Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-02-08 / 6. szám

gondoltam honomra, világos, ha csak azt említem is meg, miszerint ama tanos értekezés végszava is magyar életből merített volt. Elhangozván a' végső darab humoristicus szavai, a' mellékterem karzatáról leriadt tárogatót intöjelül vevők, megtekinteni a' teremet, mi ez ünnepély főszinhelyéül elrendezve volt, és — lakomáztunk. Beállott a1

köszöntések sora. Első poharát az elnök üríté a1

királyért, ki szent buzgalommal fogván fel kora jelszavát, erélyes előmozdítója a' népnevelésnek, — 's családjáért, mit alkalmi versek mindenki előtti példányból eléneklése fejezett be. Majd az elöljárókért, az egylet elnökeiért, több egyéneiért ürültek poharak, mindegyik elköszöntést alkalmi ének kisérvén. És végre megeredt egy szózat: sükert óhajtani azon, emelkedésnek indult haza buzgó törekvéseihez, melly a' népnevelést országgyülésileg is sürgős teendői elsőjének vallja; mellynek gyermekei olly nemes szomjjal keresik fel a' külföld intézeteit, kik olly érdekeket bizonyítnak be ez egylet iránt is. — Az ég hallgassa meg !! Ekkor az elnök felszólítására elindult nők a1 körülhordolt tányérral megérkezvén, a' tanítóigyámintézet javára önkénytes adakozásból begyült néhány tallér felszámittatott,'s az egylet pénztára neveléseül női müvek játszattak ki — 's utána kezdődött a' táncz. Tánczolni — mi is csak tudunk. De szabadjon egy igénytelennek, ez ünnepély folyama alatt 's utáni gondolatait, forró óhajtásait egy-két töredékszóval kifejezni. Nemes szivü lelkész urak! engedjék forró ohajtásomat nyilatkozni. Minthogy tanító-képzöintézeteink nincsenek — a' jelen pedig súlyosabban ránk nehezedett a'népnövelés szükségessége igényeivel: erösb lángra gyujtá kebelünkben e' szent ügy rokonszenvét, hogysem perczig is kétkednénk, magasztos kebellel, szilárd akarattal, cselekvőség terére lépni: egyedül önök kezében a' varázskulcs, nemesszivü lelkész urak! mi a' tanítótestületet e térre jutni segéli. Nyissák fel önök karjaikat, magokhoz karolni hivataltársaikat, a' tanítókat; szeretettel felkarolni egy testületté, mellyben bizalom szavai honoljanak. Üljön össze e' barátságos testület — körülményekhez képest — havonként legalább egyszer; kölcsönös eszmecsere-nézeteik közlése által egymást oktassák, derítsék, szilárdítsák. Ha illy testületek, helytávolság szerint több, kevesb egy egyházmegyében — lehetne csak egy, ez volna a'legjobb -alakulnak; ezeket leikész urak szeretettel vezérlik, tapasztalat-tanácslattal barátilag segélik; tanító urak pedig neveléstani tárgyakat vitatni, gyakorlati adatokat gyűjteni, egymást kölcsönösen oktatni, buzdítani, barátilag tekinteni, testvérileg segélni készek : a' népnevelés ügyének kedvező folyamot nyitandnak; illy testületek létrehozásával lelkész és tanító urak czélszerüleg pótolandják a1 tanító-képző-intézetek hiányát, — mik czélszerüségöket még akkor sem veszítendik el, ha hatóságaink—szócsatákban elfáradtan — tettben engedik nyilatkozni a* tanító-képzö-intézetek szükségességének eszméjét — mi, hogy még eddig sem történt — fájdalom!; ha, még tovább marad: megbocsáthatatlan! y. Tová&bi tudésítások a' di«§id. katlioliku^oferál. Stettinben sz. hár. utáni 13-ik vasárnap tartatott az első tisztelet a' gyinnasium teremében. Predikálásra Czerski hivatott meg 's ö a' meghívást elfogadá, „mert a' fiatal egyház az apostoli symbolum megtartása által kedvessé tette magát előtte." Misézés Braunerre volt bizva. Előtte való nap Ahrnsdorf potsdami 's Brauner berlini papok és Flcischinger 's Müller, berlini egyház elöljárók is oda érkeztek. Éjjel tanácskozvány tartatott, mellyben a' berliniek túlnyomósága a' már megállapított működési rendet egészen felforgatá. Predikálással Brauner bízatott meg, Czerski csak rövid beszédet volt oltártól tartandó. Czerski engedett; beszéde hitének eleven szivömlengése volt. Az erre következett predikátzió Braunertöl Czerskiének ellentéte volt; ö t.i. az apostoli symbolum mellőzte- 's helytelenítésével a' lipcsei hitvallomást vállá, 's fölolvastatván emez, Czersky felkele 7

s a* teremet odahagyá. Nép közt híresztelek, hogy Czerski roszul lett; ö azonban világosan követeié, hogy e' hirnek nevében ellenmondassék, mert ö mitsern akar azokkal, kik, mint Brauner és Ronge, megtagadták a' Krisztust. Több barátja legott szállására kiséré öt, boszúságát lecsillapítani törekedve, de hasztalan, ö határzottan mondá: ,a' ki én velem nem takar, tékozol4

. Utóbb több philophot is törekvők Czerskit megnyugtatni, ö azonban szilárd marada 's e' szavakkal vált el: ,Én azon sziklán állok, meliy a'Krisztus; elszakadásomat Ronge- 's övéitől titkolni nem akarom söt kívánom , hogy az lehetőleg tudva legyen mindenütt" A' berlini tiltakozó dissid.-katholikusok aug. 31-kén tartották első nyilvános tanácskozó gyülésöket, mellyben Sclimidt tr. a' németországi apóst, ker.-kath. egyházak fölsegelésére Londonban nem rég alakult választmány megbízottja feleségestül volt jelen. A'tiltakozás és ahoz tartozó hitvallás felolvastatott 's az utóbbi sok új tag által aláiratolt. Közörömre ki lön hirdetve, hogy a' tiltakozó dissid. katholikusok egyházi rendszerének szilárd megalapítására, pap, orgonista, egyházfi 'st. fizetésére megkívántató pénzt az említett j választmány több évre megajánlá, ugy szinte Schneidemühl-, Bromberg-, Tliorn-, Slellinnek és mindazon egyházaknak is , mellyek a' berlini tiltakozó hitvallás szerint alakulandnak. — A' Gusztár-Ádolf-alapítvány körében több helyen fölmerült azon kérdésre: a' dissid. katholikat kell-e az alapítvány pénztárából segíteni? a' nevezett alapítvány lipcsei középponti választ-6*