Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-02-01 / 5. szám

azt egyes •/. vessző alatt egész alázatossággal az egyetemes gyűlés eleibe terjeszti, 's egyszersmind ínég két jegyzettel toldja meg. 1-ör A' választmány a* helybeli gyűlések és presbyteriumok intézésébe nem ereszkedett, mint­hogy e' részben az egyes egyházak különös kö­rülményei 's ennek különfélesége végett, átalánoe szabályt hozni nehéz, és igy az egyházi szerke­zetnek e' része az egyes egyházak körülményei­nek tekintetbe vételével, magukra a' gyülekeze­tekre bizathatónak tartaték. 2-or A' választmány ugy vélekedik, hogy jóllehet ezen tervet előbb a' kerületekkel kell kö­zölni, az egyetemes gyűlés és tanácsszék rende­zése mindjárt eszközöltethetik, részint azért, mint­hogy e' rendezet egyenesen az egyetemes gyűlés feladata, részint pedig azért, hogy a'szükség további halogatást ne szenvedjen 's példaadás ál­tal egyszersmind a1 többi gyűlések rendezete is nagyobb sikerrel eszközöltethessék. 'S ezek azok, mellyeket a' kiküldött és munká­latát benyújtó választmány, tervének elvei és indokai gyanánt, megemlíteni szükségesnek vélt. — Kiadá Lissovényi László m. k. választmányi jegyző. £vaii?c1iku«i lelkészek egyházme­gyei és országos tanakodásai* A* protestantismus mindaddig az alanyiság (subj.) és a* vélemények fövényalapján ingadozott, söt tagjainak teljes lelki és gondolkozási szabad­ságról engedvén át, — némileg önmaga ellen is, mint egyházi testület ellen, harczolt:') míg a" sz. lélek sugallása és erélyes közbejárása által kebe­lében olly egyletek nem létesültek, mellyekben az egyháziasság üdvös öntudata igen nagy foganat­tal ébresztetik és tápláltatik. Elmellözvén itt mind­azon egyes, vagy a' missiót és bibliák lerjeszté­sát, vagy szegény gyülekezetek gyámolílása és más szentséges ügyek mellett híven buzgólkodó egyletek elösorolását csupán azon egyletekről akarok itt terjedelmesben értekezni, mellyeknek majd minden többi egyletek mindannyi buzgón átölelt és dajkált gyermekei: a' papi egyletekről. A' papok feladása nem az, hogy a' lelkésziek, hanem az, hogy a' lelkiek mellett buzogjanak. Hogy ezen magasztos czélt egyesült erővel előbb lehessen elérni, mint magányos igyekezetek által, •világos. Kölcseynk szerint: „egy csepp víz mit sem ér, de milliomként egyesült cseppek megdöb­bentő erőt fejtenek ki." — A* papi tanakodások fogalmát legalkalmasban fejtendjük meg ugy, hogy ha mindenek előtt azon papi egyletek nyomai után járunk a' történettanban, mellyekben igaz keresz­tyén, szent lélek uralkodott. I. Históriai tájékozás. Példás lelkészi tanakodásokra már a1 Jeruzsá­lemben tartott apostoli összejövetekben (Ap. cs, 15.21. r.) 's ulóbbi tanácskozásokban is akadunk — mindaddig, mig a1 keresztyén papi rend (oko­zati nyilvánosabban elö nem tűnnek, 's — elsőben csak a' görög tartományokban, hol az acháji szö­vetség még fris emlékezetben volt, de majd az egész egyházban is, rendes, a1 köznépet képvisel6 és egyházi törvényeket szabó zsinatok nem ala­kultak. Már Cyprián idejében a' püspökök csak jóakaratból közlék teendőiket tiszttársaikkal, a' zsinatokon nem a* gyülekezetek vagy tiszltár­saik megbízásából, hanem „sancto spiritu sugge­rente, etdomínoper visiones mullas et manifestas admoner.te" szavaznak 2 ), és a' papok szellemi köteléke csaknem egészen fel levén bontva, egy Vercellibeli Eusebius, egy Nestor és Augustinus híjában munkálódnak annak szorosb összekapcso­lásán. — Az alexandriai főiskola, melly a' lV-ik század elején — alkalmasint Pantaenustól alapít­tatott, a' papok müvelésére és közszellemílésére csak keveset halolt. Chrysoslomus két beszédé­ben a' syriai papok elparasztulásáról keservesen panaszkodik; — de ez természetes volt, mert az „aposlolicae constiluliones" (VIII. c. 32.) értel­mében sok helyen választattak meg papokká lai­kusok és autodidaklosok. — Hogy, illyen tenge­rek és országok, anyagi és szellemi puszták által elválasztott lelkészek közt eszmecserék és tana­kodások nem is lehetlek, természetes. — Továbbá az „ódium theologicum," melly Ilume 3 ) szerint a' legmérgesebb, a' legdühösebb és legengesz­lelhellenebb — különösen a'história ezen homály­lepte vidékein válaszlá el a' lelki tanítókat. Ha vé­gül a" mindinkább elhatalmasodó hierarchia min­den szellemi életet, és a1 gondolatot már ötlö rep­tében ölte el: a' zárdák falai a' ker. lelki szabad­ság fáját keresztül-kasul ugy meglörpítellékés el­nyomták, hogy annak csak egyes ágozatai tudtak a' dűlőfélben levő egyház hasadékain át rést nyit­ni maguknak, és napfényben virágozni. — A' re­formatio elölt fellépett reformátorokat értem. — Mint a' zárdai élet tulegyenes ellensége, már 1384-ben lépett fel Groot Cerhard, ,,a'közös élet testvéreinek'4 társaságát alapítván. Ezek mind­nyájan papok levén, rendesen összejöttek, 's va­lamint később Fiemont völgyeiben Wald tanítvá­nyainak „pásztorai" vagy „barbes"ei — lelké­szi tanakodásokat tartottak. A'cseh testvérek pe­dig arról már korán gondoskodtak, hogy főpapjaik ') L. a"1 német szellemészeken kívül (Slrauss, Wislicenus, ') Ep. V-ta: primordiocpiscopulusnáci statui, ni! sin® tt.) különösen: Vinef, esssisur la manifestation des con- consi io vesiro, privátim senteutia agcre." K. victions religieuses "s a' t 419. 1 hol ez az egyediség 5 ) Cyprmii ep. LlV. K. egyházáról (de l'église d'individualité) álmodoz. K. 3) 1. Kis János emlékezései I. p. 168. K.

Next

/
Thumbnails
Contents