Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-12-27 / 51. (52.) szám

intézet jótéteiben. Lelkipásztorkodásában a' derék őrnagyot több előkelő genfi hölgy segíti. (A. Z. f. Ch. u. K.). Végszóm a' fiáiul se^édpénzkezeS^s ügyében. E' lap 46 sz. foglaltatik a' hálái egyetemi tanács vádam elleni igazolása, 's megczáfoltatásom. Jó! Nem reclamálok ellene! Sit fides penes auctorem! Ha le vagyok is győzve, mit se tesz, én nem berzenkedem érte. Tulcsigázott ingerültség rögzötten uj vádra nem sarkal, 's a' megtestesült igazság elleni szidalomra gyuladni nem fogok. Legyen a' fekete fehér, a' vemhes nem vemhes,— nekem ez egyszer mindegy. — Csak mentségemre hátvalamit: A' fentisztelt egyetem Curatora, ö nagysága, nagy indignatioval protestál a' magamféle avatlan megtámadások ellen. Teljes igazság! Én olly avatlan voltam azö korhadt pénzkezelési ügyökbe mint vagyok akár a' pesti ev. nt. esperesség árva-özvegyi pénztár tömkeleges számadásiba ; — vagy, mint bárki Hálában financiám viszonyaiba is. — 'S miért keltem hát még is ellenök, nemde? — Megmondom: Mindenoldalról sok volt a' panasz még német lapokban is, még kebelbeli egyik társuk részéről is! — Továbbá: némelly magyarokat a' segédpénztől isolálni akartak, 's ismételt kérésökre azt nekik megadták (pedig önzsebeiket egy magyar kedveért bajosan zsákmányolták), a' számadást kérőknek is vagy csak Ígérgettek, vagy olly számadást mutattak elő, mellyböl a' legfőbb mathematicai ész sem tudott volna valamit kellő fényre deríteni. — Innét eredt tőlem az első nyilvános megtámadás. — — A' második közlésemet szülte az, hogy — mint abban is kimondám — egy számadást kívántak igazolásukra közöltetni, mellyre én nemcsak egész készséggel ajánlkozám, önmagamat megczáfolandó: sőt térítvényt is adtam magamról szavam nagyobb hitele végett. — ígéretemet béváltottam, mert azt közlöttem, igaz némi elsö's utó jegyzetekkel bővítve, de ezt csupán azórt, mert nekem az ígért defensionalis számadást ki nem adták (tán elfeledték?).— Most azonban, miután a' közlött számadást a' világ látta, látta pedig olly tiszta alakjában, mintha akár purgatoriumból vonták volna ki, — Ítéljen bár miként, — én kijelentem, hogy e' részben többé tollat kézbe nem veszek ; 's ezen hálái stipendiocatilináriát azzal fejezem be: vannak ügyek, mellyekhez ha szólhatnánk is, de csak jobb hall— gatnuuk. Jakubovics. Hirdetmény. Sajtó alatt van 's új év elején már áruitatni fog: Egyházi szertartási beszédek. Készítették Szenczi Fördős Lajos kisújszállási és Szivos Mihál hajdúszoboszlói reform, papok."—E' könyvecske 8 r.ben mintegy 6—7 ivet teend 's ára fűzve 2 ezüst húszas. — Van benne, az eddig megjeleni magyar ágendás könyvek rövid ismertetésén's némelly jegyzeteken kivül 4 keresztelósi, 3 confirmatiói, 1 rom. cath. vallásból hozzánk áttért egyén beiktatásakori, 3 urvacsoráláskori, 7 —'s ezek közt egy vegyes — kázasulók esketésekori agenda. — Örömmel 's köszönettel veendik szerzők, ha azon tisztelt urak áltat — kik némelly hír- és divatlapok mellett szétküldözött felszólítás következtében talán szívesek voltak vagy leendnek előfizetőket gyűjteni — az előfizetők számáról minél előbb tudósítatnak. — Tisztujítáil ünnep a' győri gyülekezetnél* A' győri ev. gyülekezetnél régi gyakorlat, hogy dec. 8-kán évszeres közgyűlés alkalmával, a' convent tisztviselői három évi hivataloskodásuk lefolytával, leköszönnek és új választás tartatik. Éz tegnap történvén meg a* gyülekezet szolgálatában megaggott köztiszteletű elnök, Nagy István táblabíró olly nyilvános kijelentéssel köszönt le, hogy ez alkalommal hivatalát végkép letenni kívánván,kéri a' gyülekezet tagjait, hogy ö reá ujan szavazatot senki ne adjon. A'gyülekezet érzékenyen vevé a'bokros érdemű férfiú nyilatkozatát, de miután eltökélett szándékát látná, kénytelen volt leköszönését elfogadni 's az egyik lelkész következő szavakban tolmácsolá a' gyülekezet érzeteit: Tekintetes úr! Midőn ön mai napon az elnöki székről lelép a1

gyülekezetnek egy 35 éves tisztviselője lép le. Mert mindön ez előtt 35 évekkel ön convent taggá választatott, egyúttal egy bizonyos alapítvány kezelése bízatott reá, utóbb a* gondnoki hivatalt viselte több esztendőkig; az utolsó nyolcz években pedig conventünk köztiszteletü elnöke volt. Hogy ezeket most felemlítem, erre bokros érdemeinek méltánylata ösztönöz. Ar gyülekezet azon buzgó férfiaknak , kik ügyeit: igazgatják, egyéb jutalmat nem adhat, mint hogy hálája jeléül, becses nevüket jegyzökönyvébe irja, és átadja az utókornak. Tudom én azt, hagy az egyház körül fáradozó buzgó férfiak egyéb jutalmat nem is követelnek, fáradozásaik méltánylatánál és elismerésénél: 's erre nézve bizonyossá tehetem önt, hogy gyülekezetünkben mindenek, kik a' valódi jót becsülni tudják, elismerik hosszú évek során gyűjtött érdemeit és átalában tisztelettel viseltetnek becses személye iránt. Vegye ön szives köszönetünket, mellyet gyülekezetem nevében nyilvánítok! Éltesse a'jó Isten még számos évekig közöttünk! szíveskedjék, kérjük, ezután is összejöveteleinket jelenlétével szerencséltetni és tanácskozásainkat hosszas évekig gyűjtött tapasztalásaival és ügyességével elősegíteni; éljen! Ezekután, szavazattöbbséggel, felügyelőnek egy köztiszteletben álló férfiú, Zathureczky Sámuel tbiró választatott; iskolai igazgató Bodroghy József tbiró helyébe, ki szinte leköszönt, Zmeskal Sándor tbiró ugyan szavazattöbbséggel lett; a?