Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-05-02 / 18. szám

tiszt-társainak olly gyalázata , mellyet szomorú kénytelenségből koldusbotra kell juttatni. — Ha­tározat : Hivatalától felfüggesztetik, — ügye, vég­ítélet végett,a' fötiszteletü egyházkerületre felter­jesztetik. — Sok közlendőm volna még egyház­megyénk tengő állapotáról: de most röviden csak ennyit: Ozvegy-árva-pénztár, papkör, olvasó tár sulat, — ezek csak nevökröl ismeretesek köztünk, — szóval : nincs bennünk a' szellem világában vállalkozási erő. Majd ezekről máskor bővebben. — Bár ha tényt közöltem is, lehet, hogy bizonyos egyén, mint táp nedvet vesztett mécs, lángra lobban ellenem: azért, nehogy, mint névtelen, gyáva czimmel illettessem , kérem igaz nevemet kitelelni. Roncsik Sánd or, nyír-meggyesi lelkész. I s k © 1 a-ö gy: Ti§zhang Hunfalvy János észrevé­teleire Iskola-ügyünk küriil. *) Miután önmagamnak is már több jegyzéseim vannak a*legújabb iskolai rendszerünk fonák vol­táról, 's ugyanannak érdekében egy czíkket ki is kezdtem dolgozni, legnagyobb botránykövet azon csillagocskában találván, melly a' szónoklat­költészi osztály rendszeréhez van mellékelve : lehetIen,hogy Hunfalvy János észrevételeit,u gyan­ez ügyben, mint lelkemből mondottakat, alá ne írjam. A' mit II. úr erre megjegyez , olly igaz, hogy azt paedagogikátlan hazánkfiainak, — kik iily félszegség által, hogy sem itt, sem olt, — sem a' realismus, sem a' humanismus körül semmi ne történhessék, — akarnak segíteni iskoláinkon,— nem lehet elegendöképen ismételni. H. azt mond­ja : „(lazánkban most harczot vív a' realismus a1 nullismussal, mellyben humanismust képzel. A' classicus műveltséget akarják némellyek kiküszö­bölni, 's szélmalmokkal küzdenek. Csak kérdem : Szükséges-e a? latin és görög nyelv tudása ha­zánkban, vagy sem? Ha szükséges : ugy kell a' dolgot elintézni, hogy az illetők, azaz , a' tudo­mányos műveltséget igénylök, tehát a' papok, ügyvédek, állami tisztviselők, tanítók, irók 'stb. meg is tanulják ugy, hogy hasznát vehessék 'stb. — Érezték az ipar hiányát 's bandzsa szemmel nézték a' tudományos intézeteket, —kezdék okolni iC holt nyelveket, megfeledkezvén arról, hogy a' holt nyelvek, mint ollyanok, még nem ártanak 's nem temetik sirbaaz életet, hanem csak az azok­kali visszaélés kárhozatos. Folyvást ócsárolják a' „holt nyelveket" 's folyvást haszontalan és szük­ségtelen „balastnak" hirdetik azok tudását. — A' zajt meghallotta az éretlen 's többnyire léha ifjúság, meghallotta a' gyermek. 'S a' gyermek háta már jókor borsódzik félelemtől azon nyelvek iránt, mint valami kijáró kísértettől, 's midőn a' tudományos iskola küszöbén első ízben átlép : már fogadást tesz a1 rettegett nyelvet magától *) L. Prot. Egy. 's Isk. Lap 1847. 5-ik szám. távol-tartani, 'satyai vádirattól, melly meghagyja a' tanítónak, hogy a'fiacska fejét nagyon ne ter­helje, — el van látva. 'S ö ki nem ábrándulhat, mert boldog 's boldogtalan szakadatlanul azt zúgja fejébe: ,,a' latin és görög nyelv szükségtelen,hasz­navehetlen portéka" 's igy csak kaczagja az ok­tató törekvését, jó szándékát, 's megátalkodottan szegül ellene a'nyelv-tanulásnak. Ennél károsabb helyzet nincs. Vagy küszöböljük ki azon nyelve­ket, vagy hagyjunk fel az azokkali harczczal! Az ifjúság igy napról napra inkább elrestül, — mert miután neki sikerült egy tárgyat magálól olly tá­vol tartani : csak hamar azon töri fejét, miként tegye azt a' többiekkel is. 'S ennek következmé­nye azután, hogy, az oktatóknak legjobb igyeke­zotök mellett is, a' tanuló üres gognél egyebet nem viszen ki az iskolából. 'S most neki-rohan a' hon-boldogításnak. A' tömeg tapsol, kurjant. Ö hires,önagy ember! — Az ifjú látja ezt, hát miért tanuljon épen ö ?! — Ezredek vállain állunk : vi­gyázzunk, hogy le ne bukjunk 1 A' tudományos szellem még meg nem honosodhalott nálunk: vi­gyázzunk, hogy tombolásunkkal örökre el ne riasz­szuk! — Fonák felfogásnak lehet csak tulajdoní­tani azon jegyzetet, melly a1 szónoklati osztály­ban kívánja , hogy a' szülék a' tanítóval egyet­értve határozzák el, vájjon fiaikkal kivánják-e ezen osztályban a' görög nyelvet tanultatni, vagy sem ? 's hogy azok számára, kik azt nem tanul­nák, a' helyett taníttassék egyik évben a' geolo­gia, másikban a* vegytan. Ezen jegyzet a' milly czélszerütlen, olly veszedelmes is, — mert egész rendszert egyes önkénynek vet alá. A1 tanító zaklatása különben is sok, nyissunk csak még ka­put az alkudozásoknak, 's egész éven át azokkal lesz elfoglalva 'stb. — Azért szükségesnek tar­tom, hogy azon érintettem jegyzet töröltessék ki." Eddig Hunfalvy. De vizsgáljuk ennek gyakorlati oldalát. Kér­dem először : mit akar rendszerünk ezen jegy­zéssel elérni ? Kétség kivül azon elvből kiindul­va : „non scholae sed vitae discimus" olly tárgyat akar az ifjúságnak előadatni, mellynek hasznát vehesse az életben : tehát gazdálkodni akar az if­júkor drága perczeivel, 's félti attól, hogy a' ha­szontalan görög nyelv tanulásával két egész órát vesztend el hetenként, mellyeket jövendőjére nézve czélszerübben tölthet vala. Ez igen szépen tün föl a' papiroson. Ki tudja jobban, mint mi ta­nítók, hány perczet használhattunk volna jobban, tölthettünk volna czélszerübben többé vissza nem idézhető ifjú-korunkból, mint a' hogy azokat el­töltöttük?! Mennyivel jobb szónok-költészi ok­tató volnék, például, én, ha egész eddigi életemet a' régi és új irodalom szép müveiben töltvén, két egész éven által csupán csak theologiával és azok­hoz tartozó segédtudományokkal, mint például a' zsidó nyelvvel, — életem 16 ik évétől fogva a* 23-ig (keltőt kivévén) hetenként legalább három

Next

/
Thumbnails
Contents