Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-12-06 / 49. szám

patronusok különös kivánatinak engedni, védé 's annak jótékony következményeit az egyházbékére nézve rajzolá, még egyszer ajánlá a'javaslat összes indítványait, mellyek a' fenállón mitsem változtatnak, de a' hitvallásokhozi viszony sza­hályoztatni 's az ordinatío kijavított végrehajtása fog eléretni, miben következetesen a'porosz egy­háznak illik elölmenni. Javaslá ellenben, hogy a' formulákra vonatkozólag, mellyekböl csak pél­dásítások adattak, elhamarkodás semmibe ne tör­ténjék, azokról a' gyűlésben inkább misem hatá­roztassék, hanem a' jövendőre bizassék, hogy ez kedvezőbb viszonyok közt arról elhatározó ren­deleteket hozzon. Ezután az ötödik szónok, egy jogtudós, de egyszersmind mély istenészeti tudományu férfi hevesen támadá meg a' választmányi javaslatot. Hogy a' választmány meghatározott tannormára hiteltetést akar, melly a' tanszabadságot ne kor­látozza, mert szabadság nélkül nincs törvény — hogy az ordinatiót nem gépi cselekvénynyé, ha­nem annak ébresztő, épületes momentumot akar adni — hogy az egyháznak is jogkört követel — hogy különséget tesz a' magyarázott 's magyará­zatlan irás közt és a' magyarázást az egyháznak tartja fen — mindezt elfogadá ugyan, 's az utolsó elismeréshez hozzátevé: „ha biblia a' nap, hitval­lásiratok azon gócz, melly annak sugárait felfogja, ha amaz forrás, emezek folyam, melly azt elter­jeszti," — de annál elégületlenebb volt a' javas­lattal, mennyiben az minden hiteltetést az oeku­menicus és külön symbolumokra megszüntet 's azoknak megemlítését a' vocaiiónak tartja fen, mi mégis nem egyházi cselekvény. Igy a' symbolu­mok egészen háttérbe lépnének 's jogukhoz az egyházak csak ritka esetben, mintegy separatísti­cus kivételek, jutnának, főleg mivel a' kevesebb­ségnek a' községekben semmi tér nem adatott. Minő szakadásokat fog ez szülni! A' föegyház meg fog szakadozni *s e' példa a' sarkalatos czik­kek erejét 's tekintélyét is meggyöngíti. 'S minő okai vannak a' választmánynak illy erőszakos ja­vaslatokra? Legelőször az unió- 's agendárai te­kintet. De ama jafaslatok épen az agendával el­lenkeznének, mivel az az apostoli hitvallást a' li­turgiában, keresztelésnél 's confirmatiókor egye­nesen használásba teszi 5 az unió pedig a' régi egyházi hitvallások elismerése mellett, az egykori confessiók folyvást tartó különbözése mellett is, fenállhat 's fen kell állania; péld. a' luth. külön symbolum legkizáróbb párthíve is testvéri közös­ségben állhat más drága ker. lelkekkel 's a' tölök különbözés fontosságához mégis szilárd állhata­tossággal ragaszkodhatik. De a' reuniált közsé­gekről is van gondoskodva már az agenda által, melly a' 3 oekumenicus symbolumot 's a' meg­igazulás tanát világosan elismeri. — Kivált pedig az úgynevezett kortudatrai tekintet birta rá a' vá­lasztmányt, hogy olly aggasztó rendszabályokat javasoljon. De annak nem sokat kell engednünk 's miatta a' lelkismereten valamit annál kevésbé tágítanunk. Szép elv gyöngének lenni a' gyön­gékkel, de az egyháznak soha nem szabad olly gyöngének lenni, hogy engedményeket tegyen a* tanban. 'S ha az elidegenültek lelkismeretének annyi sokat akarunk engedni, a' hűk lelkismerete semmi kíméletet nem érdemel? Ö, ha igy cselek­szünk, a" legveszélyesb nemű szakadásoktól fél. 'Sminö nehézségek származnának onnan az egy­házkormányra nézve ? hogyan ügyeljen az a' tanra fel? E* felügyelés mindig csak a' sarkalatosra volt irányozva 's annak gyakorlásában nagy türelem uralkodott; de jövendőre lehetetlen lesz nyilt el­pártolást meggátolni. Végre e' szónok is tagadá a' mostani zsinat illetékességét olly lépésre, mint a1 javaslott; nem mint ha annak felhatalmazottsá— gát, mellyet tökéletesen elismer, átalában tagadni akarná, hanem csak felhatalmazottságát illy nemit újításokra. Mert mindnyájan gyermekei volnánk egy meghasonlott, forrongó kornak; mindnyá­junknak részünk volna betegségeiben azon kor­nak, melly bármelly másnál alkalmatosb a'fenállófc ingatni, mellyet nagyobbára nem ért. Miután ezen 's előbbi ellenek irányában re­ferens a' választmány 's javaslatát részint a' ba­lulértés ellen, mint ha az el akarná a'symbolumo­kat törleszteni 's uj hitvallást felállítani, védé? részint javaslatait, különösen az unió viszonyai­ból, melly nem élettelen, hanem kötelező ereje van, melly nem puszta közös alárendeltségre egy egyházkormány alá és szeretet unióra szorítkozik, hanem tanközösség akar lenni, ótalmazá, egy szónok kelt fel, ki a' referens és correferens vi­szonyait megtartani 's egyetértésüket, valamint" különbözetpontjaikat felvilágosítni, aztán az utób­binak bebizonyítani törekvék, hogy az a' határo­zott meghiteltetés veszélyeit valami másban ké­résé, mint miben azok fekszenek. Midőn azt véle t. i. hogy Huss, Luther 's t. azért zárattak ki, mint eretnekek az egyházból, azért égetettek meg, üdlöztettek, mivel mint papok ordinatorius kötelezettséget vállaltak magokra: ugy csalatko­zik ; szinte az történendett velők, ha csupán vi­lágiak voltak volna; mert elve a' r. kath. egy­'háznak, hogy a'ki egyszer tana kerítésébe lépett, „ annak ott is kell maradnia, különben büntetés alá esik. A' mitől tehát félünk, nem a' hiteltetésben, hanem az eretnekségnek mint vétségnek evangyé­liomiatlan fogalmában fekszik; ezt távol kell tar­tanunk 's a' hiteltetés kevésbé lesz aggasztó. De az ev. egyházban is voltak idők, a' midőn ugy gon­dolkodtak^ a'mennyiben azok visszatérhetnének tanácsosabba'papoktól semmi esküt nem kívánni. A' correferens immár mit javasol? A1 helyett, hogy most az egyház tesz hitvallást 's a'pap arra igen-nel kötelezi magát, ezentúl a' pap vájjon 's az egyház igen-t mondjon rá, mi alapjában mind­egy. De általán még egy szempont meliőzteték i

Next

/
Thumbnails
Contents