Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-04-25 / 17. szám

ideje." Igen rosz hasonlítás, mert igy a' vasárnap majd az egész hétnek éjszakája leend, mellyet. szokás szerint, sötétben végig-alszunk. ,,'S ki e' napot rendeltetésével egyezöleg tölti el" — Sz. után a' vasárnap az egész hét éjszakája, — azt ez dolgaiban nem hátráltatja, söt sikeresebb elöhaladásra képesíti... „Nem kétlem, atyám" s. a. t. Száraz, magában-zörgő imádság, mint mikor a' malom üresen garatol. 56. 1. „Restelkedve követtem el kötelességemet." Jól magyarul csak vétket szokás elkövetni, kötelességet, teljesítni. 57. 1. „Honnan csillagid andalító fénye, föl a' dicső végetlenség mélyébe ragadja téged érző... lelkemet." Itt Sz. elfelejti, hogy földön jár, 's ugy járt, mint ama régi tragikus költész, kit, Philostratus szerint, az olympiák elnöke Polemon, azért, mert Jupitert kiáltva földre, 's földet kiáltva égre mutatott, — elejtett a' jutalomtól. Föl a' végetlenség mélyébe, igaz, hogy a' concavumnak fölfelé van mélysége : de ez nem mélység, hanem ür. „Akkor, atyám! akkor halld meg bádjadt testemben, szivem háladobbanásait..." „Bocsánatért esdő szivem már ujabb áldásid elöérzetében andalog." Már mint lehet imában illyesmit mondani? vagy, a1

ki Sz. után kíván imádkozni, hol talál az illyen helyekhez vallásos érzelmet? mert nem mindegyik müveit ember bír azon magasságokban és ürességekben szédelegni, hová szerzőt holdja felszívta. „De én, én. . ." Iliyen a' német Doppelgangerei. Hál a' szerda-esti ima, az Istenért ! hol jár a' csillagos ég magas ivezetén ? Ez imát léghajóban lehetne elmondani s. a. t. Ünnepi könyörgések. 75. I. „Mindent, mindent, mindont." Hármas minden ! Hiszen az egy mindenben benne van már minden. „Nem, nem." E' kettöztetések, hármaztatások nem egyebek, mint érzelmi árverések; épen ollyanok, mint a régi helyesírásban a' sok tattatom, tettetem. Az egész újévi könyörgés száraz okoskodás, németes soliloquium, és alkudozás. Nagypénteki. „Megváltóm kínos elvérzésének emléknapja."Elébb meghalt édes Idvezilőnk, mintsem elvérzett volna. Mire való e' keresettség? Anyagi, romantikus költészetünk nagyon testes kitételekben gyönyörködik, 's a' hol tollát vérbe márthatja, mellőzi rendesen a' szellemet, mintha a' halál nem többet je/entne száz állatias elvérzésnél. „Kíntépte-keblü szent anyád." De kár volt még a' hét fegyvert is bele nem szúrni sugárosan a1

szent anya keblébe ! igy könnyebben forgott volna a' képzelödés előtt. Az egész ima sustorgó habdagály. Húsvéli. ,,A' tisztelet szent borzalmával látom, mint alkalmaz kegyes gondviselésed érzékgyőzö okokat a' hinni gyönge emberiség körül." Tisztelet borzalma ! Ez a1

német heiliger Schauer. Ez már magában is képtelenség: hát még a'tisztelel szent borzalma! „Melylyet belőlem a' pusztulás minden jeleivel sem irthat ki a1

sírgödör." Czukorral behintett ízetlenség. Áldozói. A' szívvel tartott beszélgetésen kivül, az egész ima csöndes, méltóságteljes. — Pünkösti könyörgésének eleje olly tömött és sokatmondó, millyennek imának, de még szónoklatnak sem szabad lennie; vége jó. — Kardcsoni. „Angyali ajkak." Nagyon empirikum. „Siket fülekbe zúdítá fohászit." Ha fohászinknak, mint a' malom vizének, zsilipjei volnának, mellyeket* felvonva őket, a' fülek kerekeire zúdíthatnék, — akkor, igenis, nagyon helyén volna ez a' hydraulikus kitétel: de igy siker nélkül zúg el. „Gyönyörködsz." Hiba. Év utolsó napján. „Milly fásult kebel felejthet ma hozzád imádólag fellobogni?" Festői művészet helyett diszitményi mázolások, — mély érzés helyett czifra mondatok. Urvacsorakor. Űrvacsorai elmélkedése kezdetével szelíden fogja meg kezünket, és biztosan vezet Megváltónk asztala felé. Örömest elfogadjuk szerzőt vezérünknek, hogy a' szentasztali magasabb érzelmek közé útmutatónk,kalaúzunk legyen; megyünk, megyünk utána egy darabig, és jól esik szivünknek mindaz, mit tőle hallunk : de egyszerre megragadja szerzőt szokott oestruma, s az utána eredt elmélkedöt magától elcsapva, elzúg a' forgószél szárnyain, és mi porát sem látjuk többé. A' 112., 1. olvasható soliloquiumban ugy tetszik, mintha Mesmer beszélne. „Kegyszer." Ad formám fűszer, tüzszer s. a. t. Örömest elvállalnám a' hoszszú kegyelemeszköz helyébe : de nyelvemen megakad és ketté-szakad. 116.1. „Mint fűződik hamvaiból föltenyészö hűséggel, bánatos zokogás között szerető Megváltója mellére." Szinészeti flosculus. A' bűnbánati könyörgésben nincs mit megbánnunk. Az úrasztalához járulás előtti ima meleg, mély és jó. Kenyér- és borvétel alatti imáiban sok paralytikus hánykódás van. — Az úrvacsora utáni ima, Sz. szavaival : a' lekesergett bűnbánat utózengése. Szomorú körülményekben. „Zord kebellel vad kaczaj közt tántorgva." Dithyramb. Ki hallott illyen bicarbonázott, illyen kétszersült kitételt imában? Maga ez a' hat szó képes egy egész imakönyvet megposhasztani; illyen erős szerekből és költészeti morzsákból készül a' keresztyén imák eczetágya. „Reményvirágot tűztök bánat-epesztetfe keblemre, melly boldogabb jövő illatjával üzi el a'jelen bú ködét." Már hogy egész legyen a' hasonlítás, oda kelle vala tenni : a' jelen bú rosz-szagú ködét; mert csak igy lesz értelme a' mondatnak, igy üz el a' remény virág illatja más szagot; 's ekkor kész lett volna a' divatos parfutne, készen az egész pomade, mellyel a' müveit vallásosság árva fejét bekenhette volna... 142 I.„Szivem, szivem ! téged tán a' csalatkozott nagyravágyás emészt? . . Oh! ne vétkezz." Igaz, — szokott az ember néha magával illy meghitt hangon beszélgetni : László, László! ebből nem jó lész; . . . szokott az ember