Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-04-04 / 14. szám

vezetesXVI-ik résznek elsőbb verseiben), mit teszen Jézusnak ez a' szava : „Oltalmazzátok meg magatokat a' farizeusok kovászaiktól/' — minek megértésére pedig épen nagy ész nem kívántatott; mert tudhatták , hogy egy kis kovász az egész tésztát megposhasztja, egy kis farizeusi elv a' legtisztább tudományt is megrontja ; és igy, ha az Üdvezítö kénytelen volt azon alkalommal is komolyan szemeikre lobbantani gyenge értelmiségüket tanítványainak ; igenis, ha mindezen körülményeket fontolóra veszszük: csudálatra-méltó dolog ! kinek juthatott valaha eszébe az a' gondolat, hogy Jézus Péternek, ki a' Christologiából alig tudott az elsőbb egy pár kérdésekre megfelelni, de a'megigazulás módjáról,a' váltság munkájáról, kegyelem eszközeiről 's egyebekről még igen keveset, vagy semmit sem tudott, — igenis Péternek adta volna át e' mulandó életutáni dicső mennyországnak titokteljes kulcsait; őt ajándékozta volna meg határtalan bűnbocsátó vagy bün nem bocsátó hatalommal; az ö egyéniségén, jellemén építette volna, mint kősziklán fel az anyaszentegyházat, a' helyeit, hogy az ő igaz messiási eljövetelének 's evangyéliomának idejét, a' már keresztelő János által ajánlott 's elközelgető mennyországnak nevezvén annak kulcsaival, mint a' zsidók közt is ismeretes rabbi vagy tanítói hivatal diplomatikai czímjével, ugy Pétert, mint több társait, az új szövetségi fötanító megajándékozta, a' megkötözésről 's megoldásról ejtett szavaival köztök hitünk fejedelme az egyházifenyítéket fölállította. Szokása volt a' tanítványi karnak, mikor Jézus czélzatait nem értette, tüstént valamelly nyugtalansággal, mozgalommal, vagy világos fölszólalással kijelenteni, hogy a' szókat nem értették. Mát. XVIIÍ. részében láthatni, hogy Jézus Péterre 's társaira nem ruházott a' kötöző *s oldozó hatalom által egyebet, csak a' keresztyének közt naponként megeshető vétségek atyai elintézését,és hogy a1

tanítványok sem tartották szükségesnek, megmagyaráztatni magoknak, mire czélzott egyszerű szavaiban az Üdvezítö, onnan megtudhatni, hogy miután az egyházi rendszabály elmondatott elöttök : ,,Ha vétkezik, ugy mond, atyádfia ellened, dorgáld meg ötteköztedés ö közötte; ha nem enged, végy meíléd egy-két embert tanúnak; ha ekkor sem enged, add be a' gyülekezetnek; ha ennek sem enged,hadd magának Elegyen előtted ollyan, mint egy pogány és fukar" nyomba utána teszi Jézus: „bizony, bizony mondom nektek, valakiket megkötöztök e' földön, mennyben is kötözve lészen" 's a' t. Valóban, hr

,

gy Péter ezen egyszerű 's csupán egyház-fenyítékre vonatkozó szók által, sem magának , sem társainak , semmi titkos bűnbocsátó, vagy nem bocsátó hatalmat adatni nem gondolt, — igenis nein egyebet ezen üdvös rendeletnél: „minekutána hiszitik, hogy én Jézus Istentől jöttem, Isten íia 's igaz Messiás va- ! gyok: tudjátok meg, hogy a' ker. hit- és erkölcstannak 's az ezzel kapcsolatban álló egyházi igazgatásnak 's fenyítéknek sinormórlékül azon igazságokat mutatom ki, mellyeket tőlem, mint Krisztustól, Istenfiától, tanultok, és a' mit tudományom szellemében igaznak, jónak, üdvösnek, vagy ezzel ellenkezőnek mondotok, az állani fog, az érvényes leend Isten *s emberek előtt;"—?

s hogy nem érthetett s nem is értett Péter ennyinél többet, világos onnan, mert tüstént abban a* perczben kérdezé Jézustól, a' tőle hallott szók szellemében: „Uram! megbocsássak-e atyámfianak ha hétszer vétkezik ellenem ?" és Jézus a' kedélyes, feltett kérdéstméllányolva, felele nekie: „Nemcsak hétszer, de hetvenhétszer is megbocsáss ellened vétő atyádfiának." Igen, de nem mondá, hogy személyed érdeméért 's szenlségeért minden bünfc megbocsáthatsz 's minden bűnöst az örök kárhozattól megszabadíthatsz. — Engedelem! a' Péter elsősége 's a' több apostolok feletti becse 's méltósága elleni hosszúra nyúlni talált értekezésért l Tolulnak a' jó lelkiösmereítel fölkerekedett gondolatok ós szók az ember tollára. — Igazán mondja Philótás Curtiusnál : „Verba innocenti reperire facile est, modum verborum tenere diíFicile." Azt hiszem, ha Péter, mostani mennyei dicsőségében, közölhetné akaratját a' ker. anyaszentegyház azon tagjaival, kik a' neki zsidó modorban átadott tanítói 's irás magyarázói hivatalnoki czimeket, t.L a" kulcsokat, a' dicső mennyországot akár-kinek megnyitó, vagy abból kizáró kulcsokká csinálták: bizony azt mondaná, mit hajdan az angyal a* lábaihoz leborult Jánosnak monda : „Meglássátok, azt ne miveljétek, én is csak szolgatársatok vagyok." Jel. 19. 10. (Vége következik.) Terhes Sámuel, gömör-kis honti ref. esperes, Gyűlések; A.1

pápai ref. egyházmegye közgyűlése. A* pápai ref. egyházmegye j. évi febr. 9-ifc napjától 12-ig Takácsin (Veszprém vármegyében) tartá tanácskozó 's helyosztó közgyűlését. A' megjelenési nap estéjén, 9-kén, a1

mult nov. 's decemb. hónapokban egyházinknál látogatásom volt esperes és jegyző uraknak naplójok olvastatott. Följegyezvék abban nevezetesebb észrevételeik az egyházakról, azoknak lelkészeikről's isk.-tanítóikról, — és mi, mint vártuk, ugy tapasztaltuk most, hogy a' tán minden egyházainknál örömmel látott egyházi vizsgálat nem a' mennél több bajok 'st.b. összeszedésére, söt, miül másutt halljuk történtnek, szaporítására,— haneru inkább azoknak lecsendesílésére *s a' gyűlés drága idejét tekintve, békés utoni elenyésztésére miíködék, régi szokáson alapult hivatásával, — s igy lön, hogy most alig volt egyház, lelkész f tanító egymás ellen pannszos. Mindazáltal a* r-t