Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1847-04-18 / 16. szám
falusi, akár városi lelkésznek halála az esperes, illetőleg- városi convent által, nem különben, ha már hivatalban-levŐ lelkész választatott, a' megtörtént 's elfogadott választás az említett uton superint. urnák bejelentessék, hogy az a' rendes uton és nem csupa hallomásból vegyen tudomást a1 leikészetben történendő minden változásról. Ez utóbbit a* soproni convent sem mulasztotta volna el, ha csak superint. urnák elhamarkodott bepanaszlása azt nem mutatta volna, hogy a' megtörtént választásról bizonyos tudomása van. Sopron, apr. 10-dikén, 1847. Egy soproni polgár. Élet-biztosítás. Volt idő, midőn jelen lapok hasábjain, mint közlegény, én is vitézkedtem : de mivel igaz mondásomért fejemet akarták a' kegyetlenek bezúzni, mint ügyes katona, életem biztosítása végett, viszsza vonultam, és letévén tollfegyveremet, mellyel, meglehet igen elevenre találtam, elhallgattam. Ez volt ám az igazi életbiztosítás! De az, mellyröl jelenczikkemben szólani akarok,'smelly e'Iapokban újra föllépni késztet, sokkal nagyobbszerii, sokkal magasztosabb. Mielőtt azonban előadnám, mi az az élet-bíztosítás, a'tisztelt lelkész urak figyelmét 's elfogulatlanságát kérem föl. — Minek rajzoljam a' prot. lelkész sorsát, helyzetét, jövedelmét ? Elég, ha ök tudják, ha ök érzik. Ki segít rajta, ha nincs akarat? Sanyarú az, 's ha csekély évi jövedelme elég is közhasznú életét a' koporsóig eltengetni : az özvegy és árvák, kik többnyire neveletlenek szoktak lenni, honnan vesznek segélyt 's ápoltatást a' kenyérkereső apa hunyta után ? A' prot. lelkészt a' mennyire megnyugtatja , 's édes örömben ringatja azon tudat, hogy ö világít a* világtalanoknak; hogy ö a" sötétben tapogatóknak fáklyát gyújt, 's nem kell neki véka alá rejteni a' meggyújtott gyertyát; hogy Ö Isten országának utait egyengeti; hogyö a' menny kapuinak őre; hogy tőle ezrek lelki élete 's üdve függ; 's hogy végre reá sokak erkölcsi kiművelése bízatott; kétszeresen elkeserítheti azon gondolat, azon fájdalmas érzet, hogy ezen terhes munkáért, ha magában nem, magán kivül nem találhat jutalmat, nem reménylhet méltányló megnyugtatást; — azon gondolat, hogy ö míg él, egy nép boldogsága 's jóllétéről gondoskodik, özvegyeket vigasztal, árvákat istápol: mégis, ha lehunynak szemei, özvegyének nyomorral kell küzdenie, 's árváiról a'jó Istenen kivül senki sem fog gondoskodni; azon gondolat, hogy az apa jó tettei elhalnak a' halálban, 's az özvegy és árvák azok gyümölcseit nem élvezhetik. Prot, lelkész — ha csak apjától nem öröklött, úgyde mellyik öröklött? hiszen csak szegények veszik fel a' Jézus igáját — csekély jövedelméből annyit félre nem tehet, hogy, halála után is, özvegye 's árvái tisztességesen ruházkodjanak 's éljenek. Tisztelt barátim Jézusban! Ha akarjátok, ha készek vagytok , ha tieitek jövöiért reszkettek : itt az alkalom, itta* mód, mellynek használása által, eloszlik szívetekről a'bánat, megszűnik a'jövötöli félelem, *s csak azon boldogító élv marad számotokra, hogy ti prot. lelkészek lehettek. 1H47. elején Székes-Fehérvárott egy boldogító különösen állatotok czélszerüleg használható,jótékony intézet nyiltmeg „Első magyar kölcsönös Életbiztosításs( czíme alatt. Ezen intézet czélja a1 hon, emberiség boldogítása, hasznai elszámlálhatlanok. Gondos családapa , kinek gyermekei jövője *s özvegye sorsa szivén fekszik, lehetlen, hogy ezen intézet jótékonyságával élni ne akarjon, ne siessen. Többet használ ez a' családnak, mint bármelly más-nemü üzérkedés, takarék-pénztár, vagy kamatozás végett kiadott csekély töke. Mert bár mibe kapjon is a1 családapa, ha a' halál végetvet életének, tevékenysége, munkássága azonnal megszűnik, 's csak mennyit haláláig gyűjthetett, megy át maradékaira : de az Élet-biztosító intózetbeni részvét által egy óra, egy nap, egy év alatt annyit gyűjthet, annyit szerezhet családja javára, mennyit különben tíz, vagy húsz év alatt sem gyűjthetett volna. Furcsának tetszik ugy-e? pedig ugy van. Példa legjobban világosít, 's a* mi tán fentebbi soraimban furcsának tetszett, világossá leend. Vegyünk fel egy harminczkét óv»s embert — többnyire lelkészeink illy életkorban szoktak nöszülni "s lesznek családapákká. N. lelkész kívánja övéit biztosítani: úgyde csekély jövedelme alig elég háza fent rtására. vagy legfölebb évenként 10 - 20— vagy 40 pforintot képes elszakasztani, *s félretenni, — a' szegényebbeket értem ! Már most tegyük fel. hogy N. lelkész évenként 40 forintot képes elszakasztani jövedelméből, tíz év alatt öt gyermekkel áldotta meg Isten, tíz év alatt félre rakott 400 forintot, 's ha N. lelkész tíz év múlva meg talál halni, marad özvegye 's öt neveletlen árváira 400 forintnyi töke. Beh csekély összeg arra, hogy egy tisztes özvegy öt árvájával abból megéljen! Hátha még a' családapa két 's három év múlva meghal, és évenként csak tíz forintot tehetett félre, Istenem! be sanyarú sors vár özvegyére! — Az élet-biztosításnál egészen máskép áll a' dolog, mert itt N. lelkész évenként félre-rakható 40 forintjával egy év alatt is többet szerezhet özvegye számára. N. lelkész, mintegy harmincz éves, ha az intézetbe felvéteti magát, beléptekor száz forint tökétől fizet 2 ft. 34 kr. 1 fillért. Már most zsebével számot vetvén, a' hányszor képes a fentebbi procentot befizetni, annyi száz pengőt biztosított — halála esetében — Özvegye számára. N. lelkész második évben fizet minden biztosított 100 forint tőkétől 1 ft. 25 kr. 2 fillért, - 3-ik évben 1. ft. 26 kr. 3 fillért, 's így mindig a' látható arányban életkorával emelkedőleg, ugy hogy N. lelkész, ha az Isten élteti, 50 éves korában minden 100 forinttól fizet 2 ft. 56 kr. 1 fillért. Igaz, hogy