Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-12-20 / 51. szám

kik a' vitatkozásban különös részt vettek 's kivált eltérő nézetüek, csatoltathatnak. Egyházkormány tekintetéből én csak élénkül óhajthatom, vajha sükerülne illy formula iránt egyesülni. A' gyüle­kezetnek átadott emlékirat mutatja, hogy igy nem maradhat 5 az egyházkormány mostani ingatag állapotban a' legnagyobb zavarodottságban van. Egy részről kötelesnek érzi magát, a' hitnek reá bizott szentségeit, az üdvigazságok kincsét meg­őrizni, más részről mégis tisztelni akarja az egyé­nek szabadságát. Ez okból segítséget vár a' gyü­lekezettől 's ez csak meghatározott formula kö­rüli egyetértés által lehet hatékonynyá. Egyház­rend, minőt a" választmány óhajt, későbbi kornak maradhat fentartva; de mulhatlan szükséges, hogy a9 reale, mi alapjául szolgál az uniónak, ne ma­radjon olly bizonytalanságban, mint eddig.í ( — Ezen nyilt, a'javaslatnak annyira kedvező nyilat­kozatokért a' legnagyobb elégtétellel hallgatott elnök, mielőtt föltevé a' kérdéseket, beszédét kö­vetkező általános megjegyzésekkel zárá be: „To­vábbi tanácskozásinknál igen kívánatos 's gyor­sabb előmentöket segítendi elő, ha általán a' vá­lasztmány valódi szempontjából, miként az ele­gendően felvilágosíttatott, indulunk ki 's tudomá­nyos jellemű viták lehetőleg kikerültetendnek, mivel azok itt ugy sem döntethetnek el; minden­nek gyakorlati téren kell maradnia. Meg nem tagadhatom továbbá magamtól fennen kimondani, hogy reám nézve, ki a' tanácskozásokban saját— képeni részvét nélkül csak olvasva és hallgatva kisérém azok menetét, egyike volt éltem legör­vendetesb tapastalatinak, az egész tanácskozás alatt idegen eszmék visszautasításában a' legna­gyobb szabadságot, de a' mellett szíves szeretet i 's béke- és egyesülés vágyat is észrevenni 's az egész gyülekezetben szellemet látni, melly semmi emberfélelmet 's kegyvadászatot, semmi tekinte­tet a' világ Ítéletére vagy az egyházkormány ohajtataira, hanem csak azon akaratot árulá el: mi az egyház üdvét akarjuk munkálni! 'S ehez zabad azon reményt és kérelmet csatolnom, hogy ©* szellem az egész, most kezdendő tanácskozás fölött lengjen, miszerint az által eredményekhez jussunk, mellyek mindenkinek kedvesek 's ör­vendetesek lehetnek." Erre elkezdődött a* tanácskozás, melly a' tar­talom kizártával igen megrövidítteték. Szóba ho­szaték először e' kérdés: vájjon legyen-e hitelte­tés ? e* fölötti tanácskozás egy ideig ide 's oda té­továzott, mivel a' hiteltetés tulajdonképeni fogal­ma iránt nem egyezhettek meg egészen és sokak előtt aggasztónak Iátszék annak megengedhetö­sége felől nyilatkozni, mielőtt tartalmáról vala­mit tudnának. De miután, visszamenve a'választ­mány által ennek első eredményében felállított elvre: „elrendezett tanszabadság 's ennek kö­vetkeztében a' tanhivatalt lekötelező nyilvános hitvallás, mellyben a' meghitt 's ordinálandó pap világosan részt vesz, szükséges és illő az egy­ház méltóságához" az ordinálandónak világos nyilatkozatát, hogy az egyház hitvallásában részt veend 's annak szükségletét, hogy a' tanhivatalra lekötelezésnek tanhiteltetésnek kell lennie, azor­dínatiokori hiteltetés föbélyegeiül elismerék, az eldöntés megtörtént. Több szózat emelkedék ugyan még, hogy a* tanrai hiteltetés az egyház óvatául az ordinálandó ellenében tekintendő 's bizalmatlanságot árul el, mi a1 papot minden más hivatalnok irányában lealacsonyítja 's mire az egyháznak szemei előtt képesett papjelölt irányá­ban oka épen nincs, továbbá, hogy elég a'Krisz­tust prédikálni 's hogy a' bennei hitben és velei életközösségben állva olly áldásdúsan lehet pré­dikálni és hatni, miként az egyház csak kíván­hatja, a' nélkül, hogy magát valamelly meghatá­rozott tanfogalomra lekötelezze, söt hogy a' bei­meggyőződés e' terén nyilatkozat a' mostani hitről igen, de igéret jövendőre vonatkozva nem adat­hatik, mi egyrészről a'tovafejlődés szabadsá­gát gátolja, más részről pedig kivált félénk fér­fiak lelkismeretétnagyon nehezítheti; erre azon­ban válaszoltatott, hogy a' hivatal senkire rá nem tukmáltatik, hanem ő keresi azt, e' szerint az ál­talános föltételeknek alá is kell magát vetnie, mellyek az egésznek fentartása *s java érdekében állapítattak meg 's hogy ezek semmi lealacsonyítót magokban nem foglalnak, mivel hivatalnok, ki tanításra van szánva, tanhiteltetésnél mást el nem fogadhat: továbbá, hogy a' meghiteltetésnek va­lami elzárt egyházi tanrendszer tárgya nem le­het, hanem meghatározott tanközösség, — hiszen maga az igéret, Krisztust prédikálni, már is tan­lekötelezés; 's hogy a' meghiteltetés nem lesz egyéb nyilatkozatnál, hogy az ordinálandó jelen­nen egy leend az egyházzal vagy, miként a' ja­vaslat fejezi ki bizonyítványnál, hogy ev. község hitben álland, melly nyilatkozat- 's bizonyítvány­ban elegendő kezességet talál az egyház, melly azért a' szabad tovafejlödést nem korlátozza, mennyiben mindig erkölcsi gyöngeség volna ma­gát a' leköteleztetéstöl annyira függővé tenni, hogy lemondanánk a1 további búvárkodásról ak­kor is, midőn az eredményekre vezetne, mellyek más viszonyt az egyházhoz föltételeznének; sőt egy szózat arra figyeimeztete , miszerint a' vá­lasztmány hiteltetés által világosan szabadságra akar vezetni 5 most szigorú lekötelezés áll fen, a' választmány szabadságot akar, de rendezettet, 's ez a'papra nézve legkivánatosb, mert kötelessé­gei mértékét határozza meg 's önkényes követe­léseket's önkényes elitéléseket lehetetlenekké tesz, azok tehát, kik hiteltetés ellen szavaznak, szabad­ság ellen szavaznak. 'S midőn végre az első kérdés: „ordinatiokor kell-e világos nyilatkozatot kívánni az ordinálandótól, hogy ez tanleköteleztetést vállal magára?" ezen egyszerűbbre lön változtatva: „egyetért-e a'gyülekezet a1 választmány elvével,

Next

/
Thumbnails
Contents