Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-04-04 / 14. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP 14. szám. Hatodik évi folyamat. April. 4. 1847. Megjelenik e' Lap 17a íven minden héten egyszer : vasárnap. — Előfizetési ár félévre Buda-Pesten házhozhordással 2 ft 40 kr, borítékban 3 ft 40 kr., postán küldve 3 ft 40 kr. pgő pénzben. Előfizethetni Pesten hatvani-utczai Horváth-házban 483. sz. alatt földszint Landerer és Heckenast könyvnyomdája iigyszobájában és minden magyar- és erdélyországi kir. postahivatalnál. TARTALOM: Nyilt-level prot. paptársaimhoz. Terhes Sámuel.— Gyűlések: A1

pápai, mezöföldi,b. somogyi és érmelléki ref. egyházmegyék közgyűléseik. Szabó Mihály, Fábián István, Haz a i—tói- — Iskolaügy: Iskolalétegesítési terv. Készítette Szigeti Warga János, — közli Károlyi István. — Szent-lant: Fohász a' temetőben Kiss Áron. Húsvét. B. J. — Gyász-enek. Losonczy László. Vegyes közlemények. Nyíltlevél prot. paptársalmlioz. Miután Egy. és Isk. Lapunk, ez űjév reáderiillével, magának igazabb irányt vett, 's a' nem test és vér, de szép 's jólélek-sugalta új programmkészítő előttünk Ígéretet tett, hogy e' díszes egyházi térről a' patvarkodókat, személy eskedöket leszorítandja, más piaczra gyümölcsárosokhoz utasítandja, és itten hely csak azoknak engedtetik ezután, kik a'tisztább keresztyénség ügye mellett működnek; igenis csak azoknak, kik,Pál ap. magas-szellemű szavai szerint, kezökbe a' lelki fegy ösapai vaskos fegyverek ugyancsak villognak, és nálunk —túlzott szerénységgel —hallgat felőle aa egyh. literatura, 's nevetségesen el van hanyagolva. Az elmúlt insurrectiókkal megszűnt ez is, 's meg kellett szűnnie, mert egyikben mint másikban, semmi nemes czél, irány, erő, valódiság nem létezett, csak bűvölt, bájolt, igézett, ijeszgetett. Ha igy maradunk, tartok tőle, hogy midőn egyszer-másszor, valami ártatlan kis polémiái kérdés elő talál fordulni, (mit pedig ki nem lehet kerülni); kivált ha valamellyik jámbor mezei gazdának vasárnap délután kezébe akad, nem mondom, egy biblia, de csak egy kis igazság pai— zsa: — nem leszen képes a' ludnivágyót senki, nern maga sem a' gyülekezet angyala értesíthetni. Jertek hát, tisztes férfiak! mutassuk meg a' világnak, hogy van ártatlan, kellemes, üdvös, szóval: keresztyén polémia ; vessük ki belőle a' régi kovászt, azt az avas átkozódó theologi haragot., gyűlölséget; olly szelíden beszéljünk, mintha a' vert, melly Isten beszéde, veendik, derekaikat igazmondással övedzik be és lábaikat békesség (jeruzsálemi első zsinatban ülnénk ; olly lelkiösmeevangyéliomával saruzzák meg (Efez. 6); — retesen, Isten és felebarát iránti szeretettel poiemiután, mondom, az éjszaka elmúlt, a' nap elkö- jmizáljunk, mintha tüstént a' világ itélöbírája elébe zelgel: (Róm, 13) most már örvendve a' kelle- kellene indulnunk; mindent Isten dicsösségére mimes új világosságnak, sietek én is, ki eddig kö- véljünk, 's ba polemizálunk is, az Urnák poleminyezö szemtanúja valék sok nem-szép dolgoknak, záljunk. Ámbár az ellenfél még ma is haragosan vallásos ismeretünk , egyházi életünk 's jobblétünk alapjára (minthogy ezüst is igen szűken van, kérdezget , mint régen; bár gyanúsítgasson 's mondogossa : „Meddig részegeskedtek még ?" arany 's drágakő pedig épen nincsen) fát, szénát, j mi szelíden feleljük ama kegyes aszszonypozdorját, (1 Kor. 3), a'mi tőlem telik , össze-j nyal : „Nem részegek vagyunk mi, uram! hordani. Kész vagyok igen is, miként ama haza- jne hasonlíts istentelenekhez, mert nagy keserűszabadult 's Jeruzsálem falait újított zsidók, egyikségböl, búsulásból szólottunk ez ideig." (1 Sám„ kezemben fegyvert, másikban pedig nemcsak ka-j 1.) „Vigyázzunk és imádkozzunk, hogy kisértetlapácsot tartani : de, mint kisebb-rendű munkás, be ne jussunk," a' régi vétkes modorra ne vetetéglát, meszet is nagy kedvvel adogatni, és a'kezdett czélirányos épületet, minden áron, semmi fáradságot nem kímélve, magosabbra emelni segítni. Számtalan 's különböző teendőink közt mire hívjam föl figyelmeteket, kedves tiszttársaim! alig tudám magamat elhatározni. Azonban, minekutána a' Reügio és Nevelés czimii folyóirat eddigi lapjait szorgalommal olvastam és e' napokban különösen szemügyre vettem : elbámultam, hova jutottunk, gyáván miily régóta hallgatunk; pedig annak, a' kit érdekel, hitünkről számot adni mindig tartozunk. íme a' római katholika polémiát most is a' Pázmán Kalaúza modorában irják az medjünk: de azzal az indulattal,melly Jézusban volt„ igenis — azzal polemizáljunk. Bízván azért, tiszttársaim ! kedvezéstekbe, íme egy kis próbával szolgálni bátorkodom, 's fölveszem vizsgálat tárgyául imez themát: Hogy cí római ekklézsiát Péter apostol alapította volna, nincs világosan bebizonyítva. Hogy e' tételt hozom szóba, ennek oka az igen tisztelt új pápának minap a1

hírlapokban i^ megjelent föpásztori levele, melly nincs ugyan már a' XVII-ik századbeli VIII. Orbán pápa „In Coena Domini(

e

czimü bullájának világi hatalmat követelő haragos modorában írva : de szellem© mégis kedvetlenül hat mindnyájunkra, kik nem 14