Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-04-18 / 16. szám

reggeli, esti, ünnepi, úrvacsorai könyörgések; szomorú és bizonyos körülményekhez szabott imák. Lássuk őket sorban. Hit. Hogy mivé telte Sz. a' hilet ? mint önte a' hit positiv ágazatira temérdek híg-levet? mint sűrítette, mint altatta meg azt a* kétkedés hideg lehelletével ?: Sz. ezen eljárása fölött nem szándékom bírálatot tartani ezúttal. Ennyit mégis mondhatok, hogy a' ki hitét üres érzelgésben, vagy híg ábrándozásokban akarja feloldozni: ezen elmélkedésen végig-hevülve, végig-hiilve, megteheti. Fiatalabb papjainkat, kik között már egy superintendenst is tisztelhetünk, három osztályban képzelhetjük: l.Az eredetiek osztálya. Igen kis osztály. 2. Az imitátorok osztálya, két fiókjával; egyikben a' német-magyarok, másikban a' magyarnémetek. 3. A' halászok osztálya, kik, különbség nélkül, kifognak mindent, mi vasárnapi hálójukba akad. Sz. a' második osztálybeli nevezetesség, 's mint illyennek, lehetlen vala más imakönyvet készitnie; közönsége nagy van szerzőnek egyházunkban , 's hogy közönségét vigasztalás nélkül nem hagyta, ebbeli fáradságát méltánylani tudom. Sz. az osztályt, mellynek számára irt, műveltnek mondja: én ezt el is hiszem,'s azt is tudom, hogy ugy-nevezett művelteink nagy része vagy nem imádkozik, vagy ha néha imádságra áhítozik, illyen imakönyvet szeret tenni feje alá, hogy rajta vallástalanságát kialudja. Szerettem, sőt megkívántam volna azonban a' szép-tehetségü szerzőtől, hogy több eredetiséggel, nemzeti nyelvünk és jellemünk sajátságai iránt nagyobb figyelemmel, irta volna könyvét, mert mig eredetiségre nem törekszünk: mindaddig irodalmunk nem lesz egyéb nyomorult zsellérnél, ki téli fűtőre idegen tarlón gereblyél össze kórót és avart. Ám olvassunk, tanuljunk össze mindent: de, ha irunk, itt legalább magyarok legyünk, s mutassuk meg a' sógornak, hogy nyelvünk sokat köszönhet ugyan neki, de arra még nem szorult, hogy az elhányt üres diókat utána szedegesse. Sz. nagyon gyönyörködik az ugy-nevezett erős-kitételekben (Kraftausdruck), mellyek többnyire erőtlenséget árulnak el. Illyenek : ,, Hit, te keblem sziklavára." E' mondatba sok szép hang szorult, trochaikus verslábakon gyönyörűen lejt: de a' gondolat benne nagyon köves — ha szabad ugy szólnom — calculusokban szenved. ,,Hil által tudom a' törvényt, öntudatom alapját." Homályos.',,A'fenyítő vessző felettem suhogott." Régi, iskolamesteres czifraság, mintha az ember vesszőt futna. „Gyarlóságomból kierősödöm.'* Ez épen annyi, mint: gyarlóságomba belegyöngülök. A' kierősödés nem egyéb, mint belegyöngülés. „Sír! te hát csak a' mennyország kapuja vagy, túl rajtad van a' végetlenség mélysége, honnan az örökkévalóság szellője leng felém." E'gondolat, vagy inkább képzelet szépségét tagadni nem lehet, — magának Uhland iskolájának is becsületére válnék : de, ha rajta a' képzelet végigfutott, kialszik nyom nélkül, mint a' dörgés nélküli villám; édes, mint a' czukor sülthabja, mit spanyol-szélnek neveznek. Remény. Mind remény-szinü az, mit sz. a' reményről elérzeleg; sok helyen lehetlen tőle megtagadnia1 szépséget és a' mélyebb érzelmet: de nincs meg elmélkedésében az a' kebelbez-szóló, szelíd hang, melly édesen kérleli meg a' kétkedés panaszát, 's a' földi élet sok méltatlan fájdalmára enyhítő balzamot cseppentet a' reménynyel; nincs meg amaz erő, melly az embert magán túl-emelve, legyőzeti vele, biztatva, a' jelennek minden baját. Lehet, csalódom: de én legalább ritkán tudtam magamat bele-taláíni sz. érzelmeibe, — és ennek oka vagy sz. maga, vagy énmagam.Vagy én nem foghatom fel szerzőt: vagy sz. érzelmei nehézfelfogásuk ; vagy a' kitétel, a' külalak sajátsága rontja el az érzelem és a' gondolat béltartalmát: vagy az érzelem és a' gondolat nem birja átmelegítni sz. nyelvének és kitételeinek erős kérgeit. Azonban minél tovább latolgatom sz. munkáit; minél közelebb igyekszem hozzá-férkezni : anynyival hajlandóbb vagyok hinni, hogy sz. sokkal több gondot fordít arra, hogy millyen alakot adjon érzelmeinek , gondolatainak, — mint arra, hogy mit érezzen és gondoljon. 0 igen sok helyen érzést gondol, gondolatot érez. E' nevezetes tévesztésben áll íróink nagy részének hibája; kivált hibája ez egyházi szónokainknak: pedig igaz, mit a' nagy német poéta, Göthe mond : Wenn ihr's nicht fühlt, ihr werdet 's nicht erjagen, — Wenn es nicht aus der Seele dringt Und mit urkráftigem Behagen Die Herzen aller Hörer zwingt. Sitzt ihr nur immer! Ieimt zusammen, Braut ein Ragout von andrer Schmaus, Und blast die kümmertichen Flammen Aus eurem Aschenhaufchen 'raus ! Bewunderung von Kindern und — Wenn euch der Gaumen darnach steht; Doch werdet ihr nie Herz zu Herzen schaflen, Wenn es euch nicht von Herzen geht. Lássuk ez elmélkedésnek néhány nehezebb kitételeit, mellyek zátonyok gyanánt feneklenek végig benne. ,,A' szárnyas idő hirtelen elröpül, 's minden müve tünö szárnya körül lebeg"'sa't. Berzsenyi ódájában igen szép: de imában flosculus. „Boldog, jelenemhez képest, csak ugy vagyok , ha 's a' mint bizvást reménylek." A' két egymás melletti 's egymást-aggató igehatározó bántja a' fület, — kivált kellemetlenül rászaggat az ájtatos figyelemre. „Szelídebben sírnak rémitö lánczai." Ne quid nimis! „Innen van már, hogy sokan számtalan csalatkozásokután sem hagynak fel hiú kecsegtetésökkel, 's nem szorítkoznak vágyaikkal a' szerénység korlátai közé" 8. 1. a'