Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-02-08 / 6. szám

gondoltam honomra, világos, ha csak azt em­lítem is meg, miszerint ama tanos értekezés végszava is magyar életből merített volt. Elhangozván a' végső darab humoristicus szavai, a' mellékterem karzatáról leriadt táro­gatót intöjelül vevők, megtekinteni a' teremet, mi ez ünnepély főszinhelyéül elrendezve volt, és — lakomáztunk. Beállott a1 köszöntések sora. Első poharát az elnök üríté a1 királyért, ki szent buzgalommal fogván fel kora jelszavát, erélyes előmozdítója a' népnevelésnek, — 's családjáért, mit alkalmi versek mindenki előtti példányból eléneklése fejezett be. Majd az elöljárókért, az egylet elnökeiért, több egyéneiért ürültek poha­rak, mindegyik elköszöntést alkalmi ének kisér­vén. És végre megeredt egy szózat: sükert óhaj­tani azon, emelkedésnek indult haza buzgó törek­véseihez, melly a' népnevelést országgyülésileg is sürgős teendői elsőjének vallja; mellynek gyer­mekei olly nemes szomjjal keresik fel a' külföld intézeteit, kik olly érdekeket bizonyítnak be ez egylet iránt is. — Az ég hallgassa meg !! Ekkor az elnök felszólítására elindult nők a1 körülhordolt tányérral megérkezvén, a' tanítói­gyámintézet javára önkénytes adakozásból begyült néhány tallér felszámittatott,'s az egylet pénztára neveléseül női müvek játszattak ki — 's utána kezdődött a' táncz. Tánczolni — mi is csak tudunk. De szabad­jon egy igénytelennek, ez ünnepély folyama alatt 's utáni gondolatait, forró óhajtásait egy-két tö­redékszóval kifejezni. Nemes szivü lelkész urak! engedjék forró ohajtásomat nyilatkozni. Minthogy tanító-képzö­intézeteink nincsenek — a' jelen pedig súlyosab­ban ránk nehezedett a'népnövelés szükségessége igényeivel: erösb lángra gyujtá kebelünkben e' szent ügy rokonszenvét, hogysem perczig is két­kednénk, magasztos kebellel, szilárd akarattal, cselekvőség terére lépni: egyedül önök kezében a' varázskulcs, nemesszivü lelkész urak! mi a' tanítótestületet e térre jutni segéli. Nyissák fel önök karjaikat, magokhoz karolni hivataltársai­kat, a' tanítókat; szeretettel felkarolni egy testü­letté, mellyben bizalom szavai honoljanak. Üljön össze e' barátságos testület — körülményekhez képest — havonként legalább egyszer; kölcsönös eszmecsere-nézeteik közlése által egymást ok­tassák, derítsék, szilárdítsák. Ha illy testületek, helytávolság szerint több, kevesb egy egyházme­gyében — lehetne csak egy, ez volna a'legjobb -alakulnak; ezeket leikész urak szeretettel vezér­lik, tapasztalat-tanácslattal barátilag segélik; tanító urak pedig neveléstani tárgyakat vitatni, gyakorlati adatokat gyűjteni, egymást kölcsönösen oktatni, buzdítani, barátilag tekinteni, testvérileg segélni készek : a' népnevelés ügyének kedvező folyamot nyitandnak; illy testületek létrehozásával lelkész és tanító urak czélszerüleg pótolandják a1 tanító-képző-intézetek hiányát, — mik czélsze­rüségöket még akkor sem veszítendik el, ha ha­tóságaink—szócsatákban elfáradtan — tettben en­gedik nyilatkozni a* tanító-képzö-intézetek szük­ségességének eszméjét — mi, hogy még eddig sem történt — fájdalom!; ha, még tovább marad: megbocsáthatatlan! y. Tová&bi tudésítások a' di«§id. katlioliku^oferál. Stettinben sz. hár. utáni 13-ik vasárnap tartatott az első tisztelet a' gyin­nasium teremében. Predikálásra Czerski hivatott meg 's ö a' meghívást elfogadá, „mert a' fiatal egyház az apostoli symbolum megtartása által kedvessé tette magát előtte." Misézés Braunerre volt bizva. Előtte való nap Ahrnsdorf potsda­mi 's Brauner berlini papok és Flcischinger 's Müller, berlini egyház elöljárók is oda érkez­tek. Éjjel tanácskozvány tartatott, mellyben a' berliniek túlnyomósága a' már megállapított mű­ködési rendet egészen felforgatá. Predikálással Brauner bízatott meg, Czerski csak rövid beszé­det volt oltártól tartandó. Czerski engedett; be­széde hitének eleven szivömlengése volt. Az erre következett predikátzió Braunertöl Czerskiének ellentéte volt; ö t.i. az apostoli symbolum mellőz­te- 's helytelenítésével a' lipcsei hitvallomást vál­lá, 's fölolvastatván emez, Czersky felkele 7 s a* teremet odahagyá. Nép közt híresztelek, hogy Czerski roszul lett; ö azonban világosan követeié, hogy e' hirnek nevében ellenmondassék, mert ö mitsern akar azokkal, kik, mint Brauner és Ronge, megtagadták a' Krisztust. Több barátja legott szállására kiséré öt, boszúságát lecsillapítani tö­rekedve, de hasztalan, ö határzottan mondá: ,a' ki én velem nem takar, tékozol4 . Utóbb több philo­phot is törekvők Czerskit megnyugtatni, ö azonban szilárd marada 's e' szavakkal vált el: ,Én azon sziklán állok, meliy a'Krisztus; elszakadásomat Ronge- 's övéitől titkolni nem akarom söt kívá­nom , hogy az lehetőleg tudva legyen min­denütt" A' berlini tiltakozó dissid.-katholikusok aug. 31-kén tartották első nyilvános tanácskozó gyülésöket, mellyben Sclimidt tr. a' németországi apóst, ker.-kath. egyházak fölsegelésére London­ban nem rég alakult választmány megbízottja fe­leségestül volt jelen. A'tiltakozás és ahoz tartozó hitvallás felolvastatott 's az utóbbi sok új tag ál­tal aláiratolt. Közörömre ki lön hirdetve, hogy a' tiltakozó dissid. katholikusok egyházi rendszeré­nek szilárd megalapítására, pap, orgonista, egy­házfi 'st. fizetésére megkívántató pénzt az említett j választmány több évre megajánlá, ugy szinte Schneidemühl-, Bromberg-, Tliorn-, Slellinnek és mindazon egyházaknak is , mellyek a' ber­lini tiltakozó hitvallás szerint alakulandnak. — A' Gusztár-Ádolf-alapítvány körében több he­lyen fölmerült azon kérdésre: a' dissid. katholi­kat kell-e az alapítvány pénztárából segíteni? a' nevezett alapítvány lipcsei középponti választ-6*

Next

/
Thumbnails
Contents