Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-05-09 / 19. szám

pentateuchust nem tehetik, — nemcsak azért, hogy némelly részben elvesztek, hanem azért is, mivel némellyikolly rövid volt, hogy az a'reggeli szertartások végével egy hallásra felolvastatott. Bírálat alá veszi továbbá Jósue, Bírák, Buth, Sámuel és a' Királyok könyveit, és kivilágítván, hogy ezek is egy-szabásuak a' pentateuchussal, a' mennyiben ezeknek is az a' czéluk: hogy a' Móses mondásait, parancsait 's azoknak időben és körülményekbeni kifejlődését adják elő : állítja, hogy ezeknek együtt csak egy szerzőjük lehetett. Mindazon könyvek tehát tulajdonképen egy könyvet tesznek, mert egy a' ca.éluk: de különböző névvel azért neveztetnek , mivel különböző helyekben és időkben, különböző személyek vitték benne a' főszerepet ; és igy, Móses könyvének azért neveztetik a' pentateuchus, mert Móses benne a' főszerepet vivő személy , Jósué könyvében Jósué a' főszemély s. a. t. Ki lehetett azonban a1

szerző, Spinoza meg nem határozhatja tökéletesen,hanem hiszi, erős okoknál fogva, hogy Esdrás. Azt hiszi tehát Spinoza, hogy Esdrás más irók munkáiból összeszedte az idevonatkozó történeteket, még pedig némellyeket szóról szóra irt le; e' közben bukkanhatott Esdrás eredeti ősmaradványaira is a' 31óses szavainak, beszédeinek, törvényeinek. Azonban bár Esdrás igyekezett a' históriai adatokból össze-függő egészet készíteni: de azt egyátalában végre nem hajtotta. Mindezekről nyomosán értekezik Spinoza illy czimü munkájában : Tracíatus theologicopoliticus Stutgardiae 1830. Mások ismét — kik tudnillik nem ismerik el a' pentateuchus authentiáját — másképen ítélnek Móses öt könyve származásáról. Általában két osztályra lehet vinni a' különbféle értelmeket: 1) Egyik osztály az, melly azt tartja, hogy az egész pentateuchus lényege Mósestöl íratott, de a' későbbi időkben több pontokban toldatott és foltatott. Ide tartoznak a' többek közt Eichorn, Lüderwald, Grisinger, Jahn s. a. t. 2) Másik osztály az, mellynek értelme szerint a' pentateuchus régi különbféle egyes ősadatokból szerkeztetelt össze Móses ideje után több századokkal. Ezen osztályba tartoznak Spinoza, Berthold, Vater, Augusti, de Wette s. a. t. Akármint légyen a' dolog, annyi bizonyosan kijö, hogy a' pentateuchusban sok ollyasmi van, mit Móses nem írhatott, — még pedig részint egyes helyek, részint egész szakaszok. Bizonyos továbbá, hogy abban sok ős adatok, részint lörténetj részint törvény-tartalmú ős oklevelek találtatnak, mellyek okozzák azt, hogy némelly szakaszok össze-függő egészet képeznek. Bizonyos végezetre, hogy a'Móses által hátra-hagyott irományok, oklevelek későbben egyegészszé alakíttattak, és ezekhez több toldások 's világosító magyarázatok ragasztattak, — innen van aztán az Össze nem egyeztethető különbözőség az egészben, 's a' hiányos össze-függés a' részekben. — Hihető, hogy az egy egészszé alakítás nem elébb, mint a' királyok alatt, 's talán a1

Sámueltől alapított proféta-iskola által vette eredetét. Egyébiránt, véleményem szerint, valamint az egész szentiratra, ugy különösen a' Móses öt könyveire nézve nem az authentia, hanem az axiopistia a' fődolog. Ha a' vallás igazságát akarjuk kimutatni: nem annyira az a* kérdés, hogy ki irta a' vallás-könyvet? mint inkább az, hogy mi van abban megírva? vájjon annak tartalma az észszerű isteni kijelentésröli ideának megfelel-e, vagy nem ? Különben is Semler ideje óta minden okos protestáns theologus megegyezik abban, hogy a' szent könyveknek csak béltartalmuk isteni kijelentés, külső formájok pedig, azaz, a1

betűk, szavak, mondatok csak emberek munkái, — vagy más szókkal: hogy a' szent könyv maga nem kijelentés, hanem a' kijelentést abban csak feltalálni, kikeresni lehet. És igy ha Móses öt könyvének authentiáját meg nem tudjuk is mutatni, de ha annak axiopistiája vagy hitelessége bizonyos : akkor még azt ugy nézhetjük, mint av monotheismus legősibb oklevelét, vagy, II. úr szerint, az egy isten hivésén álló világvallás alapját. Ámbár én ezen világvallás alapja ellen felhozhatnám azon szavakat, mellyeket írva találunk h Kor.3,11., továbbá Eféz.2,20.; de minthogy ennek vitatása jelen czélomtól messze-vinne : most elhagyom, 's a' helyett még egyszer köszönetei mondok Hetényi urnák, hogy a' magyar theologusok figyelmét a' vallástudományosság körében ébreszteni kívánja. Bár csak minél több viszhangra találna! mert különben mi prédikátorok rövid időn oda-leszünk. Ezt igy kinyilatkoztatni, a' mi jelen körülményeinkhez képest, igen nagy és sok okom van. Utójegyzet. Szándékom volt ugyan először nagy és sok okaimat mind elhallgatni; de miután a' Religio és Nevelés 20-dik , 21-ik számában egy igen szerénytelen , vagy talán nem hibázom, ha azt mondom, hogy igen goromba czikket olvastam : lehetetlen legalább azon egy okot ki nem emelnem, miszerint nekünk azért is kell a' vallástudományosság körében haladó figyelemmel lenni, hogy az illy sértegető czikkek — mellyek az említett hírlapban naponként növekednek — se meg ne tántoríthassanak, se felelettel ne kelljen adósoknak maradnunk, ha a* szükség ugy kívánja. Egyébiránt az említett türelemtelen czikk névtelen irója hasonlónak látszik az egyszeri molnárhoz, ki minden sérelmet béketűréssel szenvedett : de midőn a' lisztlopó czímet meghallotta, haraggal és boszusággal tört ki. Azaz, sok ember nem szereti, ha némelly igazságot szemére lobbantanak. Szalai István, szikszói ref. prédikátor.