Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1847-04-04 / 14. szám
Bánatunk szűn, És könyünk leszárad, Ah ! segíts hát Hinni szent igédnek, Karjaid hogy Mindörökre védnek. 'S míg felettünk Rezg az égi pálya, Csillagoknak Millió hazája ; Mig előttünk Leng az újra éledt Rom felébe Kelt növényi élet : Lelkesíts te, Hogy lehet világ, hol A' halandó Üdvezülve honol: És hogy él egy Szent erő, melly semmi Lényt nem enged Semmiségbe menni! Jézusunk, hit Égi fejedelme! Te, kiben él A' lét győzedelme , — Tested is volt Fedve sír kövével, 'S feltöréd azt Istenült erővel; — Ah! ne engedd Köztünk a' mennyei Üdv reményét Cs "rggedésbe menni; 'S nyújts vigaszt, hogy Él, ki itt porrá lett : Te vagy a' fel-Támadás és élet! Kiss Áron. II ú § v é t. Hogy örömnek bú a' vége, Hamvas szerda hirdeti; Hogy örömnek bú az apja, Bizonyítja húsvét napja, Mint azt Róma ünnepli. Da kevés van, a1 ki másért Búsul a' nagy böjtön át, Mint, mivel a' húsevéstől, Lakzi, táncz és zenéléstől Tartóztatni kell magát. És kevés van, a1 ki másért Megörül nagyszombaton, Mint mivel a' húsevéshez, Lakzi, táncz és zenéléshez Visszatérhet szabadon. Húsevés és nemevéstől Függ az öröm, függ a' bú ? Hol az ünnep komolysága? Hol magasztos tanúsága, Ha csak gyomrod szomorú? A1 tanítás szabadsága Bántatott nagypénteken; Ez azon nap komoly gyásza, — Ezért kelt a' föld fohásza, — Szíve megrepedt ezen. De a1 tannak gyózedelmét — Bár meghaljon mestere — Ezt jelenti sok Tamásnak A' dicső feltámadásnak Bámulandó ünnepe ! B. J. Gyász-ének. (Élte szép reggelén sirba hanyatlott néhai P. N. E. halálára. Gyönkön, febr. 20. 1847.) I. Gyenge virágszál, Májusi bimbó Voltam az élet Szép tavaszán; Függve szüléim Karjain, édes Égi reménynyel Játszadozám. 'S ím most hervadt virág vagyok, Korán síromba hanyatlók Szüléim1 láng-kebeléről. Ollyan sárga levék, mint hideg öszszel A' fáknak hulló levelei, Mikkel büszkén játszadozik A' zivatar. Sirba viszem szülőim, Testvérim 's minden kedvesim örömét.. Ah de virúland Szebb tavasz egykor, Túl a' síroknak Durva telén ; Hit szava biztat, Túl sirom álmán Szebb kikeletre Virradok én. Hol a' szív édes köteli Szálait el nem tépdeli Többé a' rémletes halál. Ártatlan kebelem újra ölel majd Egy boldog napon kedveseim, 'S minden mélyen keseredett Bús feleim! Hintse az ég rózsával Ösvényeteket, — Isten veletek!. II. Isten, szent Atyánk! Bút áraszt reánk E' gyászos alkalom. Oh ! mi közel áll Hozzánk a1 halál, 'S a' zordon sirhalom ! Te állsz Jehova! Mi ide 's tova Hullunk mint falevél; Alig születünk, Rövid életünk Bús enyészetre kél! Segíts bennünket Hogy életünket Rendeljük józanon. — 'S örök hazádba Szent országodba Juthassunk egy napon! Losonczy László. Vegyes közlemények. Szézat annak idejében, az 9 9 <> Graduál" ügyében. A* dunántúli evan-
