Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-11-29 / 48. szám

nulunk, hogy taníthassunk. Azonban mi e' végett már nem mehetünk egy bizonyos intézetbe; azért kik egy illyenben vannak és ezután leender.ek, taníttassanak. Vagy hiszen ugy is igy van ez már Sopronban, melly intézetben nyerék énis(hálaéríéssel említem) az orgonálásban első oktatást, az éneklést pedig folytattam. De ezen eddigi tanítási rend nem felel meg egészen annak, a' minek különben megfelelhetne, — mivel mindenkor csak a' Lyceumban tanuló ifjak közöl választatnak tanítók, néha ollyanok, nem levén mások, kik magok sem sokat tudnak , a' mit tudnak sem alaposan. Vagy ha kerülne is tanultabb, millyent magam is ismertem, mint tanuló el levén foglalva a' tanulástól, csekély időt fordíthat az éneklés, vagy az orgonálás tanítására. Ezek helyett talán egy ollyan kellene, ki mindent maga tanítana nagy szorgalommal. A1

sokfelé elágazott fizetések, minémüek: az orgonálást, szent énekek nótáját, harmóniát tanítóé, ezekhez lehetne talán venni azon egyén fizetését is, ki a' magyar praedicatio alkalmakor orgonál és magyarul énekel, — nem sok toldással elegendők lennének fizetésére. Igy ez lenne egyedüli hivatala és állása, mig önként nem változnék helyzetében. Egy illy egyén már feloszthatja idejét minden tanításra. Különösen idő-felosztást és a' tanulókat egymástól külön tanítási rendet kiván az orgonálás tanulása. Ez tanítaná a' szent énekeket egy legjobb, vagy legújabban készített kottából nagy mennyiségben, nem pedig csak néhányat,—melly kottából lehetne az orgonálásra is tanítani. Igy, ugy hiszem, nem kényteleníttetnék az újtanító egyik vagy másik jobb énekes embertől tanulni a' faluban. De ez, mig csak elkerülhető, az én vélekedésem szerint, nem is tanácsos, csak épen a'legnagyobb szükségben; mert a' köznép igen hintálja és hehingeti az énekeket, azt állítván, hogy az által kellemesebb, — és igy az új tanító is csak rosz énekes marad. És épen az éneklésben azt nem helyeslem, sőt még nem tudásnak is nevezhetem, midőn a'népség, meg kell vallani, sok tanítók is, igen erre amarra vonogatósan énekelnek. Ki tisztán szokott énekelni, az az illyenekkel nem is tud. Ezen módon egyik gyülekezetben helytelenebb éneklésmodor követtetik, mint a' másikban. Ha az új tanító jól megtanulja az énekeket e* végre rendelt bizonyos intézetben, szoktathatja és tudja is szoktatni a'népeket kellemes tiszta éneklésre. És minthogy többnyire minden új tanító egy intézetben tanul egyformán: igy végre egyik gyülekezetben ugy fognak énekelni, mint a' másikban. Igaz, hogy valamennyi nótát berekesztöleg megtanuljon a' tanító előre, nem lehet kívánni; de a* mit nem tanulhat meg, kottázza még is azon többi éneknótákhoz, mellyeket már megtanult, a'bevett egyetlen egy kottából. Az út jól meg levén mutatva, mutatás nélkül megtanulhatja. Hogy a1

népség nem óhajtás szerint énekel, második oka tehát az: mert nem taníttatják meg a* szülök gyermekeiket elengedőképen, azaz: kevés ideig járatják őket az iskolába. Azonban ehez tartozik még az is, miként ki három évig taníttatta gyermekeit, tökéletes értelemben alig tesz többet egy évnél; mert nem akkor küldetnek a'gyermekek iskolába, mikor kezdődik, hanem sokan karácson felé, sőt némellyek utána is; télen pedig gyakorta honn marasztaltatnak. Jön a' tavasz, alig várják, hogy maggyónhassanak, az exáment épen nem várván, már is kimaradnak, többnyire az erösebbek. Ez, és a1

gyermekeknek tanulásukhoz szükségeseknek meg nem adása hátráltatják és nehezítik a' hivatásának bármint megfelelni igyekező iskolatanítónak üdv-teljes működését. Ez ellen egy orvosság van ajánlva tehát, t. i. hogy ,,a' tanító kötelességének ismerje a' szülőket arra birni, miképenne csak félig-meddig hagyják gyermekeiket tanulni, hanem minél gyökeresebben." Igenis, kell ezt tenni, de olly szelíden, nehogy a' jóakaratra rosz fizettessék neki. A' tanítói becses állapot igen alacsonynak tekintetik a' köznép előtt; azért ha mit a'tanító javai vagy tilt, csekély vagy sokszor semmi hatást sem szül. Mi ötet illeti: ha abban erösebben fogja magát, ellene törnek. Van egy rend, melly sokat tehet; az pedig a't.t. iskolai vizsgáló urak rende. Jó volna őnekik, ugy gondolom, megjelenni minden examenekenésott a'szülök hibáit a1

taníttatásban felfedezvén, őket a' szorgalmas taníttatást illető super. törvények teljesítésére kérni és inteni. Elmondani mind a' nem tanítatásnak káros, mind a' tanítatásnak üdvös következéseit; minthogy nem egyedül azon czélból eredt a' dékáni rend, miképen a' rest és gondatlan tanítókat észre hozzák, hanem hogy a' gyermekeikkel nem igen gondoló szülőket is észre hozzák és fontos kötelességeikre figyelmeztessék. Gyengék vagyunk, azt mondhatom velem egyformán érező és gondolkozó tiszti-társaimmal; mert gyenge hivatalunk. Segéderő nélkül szűkölködünk; de mindeddig bíztunk nem hiában és fogunk is bízni méltán nagyérdemű t. t. urak segítségökben. Valóban kimondhatlan sokat köszönhet a' tanító, ha olly főnök mellett pályáz, ki szívességét gyakorta, de különösen ott, hol nagy szükség van rá, érezteti vele. Végül azt kívánom megjegyezni: Minden helyzetben ki hivatásának valódi becsét tudja és ismeri, megfelel annak; ha nem egészen elegendő arra, igyekezik az lenni; ki pedig, ha gyenge levén is, nem okul: nem érti, nem tudja, nem ismeri hivatását. Bándi Endre, meszleni evangy. iskolatanító. /