Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-05-02 / 18. szám

ról két testvér-fa emelkedett hazánkban is. Ruha tisztesség, azt tartja nagyon helyesen a' példabeszéd. A' kuliét nem levethető lom, melly nélkül is csak ugy élne 's hatna a' szellem , mint benne : hanem inkább testben fejlődik a' szellem, jóllehet maga nem a'test. Már ennél fogva mindegy-e, akár minő a' küllét? Egyiránt szépen virágzik-e a'lélek bármi testben is? 'S hol a' szellem csakegyesület-alkotta küllét által nyilatkozhatik, vájjon mindegy-e, akár fényes az egyesület intézete, akár inség-rágla hajlékban szégyenkedik ? Korántsem mindegy. Hát millyen a'magyar protes'ansság külléte? Oh! nincs mutogatásomra szükség; ki nézni akar, ülő-helyéből megláthatja, ím itt künn az imaház, *) csűrhöz hasonlóbb, mint azon helyhez, hol a'nyomott ember önkénytelenül a1

külső behatás által is felragadtassék, hogy létén túl és kivül magasbat, szebbet sejtsen. A'jövőmenő idegen alig veheti észre, 's ha veszi, meg nem állapodik a' külső által ö benne támadt gerjedésben , hanem tán azért, hogy fejét csóválja. — E' hely, hol most vagyunk, nekünk főtanodai terem, — név, melly másféle külléthez szokott emberben a' múzák diszes templomát sejtetné, a' szeles vagy durva ifjú lélekben is valami szokatlan hatást előidézőt, hogy akaratlanul is föveget emeljen, "s falaihoz, készületéhez, szentségtelen kézzel nyúlni tartózkodjék. Csínos gazdának bárányai rendesebb jászólból eszik a' szénát, mint minő padokon hallgatja itt az ifjúság a1

mennyei tudományt! Pedig hálát mondunk, hogy ennyire állíttatott ki ez épület; nagy sikerrel munkálkodott tanár midőn búcsút vön e'főiskolától,**} di csérve említette, hogy „aedes ipsae, úgymond, sacrarium illud literarum, ea jam sunt conditione, ut fini suo exasse respondeant." — De másutt a' protestáns küllétnek honunkban is méltóságosabb szine mutatkozik, azt mondja tán valaki. — Igenis, barátom! ím a1

délkeleti berken túl, a1

testvérvárosban, imaház emelkedett, vagy inkább emelkedésében meghökkent, melly díszére akart lenni a' magyar protestansságnak. De mit látunk olt ? Ab, az öshajdankorban a1

babylóniai foglyok a' füzes patakoknál nehezen fájlalták inkább, hogy nincs templomuk, mint ez atyafiaink, hogy van ! 's rni többiek azon szomorú tanulságot veszszük jjéldájokból, hogy szegénynek akarnia is bajos. — Kinek emlékezetét most ünnepeljük, az elhunytnak temetésén láttunk ugy egyházi, mint iskolai férfiakat, bizonyára minőket bírunk: ugyan, kezünket a'szívre! nem sokunkban ébredt-e a' gondolat: be kár protestánsnak lenni! — De hát ezen szigorú küllét igazán olly aggasztó? Félszej. bűnösen félszeg volnék, ha kelleténél nagyobbra tenném a'külsőséget. Ez imaházat szorongó időkben szent buzgóság építette, fából ugyan, de a' *) A1

késmárki ev. templom fából épillt a' mult század -elején. **) Chatupka János 1824-ben. lelkesedés könyüi vegyültek az izzadó szorgalom csepjei közé, 's a' rothadni szerető fa erősen él még most is e'harmatból; 's bizonyára e1

szegény egyházban az Isten igéje olly tisztán és hangosan építve vigasztalva szállt már sok ezrek meg ezrek epedő lelkébe, mint bárminő gőgösen kicsúcsosodott templomban; bizonyára felhőket-érő rovatolt tornyon nem jobban kél az ég felé a' szent buzgóság, vagy,szállle égből a'mennyei áldás,mint ezen dísztelen tetőn, mellynek keresztét pajkos fiukéz lesulythatja! E1

szegényes hajlékban bizonyára nem kevésbbé szent a' tudomány, mint bármelly régi univerzitás dísz-auláiban, 's a' mi ifjuságunk, ha Minerva ringatta bölcsőjét, nem kevésbbé telik meg itt szent buzgalommal a' szép, igaz és jóért, mint akárhol. 'Sama férfiak, kiknek alacson külsején szánakozván, nem együnk gondolta talán: be kár protestánsnak lenni! azok, mondom, nem kevésbbé őrzik tán kebelökben az apostoli tüzet, mint bárrnellyik hat-ménes kocsin járó szegény szolgája az evangéliomnak! Csakhogy ezen küllét honunkban máskép nem mutatkozik, mint valója szerint mutatkoznia kellene; mert maga egyedül áll illy szegénységben. Hol mindenben, mint nálunk, a' külső fény ad jelentőséget : olt az elmék is azután járnak, ott a1

szigorú küllét meg van vetve, 's a' megvetettet nem bírhatni. Hát mégha hozzá-gondoljuk, hogy ezen szigorú küllét is az egyesek adakozásából tartatik, azon egyesekéből, kik vagy egyéb adózások alatt úgyis földre görnyednek, vagy kik, ugy hiszik, sokkal méltóbbra fordíthatják pénzeiket, divatszerübb levén a' lóra , inasra elkerülhetlennek tartani a' vag)ont-fölemésztő költséget, a" biblia árát pedig sokallani,'s kikből a' megvettetett külsőség az ügyiránti érdeket is kiszárította, ha még ezeket hozzágondoljuk, legkisebb kétségünk sem lehet a' mondott felöl, hogy protestánsnak lenni nehéz, de Magyarországban még nehezebb. A'társadalom ügyei sokfélék, az egyed sok irányban élhet belátásával, 's használhatja erejél: de minden ügyek között legnehezebb a* neveles, mellyet az iskola közvetlenül, az egyház közvetve vall Dologra született az ember, mert csak munka által fejlődik 's jut a' neki való külléthez. Ámde munka és munka között nagy a'különbség, mint megláthatni, ha három neme szerint felfogjuk. Az anyagon győz vagy nem győz az ember, amúgy dicsőséget arat és vagyont, imitt vigasztalhatja magát, legalább embernek nem tett kárt. A' szellemi munkával szintúgy vagyunk, 's legroszabb esetben egy mü romlik el, melly másnak kezében jobbansikerülend. De a'közvetítő munka, melly emberre hat,felette nehéz's minden kudarcz csaknem bün. Mind a' mellett még ebben is van tetemes különbség; mert midőn azok, kik a' felállított jog szerint találják ki's valósítják az igazságot, mindig a1

szabálylyal mentegethetik magukat, melly az elhatározásteleikbe szabta, 's mig a*