Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-04-18 / 16. szám

gyakorolni megszokjatok egyetértöleg létesíteni; nem csupán javított institutiok által, mi tán soha egészen hatalmatokban nem álland, hanem társas éltetek erkölcsi nemesbülése utján, melly, valamint a' jólét érzete, csak önmüvetek lehet. Ki az élet-forrongás piaczán, csak kis ideig is, körüi-nézett : lehetetlen, hogy ne tapasztalta legyen, miként rang, tekintet, pénz és külfény nemcsak az iskola, az erkölcs-katechismus tanjai szerint, hanem valósággal is, csak igen alárendelt tényezői a' jólétnek, a' boldogságnak; hogy mérséklethez, önmegtagadáshoz, nélkülözéshez szokott és törődött kebel, edzett férfi-akarat, egy nagy eszme mellett, melly lelkünket elfoglalja, boldoggá tesz rang, külfény és pénz nélkül is : holott megfordítva az üres lélek, a' rang, a' fény ölében és gyönyörökben úszva is, életunalomnak lesz martaléka. Ki magának nagyot tűzött ki czélul; kinek lelkét egy szent eszme he víti : nem érzi a' pillanatnyi szükség zaklatásit, — még kevéibbé fog képzelt, henyesóg-teremtette szükségek által szorongattatni. A' Róma jövendőjén merengő Camillus, ekéje mellett, nemcsak nagyobb honfi, de boldogabb ember is, mint Crassus, kit egy világ ural, de ki a' nyomorult pénznél magasbat nem ismer, és arany halmazai felett nyavalyog. Hazám reményei! A' világ nagyot változott, az emberiség sokat hányatott a' Camillusok kora óta : de a' nemzetek nagysága és az egyesek jóléte mai nap is csak azon erkölcsi alapokra épül, mellyeken évezredek előtt létesíttetett, — szerény mérsékleten és hasznos munkásságon. Fölszólítlak azért, kik együtt vagytok a' főiskolákban, honom nemesb lelkű ifjai, szövetkezzetek frigyben testetek és lelketek edzésére, szilárd tevékenységre és férfias mérsékletre, nemcsak munkában, de mulatságban és kedvtöltésekben is! Távol az ugy-nevezett nagy világtól, semmi nem szorít benneteket osztakozni lerdeségeiben,bohóságiban, társasági viszonyaik szerencsétlen csillagzatin még kivül állva, nem kényszerültök erénytek feláldoztával vásárolni meg a' társasági állást. Éljetek e' szép kiváltságaitokkal ugy, hogy midőn a' cselekvés pályájára léptek, nézeteiben javult szellemmel találkozzatok. Fogjatok kezet jóra, midőn az érdek egyfélesége lelkeiteket még egybe-füzi és lerontandjátok a' roszat, mellyet az érdekek szétágozásakor az önzés szül. Miután a' nyelvmivelö társaságokat, — hála a százados álmaiból kitört nemzeti buzgóságnak!—a' honi nyelv érdemében tett törvényes intézkedések jó-formán feleslegesekké tették: tűzzetek ki új czélt fenálló szövetkezéstöknek, 's a' czél, az eszme, melly társaságtok egyes tagjait össze-füzze, a' mellett lelketeket szent buzgalommal betöltse, legyen erkölcsi ujjá-születés l Két bün rongál, vészt szórva, legelöl sorainkban : henyélési vágy és telhetetlen élvezet-düh. E' nyavalyás bajok, mint minden bűnök előfutnokai, igénylik legfőbbképen figyelmeteket. Mind a' kettő rosz szokásnak fajzati. A' cselekvéshez, munkához-szokottnak a'tétlenség ép olly kiállhatatlan, mint a' henyesóghez, heveréshez-szokottnak a' munka. A' munkával vagy munkátlansággal szoros kapcsolatban áll az élvezetek minősége. A'mi munka-edzett és természet-hü parasztainknak élvezet: attól az elpuhult, finnyás úrfi megcsömörlik , megtörödik. Rajtatok áll tehát vagy férfias munkához, egyszerű, ártatlan élvezetekhez szokni, 's az által társasági bajainknak elejét venni: vagy munkátlan puhálkodást választani, és a' viszonyok örök szolgáivá szegődni. A' munkához szokott férfi, ha a' mellett kívánatit is mérsékelni tudja, egyhamar nem fog kisértetbe jöni, hogy az erény és tisztesség útjáról eltérjen. Csak akarnotok kell tehát, és a' puhálkodást munkakedv, 's ennek nyomán erényessóg váltandja fel. Hogy e' czél eléressék, nincs biztosabb út, mint a' társulati ösztön. Irbonban megrögzött részegesek, a' mérsékleti társulatba lépve, örökre le birtak mondani olly szenvedélyről, mellytöl ön- és családjok veszedelme, sőt orvosi szerek sem tudták elválasztani. Annyi erő rejlik a' társulati szellemben. Hátha még az a' könnyen-hajló ifjú lelkét ragadja meg, milly dús gyümölcsöt nem várhatunk tőle, viszonyaink ujjá-születésóre ! ? Tűzzön ki a' társulat fokozatos munka-gyakorlatokat, mind testi, mind lelki körben! állítson föl mérsékleti szabályokat, mellyeknek a* társulat minden tagja magát alávetni köteles ! és örömmel tapasztalandjátok nem soká, hogy szorgalmatok más irányt, kedvtöltéseitek más szint nyerendnek. — Van minden jól-rendezett iskolában egy intézet, melly játékotokat ép olly hasznossá teheti, mint a' tanulási szorgalmat, értem a' testgyakorlati intézetet. E' téren, isten szabad ege alatt, legyen az iskolai munkától szabad órákban, szabad emberekhez illő mulatástok! A' férfias munka után legyen játéktok is férfias játék, testetek 's lelketek edzésére. Gyalázat a'gyávára! ki a' hitvány kártya mellett görnyedni, vagy eszét a' szédítő boritalba fulasztani, száját lélekszeplösítö rút szólásokra nyitni nem átall. Az illy gyávának ne legyen társaságtokban helye : ellenben az önkénytes nélkülözésnek , erő-gyakorlatnak, munka-szorgalomnak legyen kitüntetés a' díja í legyenek versenynapjaitok, mellyeken az ügyesség, a' művészi tökély ülhesse diadalmát, 's merítsen a' köz-helyeslésből új erőt új törekvésekre! 'S hogy mindezekben semmi eröszakoltatást ne érezzen a' jóra-elszánt lélek, tegyétek a' becsület szavát szent szövetkezésteknek őréül. Kinek keblében a' szebb-lét tüze kigyulad, hogy biztos erőben frigyeteket, a' jónak és szépnek frigyét keresendi, kösse le becsület-szavát ünnepélyesen zálogul, hogy a' kártya, a' borivás, a' rút szólások, az undok káromkodás és minden-