Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-02-15 / 7. szám

vaslat tárgysaltatásakor, több tanácsos — utalva a* santorínoi püspöknek, a' hellen status polgári eskü letételét illetőleg, megyéjéhez küldött körlevelére — azon kérdést tevé: létez-e általán Görögországban jezuita-társulat 's ha létezése bebizonyittathalik, mennyiben igényelhet türelmet és oltalmat a'legfőbb statushatóságok részéről? Némi vitatkozás után fölkelvén a tanács alelnöke, Sp. Trihupis, e' tárgyról következő beszédet tartott: „Néhány nap előtt egy kis kirándulást tettem a' szigettengerre; a' santorinoi püspök körlevele itt juta kezembe. Ezen, magában véve fontos oklevél még fontosbá lesz azon megjegyzés által, hogy az a'pápai szék, azaz, idegen statushatalom parancsára lön kibocsátva. Ugyan minő jogokat szándékozik Görögországban fentartani a' r. kath. egyház?Én, uraim, nem tudom's önök közöl is bizonyosan senki nem tudja; mert azt, mi nincs, tudni nem lehet. Jogok szerződésekből, azaz, egy népnek más nép irányában telt engedményeiből származtatnak, vagy szükségesség,elönyözött választás, vagy más körülmények által föltételeztetnek. Létez vagy létezelt-e illyen szerződés Róma és Görögország közt? Bizonyosan nem. Mellyek tehát a' r. kath. egyháznak elöltünk ismeretlen jogai ? Rómát tán alkotmánylevelünk 40-dik czikke *) szeppenté meg 's most ellenrendszabályokhoz nyúl? Azonban világosén legyen neki megmondva, hogy ama czikk alaposzlopa álladalmunknak, statusközösségünknek és létünknek. Legyen neki megmondva, hogy ama czikk nincs könnyen megsemmíthetö pergamenre irva, hanem minden hellen keblébe vésve. Emlékeznek önök, uraim, hogy nemzeti gyűlésünk azon napi ülésében (febr. 9-kén 1844), midőn a' nevezeit czikk, hogy róla tanácskozzunk, először felolvastaték, mindnyájan akaratlanul fölkelénk 's hitérzésscl és örömmagasztosan fogadtuk azt el. A* bennünket akkoron meghatott érzemények bennünk most is élnek 's míg elfed a' sir, soha el nem enyésznek, 's gyermekeink- és unokáinkban is hasonló mértékben élni fognak. Haza és igazhitüség elválhallanok a' hellenek sziveiben, kik habár különböznek politikai véleményeikben, vallásügyekben mindig egyetértendnek. Mi mindnyájan egy vagyunk a' Krisztusban. De hagyjuk cl ama püspöki körlevél e'képtelen részét's menjünk át a' kérdéses tárgy slatusjogi szempontjára. Van-e oka a' római curiának panaszt emelni ellenünk? hitágazatait bántottuk? egyházügyeibe avalkozánk ? híveinek ugy a' szabadító háború előtt, mint utána, egyházjogait sértettük ? Mindenütt tudják, hogy a'r. kath. vallás a'status-, azaz, görög-kath. vallással mindig egyenlő jogokat él~ *) E* czikk óz alkotmánylcvélbcn igy hangzik: „A1

hellén trőn minden fcjdclmc köteles a1

Krisztus keleti, | igazhitű egyházához tartozni." D. vezett 's most is élvez. Istentiszteletét templomon belől és kivül, valamint egyházi szertartásait, mint mi a' mieinket, egész szabadsággal gyakorolja. Hogy a' hellenek türelméről egyházügyekben még inkább meggyőződjünk, említjük, hogy a' r. katholikusok az ország öszves népességének 3 száztóliját teszik; de a' görög-kath. többség soha nem kísérté meg elnyomni a'r.-kath. kevesebbséget, hanem mindig hasonjogu statuspolgárokul tekinté azt. Mit kiván többet a' heterodax Roma ? Midőn egy status kereskedelmi vagy más érdekszerzödést köt a' másikkal, a' statuspolgároknak kölcsönösen egyenlővé tétele a' parancsolt vagy keresett érdekek élvezésében föczélja az említett szerződésnek. Görögország nemcsak ezen előnyöket engedé meg, hanem még máskép is nagylelkűnek mutatkozott a' r.katholicismus iránt. Ha a' szabadító háború alatt róm.-kath. ollyan helyen, hol sem egyházok, sem papjoknem volt, meghaltak, papságunk, mellynek olly gyakran türelmetlenség, ál- 's vakbuzgóság hányatik szemére, illy holtakat minden kiszabott szertartás mellett kikísért a' temetőbe 's a' sírnál a* lelkek nyugalmaért elmondá a' canonicus imákat. Például egy esetet említek, ünnepélyes eltemetését Rosarolla philhellengenerálnak, ki a' naugliai sírkertben, az alsóbb papság elölmenése mellett, érsekünk által ünnepélyesen takaríttaték el; 's ama harczidök története számtalan illyen példát mutat. A' nagylelkűségnek, mellyet a' hellen statuskormány a' r. kath. papság irányában gyakorolt, csak egy cselekvényét még engedjenek önök megemlítenem. Ámbár 1834-en a' kormány parancsára sok görögkath. kolostor eltöröltetett 's javaik a' papi pénztár részére foglaltattak el, mindazáltal egyetlenegy r.-kath. kolostor sem törlesztetett el, sem birtoka nem foglaltatolt el. 'S ludják-e önök, uraim! ama kolostorok némellyíkében minő emberek tartózkodnak *s jólélnek? Jezuilák. Tudjáke önök, mik a'jezuilák? Az orthodox orosz kormány mind kiüzé őket széles birodalmából, mert népnevelés köpenye alatt veszélyes megtámadásokat irányozlak a7

statusegyház ellen. Magokban sok róm.-kaik. álladalmakban sem lüretnek többé. Francziaországbau most valamennyien az országból kiköltözésre kényszeríttetnek, 's mi helerodoxok háboríllanul hagyjuk őket világi jószágaik birtokában. Szeretett anyjok pedig, a*' romai curia, miként szolgálja meg ezt nekünk, saját álladalmában? De hilügyekben nem akarok szenvedélyeket fölkelteni; annyi előttem bizonyos, hogy mi roszért jóval fizetünk. Illy kerülmények közt ama püspöki körlevél foglalata 's iránya csak méltó haragot szülhet, mert az egyenesen uralkodónk felségjogai, alkotmányunk, vallásunk 's egész népünk önállása ellen van irányozva. Törvényeinket a' nemzet alkotá 's a1

római curiaazok megváltoztatását kívánja. A* király és nem-