Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-04-25 / 17. szám

ideje." Igen rosz hasonlítás, mert igy a' vasár­nap majd az egész hétnek éjszakája leend, mellyet. szokás szerint, sötétben végig-alszunk. ,,'S ki e' napot rendeltetésével egyezöleg tölti el" — Sz. után a' vasárnap az egész hét éjszakája, — azt ez dolgaiban nem hátráltatja, söt sikeresebb elö­haladásra képesíti... „Nem kétlem, atyám" s. a. t. Száraz, magában-zörgő imádság, mint mikor a' malom üresen garatol. 56. 1. „Restelkedve kö­vettem el kötelességemet." Jól magyarul csak vét­ket szokás elkövetni, kötelességet, teljesítni. 57. 1. „Honnan csillagid andalító fénye, föl a' dicső végetlenség mélyébe ragadja téged érző... lel­kemet." Itt Sz. elfelejti, hogy földön jár, 's ugy járt, mint ama régi tragikus költész, kit, Philostra­tus szerint, az olympiák elnöke Polemon, azért, mert Jupitert kiáltva földre, 's földet kiáltva égre mutatott, — elejtett a' jutalomtól. Föl a' véget­lenség mélyébe, igaz, hogy a' concavumnak föl­felé van mélysége : de ez nem mélység, hanem ür. „Akkor, atyám! akkor halld meg bádjadt tes­temben, szivem háladobbanásait..." „Bocsánat­ért esdő szivem már ujabb áldásid elöérzetében andalog." Már mint lehet imában illyesmit mon­dani? vagy, a1 ki Sz. után kíván imádkozni, hol talál az illyen helyekhez vallásos érzelmet? mert nem mindegyik müveit ember bír azon magassá­gokban és ürességekben szédelegni, hová szerzőt holdja felszívta. „De én, én. . ." Iliyen a' német Doppelgangerei. Hál a' szerda-esti ima, az Isten­ért ! hol jár a' csillagos ég magas ivezetén ? Ez imát léghajóban lehetne elmondani s. a. t. Ünnepi könyörgések. 75. I. „Mindent, mindent, mindont." Hármas minden ! Hiszen az egy mindenben benne van már minden. „Nem, nem." E' kettöztetések, hár­maztatások nem egyebek, mint érzelmi árverések; épen ollyanok, mint a régi helyesírásban a' sok tattatom, tettetem. Az egész újévi könyörgés szá­raz okoskodás, németes soliloquium, és alkudozás. Nagypénteki. „Megváltóm kínos elvérzésének emléknapja."Elébb meghalt édes Idvezilőnk, mint­sem elvérzett volna. Mire való e' keresettség? Anyagi, romantikus költészetünk nagyon testes kitételekben gyönyörködik, 's a' hol tollát vérbe márthatja, mellőzi rendesen a' szellemet, mintha a' halál nem többet je/entne száz állatias elvér­zésnél. „Kíntépte-keblü szent anyád." De kár volt még a' hét fegyvert is bele nem szúrni su­gárosan a1 szent anya keblébe ! igy könnyebben forgott volna a' képzelödés előtt. Az egész ima sustorgó habdagály. Húsvéli. ,,A' tisztelet szent borzalmával látom, mint alkalmaz kegyes gond­viselésed érzékgyőzö okokat a' hinni gyönge em­beriség körül." Tisztelet borzalma ! Ez a1 német heiliger Schauer. Ez már magában is képtelen­ség: hát még a'tisztelel szent borzalma! „Mely­lyet belőlem a' pusztulás minden jeleivel sem irt­hat ki a1 sírgödör." Czukorral behintett ízetlen­ség. Áldozói. A' szívvel tartott beszélgetésen ki­vül, az egész ima csöndes, méltóságteljes. — Pünkösti könyörgésének eleje olly tömött és so­katmondó, millyennek imának, de még szónok­latnak sem szabad lennie; vége jó. — Kardcso­ni. „Angyali ajkak." Nagyon empirikum. „Siket fülekbe zúdítá fohászit." Ha fohászinknak, mint a' malom vizének, zsilipjei volnának, mellyeket* felvonva őket, a' fülek kerekeire zúdíthatnék, — akkor, igenis, nagyon helyén volna ez a' hydrau­likus kitétel: de igy siker nélkül zúg el. „Gyö­nyörködsz." Hiba. Év utolsó napján. „Milly fá­sult kebel felejthet ma hozzád imádólag fellobog­ni?" Festői művészet helyett diszitményi mázo­lások, — mély érzés helyett czifra mondatok. Urvacsorakor. Űrvacsorai elmélkedése kezdetével szelíden fogja meg kezünket, és biztosan vezet Megvál­tónk asztala felé. Örömest elfogadjuk szerzőt ve­zérünknek, hogy a' szentasztali magasabb érzel­mek közé útmutatónk,kalaúzunk legyen; megyünk, megyünk utána egy darabig, és jól esik szivünknek mindaz, mit tőle hallunk : de egyszerre megra­gadja szerzőt szokott oestruma, s az utána eredt elmélkedöt magától elcsapva, elzúg a' forgószél szárnyain, és mi porát sem látjuk többé. A' 112., 1. olvasható soliloquiumban ugy tetszik, mintha Mesmer beszélne. „Kegyszer." Ad formám fű­szer, tüzszer s. a. t. Örömest elvállalnám a' hosz­szú kegyelemeszköz helyébe : de nyelvemen megakad és ketté-szakad. 116.1. „Mint fűződik hamvaiból föltenyészö hűséggel, bánatos zokogás között szerető Megváltója mellére." Szinészeti flosculus. A' bűnbánati könyörgésben nincs mit megbánnunk. Az úrasztalához járulás előtti ima meleg, mély és jó. Kenyér- és borvétel alatti imáiban sok paralytikus hánykódás van. — Az úrvacsora utáni ima, Sz. szavaival : a' lekeser­gett bűnbánat utózengése. Szomorú körülményekben. „Zord kebellel vad kaczaj közt tántorgva." Dithyramb. Ki hallott illyen bicarbonázott, illyen kétszersült kitételt imában? Maga ez a' hat szó képes egy egész imakönyvet megposhasztani; illyen erős szerekből és költészeti morzsákból ké­szül a' keresztyén imák eczetágya. „Reményvi­rágot tűztök bánat-epesztetfe keblemre, melly boldogabb jövő illatjával üzi el a'jelen bú ködét." Már hogy egész legyen a' hasonlítás, oda kelle vala tenni : a' jelen bú rosz-szagú ködét; mert csak igy lesz értelme a' mondatnak, igy üz el a' remény virág illatja más szagot; 's ekkor kész lett volna a' divatos parfutne, készen az egész po­made, mellyel a' müveit vallásosság árva fejét bekenhette volna... 142 I.„Szivem, szivem ! té­ged tán a' csalatkozott nagyravágyás emészt? . . Oh! ne vétkezz." Igaz, — szokott az ember néha magával illy meghitt hangon beszélgetni : László, László! ebből nem jó lész; . . . szokott az ember

Next

/
Thumbnails
Contents