Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-01-03 / 1. szám

nítókat, kiket jelen szellemileg 's anyagilag ugy nevezhető átalakulási szakunkban, ha semmi más okok nem ajánlanának, csupán a' még 3,4 évti­zed alatt tetemesen jobbra nehezen fordulandó anyagi körülmények is hathatósan tanácsolnának. Mert lássék bár 30,40 év rövid időnek egy nem­zetnek életében a' végre, hogy ez az alatt nagy­szerű haladást fejtsen ki, bizony igen is hoszu idő az, ha egy már eddig is elmaradt nemzetnek az alatt még inkább történhető elmaradását tekint­jük. Állandó tanítókat tartani 's őket jól nem fi­zethetni: hátra lépés; ellenben ideiglenes ifjú ta­nító, kevesb jövedelemmel is elégülve, haladást idézhet elő. Tegyünk hát annyi jót ideiglenes ta­nítóink által, mennyit ezek által tehetünk: ha nem tehetünk annyit, mennyit állandó tanítók által akarnánk! Az ideiglenes tanítóság elve, mellyre terve­met épitém, nem eredeti, mikép ezt róla E. L. úr gúnyosan mondja. ílelv. hitvallású felekezetünk­ben az régóta gyakorlatban van. 'S iskoláinkat, mellyekben ideiglenes tanítók működtek 's mű­ködnek ma is, elpirulás nélkül állítom szembe akár az ágostai hitvallású, akár saját olly iskoláink­kal , mellyeket állandó tanítók vezérelnek. Ha gyöngébb a' kegyelemben mindkét rendbeli, mint a' kor lelke kívánná: ez — mint már maga azon körülmény mutatja, miszerint mind kettő egy nya­valyában sinlik — nem a' tanító ideiglenes vagy állandó hivatalának, hanem annak közvetlen ered­ménye, hogy sem ideiglenes, sem állandó tanítóvá nincsenek egyéneink képezve. A'bajról tehát, eny­nyiben, nem a' tanítói hivatalnak állandóvá télele, hanem a'jól rendszerezendő képzés fog tenni. De, hogy nyomor iskolája ne legyen a' tanítói lak, hogy az anyagi Ínséggel küzdés ne növelje a' bajt,mit a' tanítóinknak annak idejében meg nem adott képzés okozott: azt csak az által érjük el, ha nem igyek­szünk állandó tanítókat tartani akkor is, midőn őket még jól nem fizethetjük. Ezért kiváncm én általánosítni azon ideiglenes tanítóság elvét, melly eddig nálunk helv. hitvallásuaknál részletesen di­vatozott. Olly általános szabályul kívánom azt kimondani, rnelly alól kivételeket csinálni csak a' minden oldalról kölcsönösen találkozó szeren­csés körülmények közreműködésének engedtes­sék meg. Jelen élő és működő állandó tanítóinknak hi­vatalukból elmozdítását egy igével sem sürgetem: nem, még az ollyanokét is, kik tán nem egészen óhajtásunk-szerinti ügyességgel járnak ei köte­lességökben: csak akaratukon ne múljék köteles­ségük sikeres teljesítése. Mert hiszen ők nem okai annak, hogy képezdéink hiányában, olly ügyességgel nem léptek egykor hivatalukba, mint ezt az ezután képzendőktől várni teljes jogunk lesz. *S ha nekünk tehetségünk nincs, őket, kiket annak idejében szabadon alkalmaztunk, szivünknek be­csületére váló módon nyugalmazni: ne törjük már most ki kezökből azon hivatalos kenyér botját, mellyre egész család élte támaszkodik.De,ha az ily— lyek egyszer majd kiszenvedendnek, állítsunk he­lyökbe még mostanában,a'közelebb reánk derülen­dő évtizedek alatt ugyan,csak ideigleneseket; igye­kezvén az alatt is minden nemes utat és módot meg­kísérteni a' végre, hogy az idő jártával majd helye­sebben állandósítandó hivatalban tanítóinkat, mint illik, jól fizethessük; a' munka vagy évek súlya­alatt leroskadtakat nyugalmazhassuk; az elhunyt tanító özvegyét 's árváit végre hozzájok és hoz­zánk illő évenkénti öszveggel, gyámolíthassuk. Valameddig pedig mindezt, minden községeink­ben általában teljesíteni módunk nincs, mindaddig csak az olly gyülekezetnek engedjük meg, kivé— télként, hogy jelen állandó tanítója halála után egy mást ismét állandó tanítóul tarthasson, meg kebelében, melly egyrészről az ideiglenesen alkalmazandó tanítók közt olly egyénre talál, ki testtel lélekkel tanítóságra születettnek bizonyítja magát, e' pályán kiván holta napjaig maradni 's a' gyülekezetnek teljes bizalmát és megelégedé­sét, az ideiglenesség 3, 4 éve alatt, megnyerte;: más részről pedig a' tanítónak nevezett szeren­csés sajátságaitól lelkesítetve's más gyülekezetek helyzeténél boldogabb anyagi állással birva, taní­tójáért mindazon áldozatot meghozni kész is, ké­pes is, mik kívántatnak a' végre, hogy az egyén mint állandó tanító is, maga és családja nevében, éltében's halálára gondolva anyagilag boldog le­hessen. Azon kívánatos jövőben pedig, midőn a* tanítói hivatalt alsóbb iskoláinkban , általánosan áliandósítni egykor anyagilag módunkban leend, kezdjük gymnasiumi tanítóink irányában e' mun­kát olly formán, hogy mig valamennyi gymnasiu­mainkat állandó tanítókkal ellátni, az évenkénti fizetés-, nyűg- és gyám-tőke tekintetéből min­den kifogáson felül álló tehetségünkben nem ál— land: addig polgári-, nép- és elemi iskoláink taní­tóinak általánosan állandósítandó hivataláról ne is álmodjunk. így értett alapelvem alkalmazása számtalan haszonnal lenne egybe-köttetve. Mert a' tanítói­kar e' szerint minden 4 évben ujjá-születvén, egy örökös ifjúság tüze , a' sors csapásitól még nem vérzett mellben minden szépért 's jóért ma­gasan verő szív, mindig a' jelenkor kivánatihoz illőleg képezett lélek s a'csak 3,4 évig viselendő hivatal terheit játszva hordozó erős vállak mű­ködnének iskoláinkban. Az agg tanítók nyugal­mazásának 's az elhunytak árvái és özvegyei­gyámolitásának gondja nem sulyosodnék lelkünk­re; e' kötelességünk nem teljesítése fejünkre gyalázatot, nem teljesíthetése ránk és az utókorra vészt nem árasztana. Azon csekély fizetéssel,, miből állandó tanító nálunk most családját alig pangatja, az ifjú nőtlen tanító elégedve czélhoz jutna. Igen! mert ö még ennyit sem keresett élté­ben eddig; pedig az első igaz keresmény; legyeit:

Next

/
Thumbnails
Contents