Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1846-02-01 / 5. szám
azt egyes •/. vessző alatt egész alázatossággal az egyetemes gyűlés eleibe terjeszti, 's egyszersmind ínég két jegyzettel toldja meg. 1-ör A' választmány a* helybeli gyűlések és presbyteriumok intézésébe nem ereszkedett, minthogy e' részben az egyes egyházak különös körülményei 's ennek különfélesége végett, átalánoe szabályt hozni nehéz, és igy az egyházi szerkezetnek e' része az egyes egyházak körülményeinek tekintetbe vételével, magukra a' gyülekezetekre bizathatónak tartaték. 2-or A' választmány ugy vélekedik, hogy jóllehet ezen tervet előbb a' kerületekkel kell közölni, az egyetemes gyűlés és tanácsszék rendezése mindjárt eszközöltethetik, részint azért, minthogy e' rendezet egyenesen az egyetemes gyűlés feladata, részint pedig azért, hogy a'szükség további halogatást ne szenvedjen 's példaadás által egyszersmind a1 többi gyűlések rendezete is nagyobb sikerrel eszközöltethessék. 'S ezek azok, mellyeket a' kiküldött és munkálatát benyújtó választmány, tervének elvei és indokai gyanánt, megemlíteni szükségesnek vélt. — Kiadá Lissovényi László m. k. választmányi jegyző. £vaii?c1iku«i lelkészek egyházmegyei és országos tanakodásai* A* protestantismus mindaddig az alanyiság (subj.) és a* vélemények fövényalapján ingadozott, söt tagjainak teljes lelki és gondolkozási szabadságról engedvén át, — némileg önmaga ellen is, mint egyházi testület ellen, harczolt:') míg a" sz. lélek sugallása és erélyes közbejárása által kebelében olly egyletek nem létesültek, mellyekben az egyháziasság üdvös öntudata igen nagy foganattal ébresztetik és tápláltatik. Elmellözvén itt mindazon egyes, vagy a' missiót és bibliák lerjesztésát, vagy szegény gyülekezetek gyámolílása és más szentséges ügyek mellett híven buzgólkodó egyletek elösorolását csupán azon egyletekről akarok itt terjedelmesben értekezni, mellyeknek majd minden többi egyletek mindannyi buzgón átölelt és dajkált gyermekei: a' papi egyletekről. A' papok feladása nem az, hogy a' lelkésziek, hanem az, hogy a' lelkiek mellett buzogjanak. Hogy ezen magasztos czélt egyesült erővel előbb lehessen elérni, mint magányos igyekezetek által, •világos. Kölcseynk szerint: „egy csepp víz mit sem ér, de milliomként egyesült cseppek megdöbbentő erőt fejtenek ki." — A* papi tanakodások fogalmát legalkalmasban fejtendjük meg ugy, hogy ha mindenek előtt azon papi egyletek nyomai után járunk a' történettanban, mellyekben igaz keresztyén, szent lélek uralkodott. I. Históriai tájékozás. Példás lelkészi tanakodásokra már a1 Jeruzsálemben tartott apostoli összejövetekben (Ap. cs, 15.21. r.) 's ulóbbi tanácskozásokban is akadunk — mindaddig, mig a1 keresztyén papi rend (okozati nyilvánosabban elö nem tűnnek, 's — elsőben csak a' görög tartományokban, hol az acháji szövetség még fris emlékezetben volt, de majd az egész egyházban is, rendes, a1 köznépet képvisel6 és egyházi törvényeket szabó zsinatok nem alakultak. Már Cyprián idejében a' püspökök csak jóakaratból közlék teendőiket tiszttársaikkal, a' zsinatokon nem a* gyülekezetek vagy tiszltársaik megbízásából, hanem „sancto spiritu suggerente, etdomínoper visiones mullas et manifestas admoner.te" szavaznak 2 ), és a' papok szellemi köteléke csaknem egészen fel levén bontva, egy Vercellibeli Eusebius, egy Nestor és Augustinus híjában munkálódnak annak szorosb összekapcsolásán. — Az alexandriai főiskola, melly a' lV-ik század elején — alkalmasint Pantaenustól alapíttatott, a' papok müvelésére és közszellemílésére csak keveset halolt. Chrysoslomus két beszédében a' syriai papok elparasztulásáról keservesen panaszkodik; — de ez természetes volt, mert az „aposlolicae constiluliones" (VIII. c. 32.) értelmében sok helyen választattak meg papokká laikusok és autodidaklosok. — Hogy, illyen tengerek és országok, anyagi és szellemi puszták által elválasztott lelkészek közt eszmecserék és tanakodások nem is lehetlek, természetes. — Továbbá az „ódium theologicum," melly Ilume 3 ) szerint a' legmérgesebb, a' legdühösebb és legengeszlelhellenebb — különösen a'história ezen homálylepte vidékein válaszlá el a' lelki tanítókat. Ha végül a" mindinkább elhatalmasodó hierarchia minden szellemi életet, és a1 gondolatot már ötlö reptében ölte el: a' zárdák falai a' ker. lelki szabadság fáját keresztül-kasul ugy meglörpítellékés elnyomták, hogy annak csak egyes ágozatai tudtak a' dűlőfélben levő egyház hasadékain át rést nyitni maguknak, és napfényben virágozni. — A' reformatio elölt fellépett reformátorokat értem. — Mint a' zárdai élet tulegyenes ellensége, már 1384-ben lépett fel Groot Cerhard, ,,a'közös élet testvéreinek'4 társaságát alapítván. Ezek mindnyájan papok levén, rendesen összejöttek, 's valamint később Fiemont völgyeiben Wald tanítványainak „pásztorai" vagy „barbes"ei — lelkészi tanakodásokat tartottak. A'cseh testvérek pedig arról már korán gondoskodtak, hogy főpapjaik ') L. a"1 német szellemészeken kívül (Slrauss, Wislicenus, ') Ep. V-ta: primordiocpiscopulusnáci statui, ni! sin® tt.) különösen: Vinef, esssisur la manifestation des con- consi io vesiro, privátim senteutia agcre." K. victions religieuses "s a' t 419. 1 hol ez az egyediség 5 ) Cyprmii ep. LlV. K. egyházáról (de l'église d'individualité) álmodoz. K. 3) 1. Kis János emlékezései I. p. 168. K.