Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-11-08 / 45. szám

aan tett H, úr, ezt csakugyan igen okosan tevé. i Mert ugyan mit jelentettek volna a1

nemzetiség i mellett felszólaló harsány hangjai ? Szükségüket ' nem látjuk, mert Haubner magyar pap, magyar ) nyelten lépett fel az irodalom mezején; már ez- í előtt 14 évvel, midőn a'protest, lapnak hire sem volt, magyar egyházi lapot vala megindítandó, ha vállalata csak annyiban pártoltatott volna is, mint 9 évvel később a' két pesti papé. Továbbá H. magyar polgár 's tudja a' törvény-szabta kötelességeit a' nemzetiség tekintetében. Végre pedig H. olly kerület püspöke, hol 146 gyülekezet közöl 107-ben használtatik a' magyar nyelv prédikálási nyelvképen, hol a' jegyzőkönyv 1806. óta magyar 'sa't. Illy ember szájában illy körülmények közt, merő pöíTeszkedés lett volna minden nemzetiség melletti szájalás, 's szerintem lelki szegénységre mutatott volna egy főpapnál, ki azzal kezdte volna beszédét, hogy magyarok levén magyarok akarunk lenni,'s a1

magyarságért élni, halni. A' czikk végén alkalmazott szép szók olylyanok, mint pofonvágás után a' czirógatás. Kérem a' szerkesztőséget, jegyezzen fel engemet is Gödör J. ur előfizetői kezé. Ha a' munka ollyan leend, mint a' millyennek a' közlött Mutatványok sejtetik , ugy azt a' családok vallásos könyvtárában nélkülöznünk nem szabad. *) Razga urnák beszédét, mellyel a' pozsonyi gyülekezetben beköszöntött s melly: Antrittspredigt in der Kirche der ev. Gemeinde A. C. zu Preszburg, czim alatt jelent meg, nagy örömmel és nagy fájdalommal olvasám. Örömmel, minthogy egy szépen összefüggő tartalomdús egészet találtam fel benne, gyönyörű nyelven előadva, előadva hangján a' testvéri bizalomnak, melly nyilt kebellel lép át az öt meghivó gyülekezet küszöbén, ugy mutatva magát kívülről, mint a' millyen belölröl. De fájdalommal is, minthogy azon evangyéliomi kenetet, azon a' szentírás isteni tárházából felénk lengő szent szellemet, mellyet én laicus létemre minden keresztyén beszédtől követelek, hasztalan kerestem benne. Igy itélnek-e róla mások is, nem tudom, az én igénytelen véleményem ez. Távol vagyok én attól, hogy a' holt betűn rágódó 's az irás helyeivel czéltalanul tarkázott beszédekben gyönyörködjem. De minél nagyobb barátja vagyok a' protestáns szabadságnak, az irás magyarázatára nézve; minél állhatatosabban utasítok vissza minden emberi véleményt , a' hit és élet dolgában ; annál szorosabban kívánom meg papjainktól, hogy ők se pusztán saját véleményeiket, elszakítva az isteni kútfő véleményeitől, hirdessék nekem, hanem ugy, hogy azok emezzel szorosan összeforrjanak; annál elengedhetlenebbül igénylem, hogy a' szent*) Fájdalom, hogy midőn kapitány úr véleményében örömest osztozunk, még eddig a' pesti conferentia által aláirt 30 példányon kivül, de csak egy előfizetés sem történt. S t. irás tekintete kilünöleg ápoltassék papjaink által, mert ruente fundamento, ruit superaedificatum. Nekem az ész. mellyre olly sokan hivatkoznak, Isten megbecsülhetlen ajándéka, de épen az a* nyilatkozás is 's a' kettőnek karon fogva kell járni 's ki csak szüntelen amazon nyargalna, ezt pedig csak könyörületből említené, az a keresztyén 's positiv protestáns jellemet vetkőzné le magáról. Isten mentsen, mintha én ezzel vádat akarnék emelni Razga ur ellen, kinek beszédében az evangyéliom iránti tiszteletnek olly gyönyörű nyomait találom. Minden, a' mit akarok mondani, az, miszerint én a' szép beszédet sokkal szebbnek tartom vala, ha több evangyéliomi kenet 's bibliai hűség ömlött volna el rajta. A' tárgy: Die Aufgabe dcs evang. Geistlichen den Fordermgen der Zeit gegenüber, igen korszerű, de a' kivitel is igen igen korszerű benne. Olvasásul ajánlom mindenkinek, tanulhat belőle sok jót, üdvöset. Még csak egy kívánságom van. Isten tartsa meg Razga urat, legyen üdvöz közöttünk, 's avatkozzék szent erővel és férfias munkássággal egyházunk ügyeibe! A' prédikátzio tőszomszédságában Homér Odysseája hever, fordítva Szabó Istvántól. Székács és Hunfalvi majd összevesztek miatta, midőn még kéziratban volt. Az ajánlá, még pedig lelkesülten, a' kiadásra, emez pedig nem ajánlá. Isten tudja mellyiknek van igaza. Én csak azt tudom , hogy néhány nyaktörő kifejezést kivéve, elálmélkodám nyelvünknek azon mesteries kezelése felelt, mellyet itt Szabó úr kifejt, 's feltéve, hogy tán azon hűség, mellyet a' szigorú Hunfalvi követel, itt ott sántikálhat benne; már ezen, fordulatokban olly gazdag nyelvis megérdemli vala, hogy a' munka napvilágot lásson. Azt sem kell felednünk, hogy Voszt vajmi sokan előzték meg a' németeknél 's hogy igy nálunk is kezdeni kellett, 's kezdetnek Szabó fordítása ugyancsak remek. Nem örömest nélkülözzük benne a' rhapsodiákat megelőző azon rövidke bevezetéseket, mellyek csaknem minden eredeti kiadásban feltalálhatók 's mellyek az egész rhapsodia rövid tartalmát foglalják magokban. Katona létemre, nem válik talán épen dicsőségemre, ha megvallom, hogy nekem az Odyssea mindig jobban tetszett az Iliasnál. Ez a' csaták mezején, emez a' családi élet belsejében forog 's engem Penelope a' rokkák között mindig jobban mulatott, mint bármellyik hős a' lónak hasában. Ennyi egyházi és iskolai lapban legyen róla elég. Azt hallám, hogy Kossúth L.úr a'görög nyel, vet ki akarta kergettetni iskoláinkból. Magam is kezet fogok vele, nem annyira a* görög nyelvnek, mint a' görög nyelv tanítási módjának ki-1 küszöbölésében.Mert ha oda nem juttatja az oktatás , ifjainkat, hogy a' hellen irókat értsék , hiába való a' rtíítrw-nak minden magolása. A' franczia