Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-05-02 / 18. szám

let minden önkormányu testületben az igazságnál is szükségesebb; csak illyen kebel birja illően összeegyeztetni a' jogot az egyház belső tartalmával, 's ovakodik, nehogy a' jog, mint külme, midőn szabályozni akar, kiirtsa a' belsőséget, — valamint tesz róla , nehogy viszont az, mi soha tárgya nem lehet a'jognak, ennek igényeiben álljon az ember elébe 's a' lelkismeret szabadságával kérkedvén, azt épen lesúlytsa. Gradetzi Stansith Horváth Imre, Berzeviczy Gergely, olly nevek, kivált az utóbbik, mellyek hangjai evang. protestáns egyházunk történetei beszédében kivehetők. Spóner Pál nyomdokin járt. Midőn e' neveket említem, van-e ügyeinkkel csak kissé ismeretes, ki körül nem nézne egyházmegyénkben, hogy megtalálja-e, kik pótolhatják az eltűnteket, 's ülhetnek megürült helyeikbe? Ah ! van-e sok, kikben válogatni lehetne ? Nem érezzük-e most inkább, mint valaha, mennyire nehéz Magyarországon protestánsnak lenni? nem érezzük-e azt, kivált mi szepesiek, kik olly so káig szokva valánk közölünk látni emelkedett férfiakat? Avvagy tán sértek élőt, e' kérdést ezen gyülekezethez irányozván? nemcsak mivel a' közmondás szerint ,,nincs ember kipótolhatlan": hanem különösen, mert a1

meddig nincs alkalom reá, addig senki sem lehet vitéz? Hát sértek-e élőt? Oh ez egyszer szívesen sértenék} adná bár Isten, hogy minél többeket, minél erösebben sértenék! E'rágalom súlyát vajmi kedvesnek tartaná az én lelkem, melly olly annyira érezi, mi nagyon kell nekünk egyházi és iskolai ügyünk kifejtésére sok , igen sok olly férfi, ki Berzeviczy Gergely nyomdokin járjon! Mert a' magyar protestansság dolga igen sajátszerű, hogy nehezen kívánhatjuk, erre nézve is történjék, mi másban szükségképen történik. Jó-akaró füleknek legyen mondva, a'mit mondandok. Mint vagyunk mi protestánsok ? Egyházunk kebelébe is befúródott egyfelől a' tétlenség , másfelől a* mérséketlenség , hogy agy látszik, itt is kiveszett már az egyetemiség tudata az egyesek fejéből, 's a* számolni nem tudó, vagy nem akaró önösség itt is törvényt készül szabni. Álljon-e fölénk is gazda, ki azon belátással bir, mit magunk megszerezni nem akarunk, vagy restellünk? A' kormány, mellynek szüksége, üdvös hatása bárhol is elismert, lehet-e közvetítő, öncselekvő a' protestáns egyházban is? Nem ellenkezik-e avval ennek egész léte? 'S mit tanulunk ebből mindnyájan ? Azt, hogy protestánsok nem lehetünk, ha önuralkodás nincs bennünk és szilárd akarat, miszerint akarjuk, képesek is vagyunk egyházi 's iskolai érdekeinket ápolni, kifejteni 5 hogy protestánsok nem lehetünk, ha félszegen csak az ugy-nevezett prókátori és publicistái ismereteket óhajtjuk, 's hitvány gőggel lenézünk arra, mi bizony tartalom, midőn amazok egyedül alak; 's hogy végre, bármi szigorú külléte van is a' magyar protestansságnak, mivel nehéz, ép annyira meg nem vetendő protestánsnak lenni: mert igazán, ha teljes értelemben protestánsok tudunk lenni, szegénységünk ragyogóbb, mint a' dúsgazdagság, *s érdemeinkkel sok milliók fel nem érnek! 'S mit tanulhat ebből a' protestáns ifjúság? Azt, hogy mint protestáns másoknál sokkal lelkiesméretesebben készüljön az életre 's korán szokja az önuralkodást, mellyböl egyedül folyhat az önhormányu testületekben olly igen szükséges mérséklet; hogy némi puritanus szellem és komolyság mindjárt az ifjúkor játékaiba vegyüljön, mivel a' nélkül tekintélyes férfiak nem lehetünk ; hogy nem ügyelve az uralkodó korszellem integetéseire, melly nálunk csak az országlati érdekek ápolását látszik ajánlani, tanintézeteinkben a' theologikus irányhoz ne kénytelenségből, hanem önkényt és szívesen simuljon. Mert a' mi egyházunk nem a' lelkészek 's a' hittudomány tanárai; mindnyájan, igen is, mindnyájan vagyunk az egyház! Azért is a' holtnak érdemeit méltányolva, midőn emlegetjük : példájával, ha lehet, az ifjúságot kell serkentenünk ; hisz a' példa többet hat a' tanításnál! Kedves ifjúság! hozzátok eddig is sok oldalról érkezett szózat, hogy jelenünkben az országlati ügyek szolgáltatnak csak méltó anyagot és czélt az ifjú kebel nemes vágyainak, :

s minél távolabb lesztek a' tanítóintézetektől s közelebb az élet mozgalmaihoz, annál sűrűbben 's hitetőbb hangon fog e' szózat hozzátok beszélni. Ne higyetek neki soha teljesen, mint általában a'korszellem minden parancsaiban kissé kételkedjetek! Ha merészet látszom tőletek kívánni, jusson eszetekbe, hogy a' szél, melly épen a' pillanatban fú, egyedülinek látszik mindég, — hogy a' divat legújabb idomairól szoktuk mondani : irn e' már szép! 's holnapután ismét mást hoz az; 's hogy hasonlóképen a' korszellem minden új eszméiről gondoljuk és állítjuk : im itt van a' valóság ! ha ez eszme létesül, megvan minden teendő, — pedig ezután is lesznek eszméi a' korszellemnek. Bizony, minden szélben fú levegő 's minden divatban van szép 's minden eszméjében a' korszellemnek van igaz : de a' protestáns ifjúhoz nem illik az igazságnak csak egy részét ölelni át egész lélekkel, valamint bölcs férfihez nem illik, csak egyet magasztalni. Gyáva az ifjú, szolgának való a1

lélek, melly a' társadalomban és állomban tisztes helyt nem akar elfoglalni 's ahoz képest nem készül! Csak hogy senki ne gondolja, már mindent megtett, ha megyei szolgálatnak ímmel-ámmal fordult, vagy a* törvénykezés alakjaival megismerkedett! csakhogy mindenki tudja, hogy az állam egy nagy külme, miszerintség, mellyet másunnan eredt tartalommal töltöttek meg az emberiség fejlődései! A' ki a' külméhez ragaszkodik csak, azt a1

minduntalan változó bensőség elpattantja, mert előbbutóbb idegen hozzá: ki ellenben az élet tartalmát is tudja, ki protestáns létére az egyház és iskola