Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1846-12-20 / 51. szám
kik a' vitatkozásban különös részt vettek 's kivált eltérő nézetüek, csatoltathatnak. Egyházkormány tekintetéből én csak élénkül óhajthatom, vajha sükerülne illy formula iránt egyesülni. A' gyülekezetnek átadott emlékirat mutatja, hogy igy nem maradhat 5 az egyházkormány mostani ingatag állapotban a' legnagyobb zavarodottságban van. Egy részről kötelesnek érzi magát, a' hitnek reá bizott szentségeit, az üdvigazságok kincsét megőrizni, más részről mégis tisztelni akarja az egyének szabadságát. Ez okból segítséget vár a' gyülekezettől 's ez csak meghatározott formula körüli egyetértés által lehet hatékonynyá. Egyházrend, minőt a" választmány óhajt, későbbi kornak maradhat fentartva; de mulhatlan szükséges, hogy a9 reale, mi alapjául szolgál az uniónak, ne maradjon olly bizonytalanságban, mint eddig.í ( — Ezen nyilt, a'javaslatnak annyira kedvező nyilatkozatokért a' legnagyobb elégtétellel hallgatott elnök, mielőtt föltevé a' kérdéseket, beszédét következő általános megjegyzésekkel zárá be: „További tanácskozásinknál igen kívánatos 's gyorsabb előmentöket segítendi elő, ha általán a' választmány valódi szempontjából, miként az elegendően felvilágosíttatott, indulunk ki 's tudományos jellemű viták lehetőleg kikerültetendnek, mivel azok itt ugy sem döntethetnek el; mindennek gyakorlati téren kell maradnia. Meg nem tagadhatom továbbá magamtól fennen kimondani, hogy reám nézve, ki a' tanácskozásokban saját— képeni részvét nélkül csak olvasva és hallgatva kisérém azok menetét, egyike volt éltem legörvendetesb tapastalatinak, az egész tanácskozás alatt idegen eszmék visszautasításában a' legnagyobb szabadságot, de a' mellett szíves szeretet i 's béke- és egyesülés vágyat is észrevenni 's az egész gyülekezetben szellemet látni, melly semmi emberfélelmet 's kegyvadászatot, semmi tekintetet a' világ Ítéletére vagy az egyházkormány ohajtataira, hanem csak azon akaratot árulá el: mi az egyház üdvét akarjuk munkálni! 'S ehez zabad azon reményt és kérelmet csatolnom, hogy ©* szellem az egész, most kezdendő tanácskozás fölött lengjen, miszerint az által eredményekhez jussunk, mellyek mindenkinek kedvesek 's örvendetesek lehetnek." Erre elkezdődött a* tanácskozás, melly a' tartalom kizártával igen megrövidítteték. Szóba hoszaték először e' kérdés: vájjon legyen-e hiteltetés ? e* fölötti tanácskozás egy ideig ide 's oda tétovázott, mivel a' hiteltetés tulajdonképeni fogalma iránt nem egyezhettek meg egészen és sokak előtt aggasztónak Iátszék annak megengedhetösége felől nyilatkozni, mielőtt tartalmáról valamit tudnának. De miután, visszamenve a'választmány által ennek első eredményében felállított elvre: „elrendezett tanszabadság 's ennek következtében a' tanhivatalt lekötelező nyilvános hitvallás, mellyben a' meghitt 's ordinálandó pap világosan részt vesz, szükséges és illő az egyház méltóságához" az ordinálandónak világos nyilatkozatát, hogy az egyház hitvallásában részt veend 's annak szükségletét, hogy a' tanhivatalra lekötelezésnek tanhiteltetésnek kell lennie, azordínatiokori hiteltetés föbélyegeiül elismerék, az eldöntés megtörtént. Több szózat emelkedék ugyan még, hogy a* tanrai hiteltetés az egyház óvatául az ordinálandó ellenében tekintendő 's bizalmatlanságot árul el, mi a1 papot minden más hivatalnok irányában lealacsonyítja 's mire az egyháznak szemei előtt képesett papjelölt irányában oka épen nincs, továbbá, hogy elég a'Krisztust prédikálni 's hogy a' bennei hitben és velei életközösségben állva olly áldásdúsan lehet prédikálni és hatni, miként az egyház csak kívánhatja, a' nélkül, hogy magát valamelly meghatározott tanfogalomra lekötelezze, söt hogy a' beimeggyőződés e' terén nyilatkozat a' mostani hitről igen, de igéret jövendőre vonatkozva nem adathatik, mi egyrészről a'tovafejlődés szabadságát gátolja, más részről pedig kivált félénk férfiak lelkismeretétnagyon nehezítheti; erre azonban válaszoltatott, hogy a' hivatal senkire rá nem tukmáltatik, hanem ő keresi azt, e' szerint az általános föltételeknek alá is kell magát vetnie, mellyek az egésznek fentartása *s java érdekében állapítattak meg 's hogy ezek semmi lealacsonyítót magokban nem foglalnak, mivel hivatalnok, ki tanításra van szánva, tanhiteltetésnél mást el nem fogadhat: továbbá, hogy a' meghiteltetésnek valami elzárt egyházi tanrendszer tárgya nem lehet, hanem meghatározott tanközösség, — hiszen maga az igéret, Krisztust prédikálni, már is tanlekötelezés; 's hogy a' meghiteltetés nem lesz egyéb nyilatkozatnál, hogy az ordinálandó jelennen egy leend az egyházzal vagy, miként a' javaslat fejezi ki bizonyítványnál, hogy ev. község hitben álland, melly nyilatkozat- 's bizonyítványban elegendő kezességet talál az egyház, melly azért a' szabad tovafejlödést nem korlátozza, mennyiben mindig erkölcsi gyöngeség volna magát a' leköteleztetéstöl annyira függővé tenni, hogy lemondanánk a1 további búvárkodásról akkor is, midőn az eredményekre vezetne, mellyek más viszonyt az egyházhoz föltételeznének; sőt egy szózat arra figyeimeztete , miszerint a' választmány hiteltetés által világosan szabadságra akar vezetni 5 most szigorú lekötelezés áll fen, a' választmány szabadságot akar, de rendezettet, 's ez a'papra nézve legkivánatosb, mert kötelességei mértékét határozza meg 's önkényes követeléseket's önkényes elitéléseket lehetetlenekké tesz, azok tehát, kik hiteltetés ellen szavaznak, szabadság ellen szavaznak. 'S midőn végre az első kérdés: „ordinatiokor kell-e világos nyilatkozatot kívánni az ordinálandótól, hogy ez tanleköteleztetést vállal magára?" ezen egyszerűbbre lön változtatva: „egyetért-e a'gyülekezet a1 választmány elvével,
