Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-05-02 / 18. szám

tiszt-társainak olly gyalázata , mellyet szomorú kénytelenségből koldusbotra kell juttatni. — Határozat : Hivatalától felfüggesztetik, — ügye, végítélet végett,a' fötiszteletü egyházkerületre felterjesztetik. — Sok közlendőm volna még egyházmegyénk tengő állapotáról: de most röviden csak ennyit: Ozvegy-árva-pénztár, papkör, olvasó tár sulat, — ezek csak nevökröl ismeretesek köztünk, — szóval : nincs bennünk a' szellem világában vállalkozási erő. Majd ezekről máskor bővebben. — Bár ha tényt közöltem is, lehet, hogy bizonyos egyén, mint táp nedvet vesztett mécs, lángra lobban ellenem: azért, nehogy, mint névtelen, gyáva czimmel illettessem , kérem igaz nevemet kitelelni. Roncsik Sánd or, nyír-meggyesi lelkész. I s k © 1 a-ö gy: Ti§zhang Hunfalvy János észrevételeire Iskola-ügyünk küriil. *) Miután önmagamnak is már több jegyzéseim vannak a*legújabb iskolai rendszerünk fonák voltáról, 's ugyanannak érdekében egy czíkket ki is kezdtem dolgozni, legnagyobb botránykövet azon csillagocskában találván, melly a' szónoklatköltészi osztály rendszeréhez van mellékelve : lehetIen,hogy Hunfalvy János észrevételeit,u gyanez ügyben, mint lelkemből mondottakat, alá ne írjam. A' mit II. úr erre megjegyez , olly igaz, hogy azt paedagogikátlan hazánkfiainak, — kik iily félszegség által, hogy sem itt, sem olt, — sem a' realismus, sem a' humanismus körül semmi ne történhessék, — akarnak segíteni iskoláinkon,— nem lehet elegendöképen ismételni. H. azt mondja : „(lazánkban most harczot vív a' realismus a1 nullismussal, mellyben humanismust képzel. A' classicus műveltséget akarják némellyek kiküszöbölni, 's szélmalmokkal küzdenek. Csak kérdem : Szükséges-e a? latin és görög nyelv tudása hazánkban, vagy sem? Ha szükséges : ugy kell a' dolgot elintézni, hogy az illetők, azaz , a' tudományos műveltséget igénylök, tehát a' papok, ügyvédek, állami tisztviselők, tanítók, irók 'stb. meg is tanulják ugy, hogy hasznát vehessék 'stb. — Érezték az ipar hiányát 's bandzsa szemmel nézték a' tudományos intézeteket, —kezdék okolni iC holt nyelveket, megfeledkezvén arról, hogy a' holt nyelvek, mint ollyanok, még nem ártanak 's nem temetik sirbaaz életet, hanem csak az azokkali visszaélés kárhozatos. Folyvást ócsárolják a' „holt nyelveket" 's folyvást haszontalan és szükségtelen „balastnak" hirdetik azok tudását. — A' zajt meghallotta az éretlen 's többnyire léha ifjúság, meghallotta a' gyermek. 'S a' gyermek háta már jókor borsódzik félelemtől azon nyelvek iránt, mint valami kijáró kísértettől, 's midőn a' tudományos iskola küszöbén első ízben átlép : már fogadást tesz a1

rettegett nyelvet magától *) L. Prot. Egy. 's Isk. Lap 1847. 5-ik szám. távol-tartani, 'satyai vádirattól, melly meghagyja a' tanítónak, hogy a'fiacska fejét nagyon ne terhelje, — el van látva. 'S ö ki nem ábrándulhat, mert boldog 's boldogtalan szakadatlanul azt zúgja fejébe: ,,a' latin és görög nyelv szükségtelen,hasznavehetlen portéka" 's igy csak kaczagja az oktató törekvését, jó szándékát, 's megátalkodottan szegül ellene a'nyelv-tanulásnak. Ennél károsabb helyzet nincs. Vagy küszöböljük ki azon nyelveket, vagy hagyjunk fel az azokkali harczczal! Az ifjúság igy napról napra inkább elrestül, — mert miután neki sikerült egy tárgyat magálól olly távol tartani : csak hamar azon töri fejét, miként tegye azt a' többiekkel is. 'S ennek következménye azután, hogy, az oktatóknak legjobb igyekezotök mellett is, a' tanuló üres gognél egyebet nem viszen ki az iskolából. 'S most neki-rohan a' hon-boldogításnak. A' tömeg tapsol, kurjant. Ö hires,önagy ember! — Az ifjú látja ezt, hát miért tanuljon épen ö ?! — Ezredek vállain állunk : vigyázzunk, hogy le ne bukjunk 1 A' tudományos szellem még meg nem honosodhalott nálunk: vigyázzunk, hogy tombolásunkkal örökre el ne riaszszuk! — Fonák felfogásnak lehet csak tulajdonítani azon jegyzetet, melly a1

szónoklati osztályban kívánja , hogy a' szülék a' tanítóval egyetértve határozzák el, vájjon fiaikkal kivánják-e ezen osztályban a' görög nyelvet tanultatni, vagy sem ? 's hogy azok számára, kik azt nem tanulnák, a' helyett taníttassék egyik évben a' geologia, másikban a* vegytan. Ezen jegyzet a' milly czélszerütlen, olly veszedelmes is, — mert egész rendszert egyes önkénynek vet alá. A1

tanító zaklatása különben is sok, nyissunk csak még kaput az alkudozásoknak, 's egész éven át azokkal lesz elfoglalva 'stb. — Azért szükségesnek tartom, hogy azon érintettem jegyzet töröltessék ki." Eddig Hunfalvy. De vizsgáljuk ennek gyakorlati oldalát. Kérdem először : mit akar rendszerünk ezen jegyzéssel elérni ? Kétség kivül azon elvből kiindulva : „non scholae sed vitae discimus" olly tárgyat akar az ifjúságnak előadatni, mellynek hasznát vehesse az életben : tehát gazdálkodni akar az ifjúkor drága perczeivel, 's félti attól, hogy a' haszontalan görög nyelv tanulásával két egész órát vesztend el hetenként, mellyeket jövendőjére nézve czélszerübben tölthet vala. Ez igen szépen tün föl a' papiroson. Ki tudja jobban, mint mi tanítók, hány perczet használhattunk volna jobban, tölthettünk volna czélszerübben többé vissza nem idézhető ifjú-korunkból, mint a' hogy azokat eltöltöttük?! Mennyivel jobb szónok-költészi oktató volnék, például, én, ha egész eddigi életemet a' régi és új irodalom szép müveiben töltvén, két egész éven által csupán csak theologiával és azokhoz tartozó segédtudományokkal, mint például a' zsidó nyelvvel, — életem 16 ik évétől fogva a* 23-ig (keltőt kivévén) hetenként legalább három