Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-02-01 / 5. szám

és körészek 's tudj Isten millyen ászok és észek összeállanak, mért ne állhassanak össze a' leikéssek is a' lelkek örök javainak előmozdítására? Itt veszedelmes társulatról csakugyan nem lehet szó, 's a' legelső teendő az volna, hogy a* gyűléseket szándékunkról tudósítsuk. — Másszor tán többet, mert a' szedő sürget. Székács. RSnyvismertetést Új Plutarch; vagy minden korok és nemze -tek leghíresebb fér fiai és hölgyeinek arcz- és életrajza. Magyarázta Bajza. E' magyar munka, melly külsejére nézve bármelly külföldivel versenyt futhat, fordítás; és a' fordítónak országszerte elismert tehetségei egyszersmind arról kezeskednek, hogy becses erejét 's idejét közönyös tartalmú munkára nem vesztegeti. A' német kiadás nagy részvétre 's pártolásra talált 's méltán megérdemli. hogy magyar köntösében, mint kellemesen mulattató 's tanító könyv, minden műveltebb magyar háznál meglegyen. Foglalván tudnillik magában, mint czime is mutatja, hires férfiak 's hölgyek arczképeit 's életrajzait, reá-való-szorulás felette gyakori; mert közönséges társalgásunkban, épen e' hires személyek közöl, majd ez, majd amaz fordul elő: és hogy a' kérdésbeni tárgyról meggyőződhessünk, e' könyv, mint a' hires személyek szótára, hasznos utmutatóul szolgálhat: minél fogva hitem az, hogy e'könyv, valamint vitázni szerető férfiaknak 's nőknek, ugy különösen olvasni szerető ifjúságnak , mellyre a' történeti példán felül a' kép is élénkebben hat, felette szükséges. E' könyvből fekszik előttem öt füzet, mellyek közöl mindenik foglal magában 24 arczképetés árultatik 40 ezüst krajczáron, 's kiterjedése mind az öt füzetnek 240 oldal, nyolczadrétben. V. J. Külföld. PeMalozzl ünnep. Berlin. Jan. 13-án. Tegnap este 5 órakor összegyűlt 400-ál jóval több ember, kik mindnyájan a'népnevelésért buzognak, mert hiszen a'népnevelés atyját, a'halhatlan Pestalozzit jöttek dicsőíteni. Köztük voltunk mi itt tanuló magyarok is, 's akarom hinni, mi is azért jelentünk meg mert a' népnevelést szivünkön viseljük,avvagy nem vagyunk e fiai azon hazának, mellynek leg ujabb jelszava: „népnevelési6

'? — Minden illy ünnepély, melly a' német nevelök és tanítók füzéréből alakul, magyarra kedvesen, de fájdalmasan is hat, —azonban megszokta már a' magyar szűk marokkal mért örömét könyek közt élvezni. — Minap azt kérdé tőlem egy itteni tanító: „hogy van az, hogy Magyarországban, mint hallom, a1

nevelői és tanítói rend 's különösen a* néptanítók nem tiszteltetnek? azt vélném , hol a' tömeg még nem áll a' műveltség magas fokán, ott könnyebb a1

műveltség magasb fokán állónak, tehát néptanítónak is, tiszteltetést kivívnia?" Éreztem, e' kérdés csak egyoldalú igazságot foglal magában, de kénytelen voltam azt is megvallani, hogy csakugyan azért nem tiszteltetik az érintett rend, mert az, ugy szólván még teljesen hibázik nálunk, néptanítónk még nem született meg! — De hagyjuk most azt, úgyis máskép lesz az ezután, ha Isten ugy akarja, mint magunk; — a' tegnapi ünnepélyről akarok pár szót mondani. Összegyűlvén a'társaság, öten olvastak értekezést, igy képviseltetvén mind az öt itt létező tanitóegylet. Érdekes volna az egyes értekezések tartalmát rövideden megérinteni, de azt nem tehetem: mert a' porosz tanítók 's főleg az egyetemi tanárok mindennel birnak, csak előadási tehetséggel nem, — 's mert ha ez ember olly sok jót hall egyszerre, igen keveset tart meg magának, legalább én ugy járok vele. Tehát csak azt mondhatom, a' legérdekesebb Diesterweg beszéde volt, mellynek első felébenPestalozzi tanmódjáról szólott másikában pedig a' tervezett Pestalozzi intézet mostani mibenlétéről értesített. Itt fájdalommal említette, hogy azon szép á'om ringatta őket, midőn illy intézet felállítását tervezék, hogy az ollyan tárgy lesz, melly előtt minden felekezeti 's egyéb meghasonlások háttérbe szorulnak és eltűnnek, 's egész Németország egyetemben és egyértelműleg pártolandja azt, de fájdalom, csalatkoztak 's ismét bebizonyult, hogy a' német egység csak puszta szó! De tervezetök, folytatá Diesterweg, nemcsak fájdalmat hozott nekik,hanem bő örömet is; mert főleg a' szegény néptanítók hő lelkesedéssel üdvözölték az ügyet 's meleg szívvel nyújtogatják filléreiket; egész Németországban, 's Pesten is akadtak segédeink 'sa't. — Kalisch, az ünnepély elnökének beszéde is nagyon megfeszítette a' figyelmet, 's több helye zajos tapsokat aratott. Átalában a' nevelés és a'szabadság körül forgott az ö beszéde, mondván, hogy theoreticus szabadság van, melylyet közönségesen ismeretnek, tudásnak neveznek, 's practicus szabadság, mellyet mindenki hordoz ajakán. Mindkettő a' nevelés tárgya és czélja, de az utóbbiról nem igen akar most szólani. A' nevelés a' szabadsággal olly viszonyban van, mint az inas az urfival, kimért lépésekkel utána kell járnia, mint az úrfi után az inasnak, kitől azonban mégis követelik, hogy nyakát lábát ki ne törje az úrfi. Zajos éljent fakasztott következő helye is: ,,A' szabadság ellentéte az önkény, mellyet szórakozottság,badarságnak 'sa't. is neveznek. A' régi iskolamesterek csak önkényt hoztak elő, azon önkénynek aztán szinte önkénynyel szegültek ellen s vitézül forgatták a' vesszőt, botot. Mások azonban sima mázzal kenték be az önkényt, — ezek a' legkárosabbak voltak. — Valamint azon el~