Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1847-04-11 / 15. szám
kétkedni. Avvagy ugy volna-e valósággal, hogy a' soproni evang. anyaszentegyház egyéb, dunántúli egyházaknak kárára lenne? A' vád súlyos, de- hadd lássuk, vájjon igazságos-e egyszersmind 1 ? Vagy csakugyan kárt okozna az egész kerületnek azon előkelő gyülekezet, melly századok óta legnagyobb áldozatokkal csaknem egyedül tartja fen honunk e' részeiben virágzó egyetlen egy főiskolánkat ? Igaz, hogy a' kerület is hozzájárúl bizonyos részben e1 képző intézet évenkénti költségeinek fedezéséhez : de hogy nem a' legnagyobb pontossággal, arról tehetnénk szükség esetében tanúbizonyságot. Vagy kárára lehetne-e a1 dunántúli superintendentiának, hogy a' helybeli gyülekezet jámbor eldödei tetemes alapítványaikból az egész kerületnek szegényebbsorsú ifjait, kivált papi pályára készülőket, mind soproni tanuló koruk, mind külföldi egyetemeken való tartózkodásuk alatt, segélypénzzel bőven ellátja, 's az által tudományos elömenetelöket, a' magyarhoni protestantismus javára, atyailag elősegíti, elannyira, hogy e' vidéken főtiszt, superintendens úrtól kezdve, egész a' legfiatalabb falusi lelkészig, alig lesz egy, ki a' soproni conventnek illyképen reá halmozott jótéteményeiben nem részesült volna? Vagy kártékony árnyékot vet egyéb gyülekezetekre a* helybeli egyház az által, hogy évről évre szaporodván a' saját kebelében létező szűkölködők száma, 's kivált ez idén könnyen ezerre menvén, mégis a' minden felöl hozzánk folyamodó pap- és tanítóözvegyeket, a' mennyire csak tőle kitelik, ápolja? Tudják a' soproniak, hogy mindezekben szoros kötelességöknél többet nem teljesítnek ; tudják, hogy mit mond az irás : ,,mikor alamizsnát osztogatsz, ne tudja a' te balkezed, mit cselekszik jobbkezed ;" nern is dicsvágyból, ,,hogy az emberektől láttassanak," szándékoznak tetteikkel fényleni; azonban midőn azzal vádoltatnak, miképen cselekvésmódjuk kártékony-hatású egyéb gyülekezetekre nézve : a' szerénység határát nem vélik az által áthágni, ha mindazoknak, kiknek egyszer jóltevöi valának és kik e' körülményt látszatnak elfelejteni, azt eszökbe juttatják, ömagukra alkalmazván Krisztus urunk parancsolatát; „Ugy fényljék a' ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a' ti jó cselekedeteiteket és dicsőítsék a ti menynvei Atyátokat!*' De menjünk a' dologra. Mert nem arról van szó, vájjon a' soproniak az egész kerületet folytonos jótéteményekkel tetézik-e vagy sem : hanem arról, hogy Nyiltfy úr által ugy nevezett ,,kiváltságaikkal" mostani egyházi főnökünk rendfentartási igyekezetét lehetetlenné teszik. Lássuk, miben állanak a' soproni gyülekezetnek ollyanynyira veszedelmes és gyűlöletes kiváltságai ? Tán nem hódol jelen superintendens úrnak, mint az egész kerület általános szótöbbséggel megválasztatolt főpapjának? Távol legyen tőle! Söt mikor püspöki méltóságra emeltetésének hirét hallotta a' helybeli convent, tüstént nyilvánítá ö főtiszte— Iendöségének, egyházunk nevében, örömét és"' szíves üdvözletét, hódolatteljes, de mindeddig legkisebb válaszra sem méltatott, iratban. Vagy talán vonakodik a' kiszabott superintendensi tiszteletdíj fizetéséhez aránylag járulni? Korántsem. Ilisz a' reá, püspökűzetés fejében, kivetett összeget pontosan lerójja. „Kiváltságai" abban állanak j hogy protestáns szabadságba legkevésbbé sem ütköző, söt abból egyenesen eredő háromszázados papválasztási módja mellett tovább is maradni akar. Én azt nem kiváltságnak, mint inkább nagykorúság! jognak és szabadsággali élésnek nevezem. Kiváltságot ott látok, hol egyesek bizonyos anyagi adakozásoktól másoknak terhére mentesek, p. adót nem fizetnek : ellenben nagykorúságot szemlélek ott, hol egy erkölcsi testület, századokon keresztül, minden külbefolyás nélkül, önállólagugy intézte's kormányozta ügyeit, hogy, szabadságával vissza nem élve, rendeltetésének meg tudott felelni. Kiváltságról lemondani, kötelesség : szabadságot feláldozni, nagykorusági álláspontról lelépni, gyávaság. Ezelőtt, Istenben dicsőült föpásztorainka' városi conventeknek ezen nagykorúságát és szellemi érettségét szívesen elismerve , önkormányzási jogainkat nem akarták kisebbíteni; 's noha, például, bold. Kis János superintendens úr számára 1813. kidolgozott utasítás egész általánossággal azt rendelte, hogy a* candidálás egyedül a' superintendenst illesse: mégis a' higgadt-lelkü fönök nem tartotta czélszerünek, ezen rendszabályt a' városi gyülekezetekre is alkalmazni; jól tudván, hogy a' protestáns érzelemmel homlokegyenest ellentétben áll, szellemi jogokat valakitől el akarni vonni, miket századok óta háborítatlanul gyakorolt, senkinek kárára. 'S ime nem hallottuk, hogy e' részbeni díscretiója rendfentartási igyekezeteiben akadályoztatta volna. Avvagy ezelőtt, mind a' mai napig, a'dunántúli kerületben rendetlenség uralkodott 's csak most köszön be azon szerencséskor, melly a' ierum anima-t, a' jó rendet, mindenben be fogja hozni ? Hajdan, mikor egyházi elöljáró 's alattvalói közt meghasonlás történt, itthon törekedtek kiegyenlíteni az egyenetlenséget, szem előtt tartván, a' mi a' korinthusbeliekhez küldött J. levél, 6. része, 5. versében mondatik : „Nincsen-e ti köztetek egy bölcs ember is, a' ki Ítéletet tehetne az ő attyafiai között?": most, mielőtt a' kérdéses soproni papválasztás-ügyet, ' utasítása értelmében, az illető hatóság, t. i. a' kerületi gyűlés elébe terjesztette volna, főtiszt: supers úr, Bécsbe siet 's a* soproni conventet. a' főméit, magy. kir. udv. Cancellariánál bepanaszolja. ítéljen a1 magyarhoni protestáns közönség, a' mostani rend tetszik-e jobban, avvagy a' hajdankori ? —Az mondatik, ha a'papválasztási módra nézve minden községek között tökéletes