Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-12-06 / 49. szám

fejezé ki, szinte nem hiteles irásmagyarázók; söt inkább mindig kell azokat vizsgálnunk 's irás szerint bírálnunk, mi kör, mellyböl ki nem jövünk; igy a' dolog alakjában kell valami hijányosnak r ej leni. 'S ki itél a' meghiteltetés hűsége fölött? Végtére is egyházkormány. 'S ki hitelteti meg az egyházkormányt? Vagy ebben nincs veszély? Vagy egyházi hatalmát azon elvből birja, mellyböl a' világit ? Jő szigorú, de jő enyhe egyházkormány is, és attól függ a' türelem, attól a* szigor ; méltatlan az a' Krisztus egyházához minden változó egyházkormánynyal más ruhát ölteni; de a* tanítók meghiteltetésében sincs épen semmi ótalma, ha végtére is minden egy meg nem esketett 's nem inspirált egyházkormánytól függ. így nyilatkozván a' szónok a1

meghiteltetés mint káros és veszélyes, mint haszontalan és czélhoz nem vezető ellen, ismételve elismeré mégis, hogy kell az egyházban rendnek lenni, mellyel a' szabadság összeegyeztetendő; mert az Isten rendnek, nem rendellenségnek istene 's ha azt hinné, hogy javaslataiból rendetlenség következnék, ünnepélyesen lemondana rólok. Kell egyházkormánynak, kell tanrendnek, kell végre módnak lenni, valamelly egyén miként távolíltathassék el a' tanhivataltól, ámbár ekkor más kérdés az, a' hivataltóli elmozdítás mellett nem kell-e vájjon tanszabadságot megengedni az egyház ellen is? Egyházi dolgokat azonban egyházilag kellene mindenesetre ítélni 's az ev. egyházban a' heterodoxiának elvén belől megengedhetöségét elismerni és semmit ki nem zárni, mi a' Krisztussal nem ellenkezik. 'S erre alapítá szónok javaslatait a' tanrendnek 's a' tan egysége- és tisztaságának fentartására nézve. Semmi eskü tehát és semmi külső leköteleztetés. Mindenki, a' ki tanhivatalt óhajt, bensöleg érezze magát lekötelezettnek, a' nélkül mitsem ér minden meghiteltetés. 'S ha az istenész az egyház szelleme alatt képezteték ki, jelesül symbolumok mélyebb ismeretét szerze magának's vizsgálatkor arról biztos bizonyítványokat adott 's hivatalba hivatásakor nyilvánítja: én hivatalt kérek ezen egyházban, melly azt hiszi, a'mit én, az egyház az ordinatio ünnepélyes cselekvényénél tegyen hitvallást 's az ordinálandó egyszerű igen-nel foglalja el a' hivatalt. Ama hitvallás pedig foglalja magában 1) alaki, 2) anyagi elvét az ev. egyháznak és 3) viszonyát a' symbolumokhoz, de nem csupán mint históriai bizonyítványokhoz, az becsöknek alászállítása volna, de nem is mint tannormákhoz, az evangyéliomiatlan volna, hanem mint oklevelekhez, mellyeknek az egyház mint ollyan által bizonyítvány van adva, hogy lehet rájok, mint élö informatio forrásra utalni, mi legyen a' reformatori élet és hit. Illyen bizonyítvány példájául a'következő formulát adá — mennyire felolvasáskor föl lehetett azt fogni—: „Nyilvánítom, hogy az ó és üj szövetség kanonikus, prófétai és apostoli irataiban foglalt isten igéjét a' ker. hit és élet egyedüli zsinórmértékéül ismerem el 's annak megértésében a' sz.-lélek és emberi tudomány által mindinkább növekedni naponként törekedni akarok. ígérem, hogy ezen elismerésben prédikálni akarom a' Krisztust, ki lett minekünk istentől bölcseség, igazság, szentség és váltság és a' hitet,, melly törvény cselekedetei nélkül üdvezít. Bizonyítom, hogy azt, mi az áldott reformatori iratok* ban foglaltatik, annak kifejezéseül, mit az ev„ egyház alaptanaiul elismer, tekintem 's a1

szerint tanítani akarok." A* két referens előadása után elkezdődött a* vitatkozás. 25 szónok beszélt. Természetes, hogy mi csak a' legfontosbakat emeljük ki. Az els& szónoknak kissé átalános megjegyzései után, k$ nagyon dicsérte ugyan a* javaslatot, de a' felállított hit vallásformulával elégületlen volt, mivel részint nem eléggé tökéletes, részint a' mostan annyira forrongó egyházra nézve nem korszerű 's egy pártot sem elégítend ki, 's ki végtére maga is, mivel meghiteltetésnek kell lenni, illyen pedig a' sz.-irásra nem elegendő, új formulát javaslott, melly a' megrótt hiányokban nem kevésbé látszék szenvedni, az ordinálandót t.i. „a* ker., a" prot. egyház hitvallásirataiban kialakított istenigére" meghiteltetni — egy második szónok a* mellett nyilatkozott, hogy a' sz.irásrai megesketés ós az ordinálandó nyilatkozata, hogy ö az egyházközség hitében áll, tökéletesen elég, de a* symbolumokra vonatkozás, mint a' javaslott ordinatioformula akarja, még mindig igen erős 's azt magyarázhatni, hogy hitágazati meghiteltetés az egyház symbolicus könyveire akartatik. Ezek ellen mondaték: sokfélekép hozák emlékezetünkbe* mikép a' sz.-léleknek, hogy hasson, eszközökre van szüksége; föeszköze a' sz.-irás és a'ker. közösség ; ha ezen eszközökkei megfogá egyszer az embert, el nem bocsátja öt többé. De nincs torlaszokra szükség, hogy az egyház eretnekségek ellen körülsánczoltassék; útjában nincs topánra szüksége, mert nincs Achillessarka; neki XVII-dik századi fegyveröltöny nem szükséges, a' midőn dragonyosok a' hitvallásokért is véresen működének; ki tehát az ordinatioformulából minden utalással symbolikailag formulázott tanfogalomra! De hogyan hát? Az egyház hitvallásai haldokló állapotba tétessenek? Nem, az egyháznak múltját, és igy symboiumait is, tisztelnie kell és megőriznie , tanúvallomást kell tennie atyái hitvallásáról, hogy azt becsesnek tartja, nem mint régiséget, hanem mint müvét a' sz.-léleknek melly, bár még olly parányit is, mindenekben uralkodott. De az egyház hogyan tegyen tehát hitvallomást? Midőn azokra meghiteltet? Nem, hanem egyszerűen ugy, hogy egyházjogilag intézkedjék , miszerint a' papjelöltek pro munere vizsgálatkor az ev. egyház symbolumaiból legszigoiubban vizsgáltassanak meg 's a' vizsgálat