél a' bú helyérül : Lelkem, könyűimnek vizében, Mint a1

gyolcs, megiisztúl, fehérül I Föl hát! csak bántsatok, Próbáljatok meg, emberek! Ezzel csak boldogságot adtok: Mert nektek én — megengedek! VIII. Harangoznak . . . . ! menjünk az Úr házába, Oh hívek jertek, jertek el! Mennyboldogság elöérzelme hat meg, Ha sok nép egyült énekel! Aranytenger van a1

mennyégben, Szent tengere az énekeknek; Arany-patak mi énekünk, Rengő hullámai velünk Mennybe folynak, mennybe sietnek. IX. Mint a1

madár nyert gyors szárnyakat; Lelkem szárnya szabad akarati Tudom : keletfelöl korány, Nyugotra éj vagyon; Északra fagy, meleghoni délre. Lelkem akármellyik vidékre Repülhet szabadon! X. Halkan járjatok .... ne beszéljetek t Hadd nyugodjék a' haldokló beteg.. _ Imé a' természet halaira vál , Eltépett, sárgult koszorúinál! Lehullt fájáról a1

zöld lombozat, Mi ünnepélyes fájó pillanat 1 Terebély fádon, oh lét és idő ! Levélként emberek milliója nö ; Ott egyült lakik az ősz és tavasz, Ez a' levél hull, most zöldül ki az» Ágaidról az elmúlás szele Ha fog fuvallni le ... ? XI. A' temetőbe el ! barátomat Látogatom meg a' sirhant alatt; Ha meleg-e még ajka, kebele ? Olly régen nem beszél'em már velef Mutassátok meg a' sirt könyeim, Oh hadd üljek le sárga porain. . .1 Én a1

hant felelt, ő a1

hant alalt Ugy kibeszéltem véle magamat. . . I Igen, igen ! vágy és emlékezet Nyelvén az élő a1

hol tai beszél : A1

vándor darvat vágya elviszi Kiesb hazába, hol nem éri tél. Üdvöz légy, új életnek vágya! Te biztos úti levelem : Utánad éo a' jobb világot, Tudom hogy meglelem. . .! XII. Mi szép a' mennybolt éjszaka! Mi szépen ragyog csillaga! Oh mellyikben lelek hazat! Ha majd szivütésim megállnak, 'S nyugodtan mondok a' világnak Jó éjszakát. .. jó éjszakát....! Miként az esthajnal csendében Zengő harangszó halkan elhal: Halkan elhalt, elzengett a' dal. . . De a' buzgó dalnok lelkében. Mint a' harang muló szózatja, Zengelmét még viszhangoztatja! Tompa Mihály. Bclfild, Csáthi NKázadttN tcmplnm-üvíne-1840. dec. 6-ikán ülé a1

csáthi ref. sz. egyház templomának százados ünnepélyét protestáns egyszerűséggel. Az óra 11-et ütött, és megkondultak a' toronynak imára hivó érczei, és a' hatezer lelket felülhaladó egyház hívei, elevo meghívóit szomszéd egyházak úri- 's közrendű elöljáróival párosultan, megzsúfolák a' százados szent terem minden zugát; 'smig a' 74-ik dicséret: „lm bejöttünk nagy örömmel" 'sa't. zenéje kihangzott, helyt foglalt a' megyebeli papság tíz számú töredéke is; — és lön ünnepélyes csönd 's mély ügyelem. Szószékbe lépett az egyház ifjabb lelkésze, B. J. 's buzgó imája után, a' 118. zsolt. 24-ik versét véve alapigeül, elmélete első részében az elődök vallásos buzgalma iránt méltányos hálárólértekezvén,—azt mérlegül fölállítva a'2-ikban, mi teendője legyen a'jelen nemzedéknek jövendőre nézve? nyomosán és szivrehaló szónoklattal fejté ki. Majd az idősb lelkész P. G. lépelt szószékbe,'s szónoklatában a' közistenlisztelet szükségességét mutogatá Isten, világ és magunkra való vitetósben; miután az egyház legrégibb jegyzökönyvei nyomán történeti képével ismertelte meg a' tömött hallgatóságot, *) melly a'lelkes szónoklatok által, fölmagasult keresztyéni ihletre ragadtatásában, az egyház szükségeit fedező alamizsnás tányérokban egyéni adományát lerakván, 163 vft. 57'/2

kr. folyt be az illető pénztárba. Az ünnepélyes áhitatosságot egyszerű magyar ebéd követé a' városi ns. tanács házánál; toastok nem hiányzottak király, haza, egyházi kormány, és az illető városi nemes elöljáróság irányában. 'S mindezek után búcsút vevénk egymástól azon érzettel, 's én azon óhajtással, hogy az evangyélmi buzgalom ébresztéséül, bár soha prot. egyház illy nemű ünnep megüléséröl meg ne feledkeznék! Prágay Lajos, tisza-keszii ref. lelkész. *) Óhajtanok a' csáthi egyház töténetének ezen vázlatát megnyerni, Lapunk emléktárczájában liözölhetés végett. Török.