Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-12-27 / 51. (52.) szám

együtt, mert nem sokára (1740-ki nov. 22-kén) maga a' superintendens is meghalálozott. Megürült helye betöltésére az utána követke­zett évben Pilárik Jeromos Dacso Lami pap, és a' honti esperesség alesperese választatván ugyanott aug. 27-kén hivatalába igtattatott. E' közben a' kis-honti esperesség e' kerülettől elsza­kadván a' Tiszaihoz csatlakozott. Megtörténvén a' választás és igtatás, a' nm. helytartó tanácsnáli följelentés fölöslegesnek ta­láltatott, miután az ezt rendelő (1734-kQ kir. parancsot a' protestánsok ugy magyarázák, hogy az csak az első ízben választott négy superinten­densre nézve vonatkozott, — minek nem is lett semmi következménye. Az akkori felnököknek nem akart kedvezni az élet, mert alig választatott meg valamellyik, máris kevéssel azután halál áldozatává lett. Igy történt ezPilárikkal is, ki 1743-ik évi jun. 13-án mult ki. Nehogy pedig a' kerület sokáig egyházi fél­nők nélkül maradjon, gondja volt rá a' lelkes föl­ügyelőnek, hogy a' lonebb előadott módon a'sza­vazatok ismét minél előbb beszedessenek. Ezek még azon évi dec. 13-kán fölbontatván, kitűnt Hruskovicz Samu, beszterczei német pap részére a' többség. 1744-diki januar 13-án Garanszegen közbizalom-adta hivatalába fölavattatván,följelen­tése, valamint az elöbbenié, szinte nem tartatott szükségesnek, min a' helyt.tanácsnem is akadt föl. Azonban nem sokára utasítás érkezett hozzá, mellyben meghagyatott, hogy azonnal hivatalos­kodása kezdetén a' kerületében levő gyülekeze­teket látogassa. E' rendeletnek engedelmeskedni kívánván, 1745-ben egyházlátogást kezdett — elsőt a' magyarországi protestánsok jobb sorsá­nak hanyatlása óta, 's ezt Hont megyében sze­rencsésen el is végezte. Ezt a' következett év­ben Nógrád vármegyében is folytatni szándékoz­ván, szerencsétlenségére ugyanakkor tett ott egy­házlátogást a' catholicus gyülekezeteknél az ak­kori váczi püspök, Althan gróf. Minthogy pedig az evangelicus felnököt kísérő nógrádi nemes if­júság nagyobb ünnepélynek engedett helyt, mint illy veszélyes időkben tanácsos vala, a'püspök ál­tal bevádoltatván, 1747-ben mind lelkészi, mind superintendensi hivatalától fölfüggesztetett, 's oct. 2-dikára Pozsonba idéztetett, hogy egy helyt, ta­nácsi biztosság előtt számot adjon az általa elkö­vetett törvénytelenségekről és kicsapongásokról. Miután itt némelly ellene fölhozott alaptalan vá­dakat fölvilágosított, másokat ismét kereken taga­dott volna: visszaállíttatott ugyan papi hivatalába, hanem ugyanazon évi dec. 13-kára ujolag idéz­tetett. Ámbár pedig időközben mind maga adato­kat és bizonyokat gyűjtött önvédelmére, mind pedig a'kerület is folyamodott mellette ő fölsé­génél: mindennek ellenére is, „mivel a' superin­tendensi hivatal körén makacsul túllépett és hely­telenül állítani vakmerősködölt, hogy a' nem ka­tholicusok a' csupán királyi ajándékozást illető kegyúri joggal birnak" *) továbbá is a' superin­tendensi hivataltól felfüggesztettnek ítéltetett^ Meglehet, nagyrészint e' nem érdemlett keserű­ség is okozá , hogy rövid idő múlva súlyos be­tegségbe esvén, 1748-diki sept. elején kimúlt. A' következő superintendenseknek pedig az 1740-ki maj. 10-dikén kelt intézvény által egy­házaik látogatása és vizsgálása megtiltatott, mi­után már csaknem egy évvel előbb (1747-ki aug. 8-kán) a' Hruskovicz által véghezvitt is semmis­nek nyilváníttatott volna. Hruskovicz után soká maradt a' superinten­densi megürült hivatal betöltetlenül, miután az evangelicusok egére ismét új, vészterhes felhők emelkedtek. Hét egész évig tengett e' kerület minden felnök nélkül, és csak az ügy szeretete., a' buzgóság, melly mindenütt uralkodott, volt az egész testületnek ápolója, védője, föntartója. Miután t. i. a' fölügyelő — Radvanszky György — a' kir. udvari fökancellarnak jelentette volna,, hogy új superintendens választása szükséges levén e' végett nagyobb számú összejövetelnek kell történni, — mit azért tartott tanácsosnak előre bejelenteni, nehogy a' gyüléskedés ismét gyanút gerj3sszen —: kir. biztos ajánltatott, kinek jelen­létében kellendett a' választásnak megtörténnie. Önérzetöket sértve látván ez által az evangyél­miak, elcsüggedve az illy bánás által, készebbek voltak a' választást más boldogabb időkre halasz­tani , semhogy szabadságukat még az eddigiek­nél is szűkebb korlátok közé szorítani engedné. Végre 1755-ben megválasztatott Glősius Dá­niel , sziráki pap, ki azonban mielőtt szokott ün~ nepélylyel fölavatva hivatalában működni kezdett volna, kimúlván, helyébe Fideli András garanszegi hitszónok lett 1757-ki aug. 24-én szótöbbséggel superintendenssé. Radvanszky Györgynek 1761-ben történt ha­lála következtében a' fölügyelöi hivatal Podma­niczki Jánosra ruháztatván, ennek elnöklete alatt töltetett be a' Fideli halála (1766 sept. 29) által megürült egyházfelnöki szék, a'szavazatok több­sége Póhl Mihály acsai pap és pest-békesi es­peresre esvén. E' választás a többiektől legin­kább abban különbözik, hogy a' magányosok sza­vazata eltöröltetvén, e' jogot csupán a' gyüleke­zetek gyakorolták, mindenik két szavazattal já­rulván a' választáshoz. Ez volt első kinek az egyházi pénztárakból 150 ftnyi fizetés rendeltetett és pedig ugyanazon gyűlés alkalmával, mellyben a' kerül, alapítvány első alapja megvettetett. Az ö hivataloskodásának idejére esik Bács és Szerém vármegyéknek 1768 és 1769-ben evan­gelicus jobbágyokkal történt megnépesíttetése is.. 1778-ki aprilisban történt halála után Cser—­nydnszki Ján., selmeci pap választatott utódaul/s hivatalába ugyanazon évi aug. 20 igtattatott. Élete *) Lasd az 1748-ki maj. 10-ki r. intézvényt.

Next

/
Thumbnails
Contents