Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-10-25 / 43. szám

ledékenységbe mentek. Azért szükségesnek ta­láltatott valamelly meghatározott egyházi rend­szer készítése, melly addig is, mig az egész ma­gyarhoni protest. testület egy átalános rendszert dolgozna ki, egyházkerületünkben a' fenforgó ügyekre nézve kőtelező erővel bírjon, ugy véle­kedvén, jobb valami, bár hiányos szerkezettel bírni , mellyet módosítani mindenkor hatal­munkban leend , mint épen semmivel. Igy ké­szült el 1838-ban egyházi rendszerünk, mellynek történeteit sokkal világosabban közölte e' Lapok utján Berzsenyi Zsigmond úr, mintsem, hogy az általa mondottakhoz csak egy szót is szükséges­nek tartanánk adni. Csak magáról a' rendszerről valamit. Ezen rendszer két fő részből áll: az első az egyházi hatóságokról szól, 's nyolcz sza­kaszban a' helybeli gyülekezeteket, az esperesi megyéket 's törvényszékeket, a* ker.gyüléseket 's törvényszékeket, a' középponti fögyülést 's egyházi törvényszéket 's végre az egyházi zsi­natot rendezi el; — a' második pedig az egyházi személyekről szól, 's előadja az iskolatanítók, a' lelkészek, a1 helybeli felügyelök, az esperesek és esp. felügyelök, a' ker. jegyző és pénztárnok, a' superintendens és ker, főfelügyelő kötelességeit. Ez azon rendszer, melly tudomásunk szerint az egyetemes gyűlés által legjobbnak találtatott a' négy egyházkerületek által oda felterjesztett illy nemű munkálatok közt. — Mi itt csak azt jegyez­zük meg róla, hogy van benne sok jó; de vannak hiányai is, mellyeket leginkább a' gyakorlat vilá­gosított fel, 's ezek miatt sorsa ugyanaz lett, a' mi minden egyéb egyházi rendeléseinknek: még egészen életbe sem léptettük, már is meguntuk. Minden közgyűléseink alkalmával módosítunk 's változtatunk benne egyet 's mást, *s a' hol néze­teinket *s érdekeinket megegyezőnek találjuk, pártoljuk 's hivatkozunk rája, a' hol nem, ellene mondunk, 's nem egyszer történik, hogy ollyanok a' kik csak nevéről ismerik, de soha nem is lát­ták, hivatkoznak reája, nézeteik támogatására, ott, hol az nézeteikkel épen ellenkezőleg rendelkezik. Igy van rendszerünk, 's még sincs rendszerünk. Mennyiben különbözzenek tőlünk e* részben a* többi testvér- egyházkerületek, nem tudjuk; de, hogy sokkal különben náluk sem állhatnak a' dol­gok, bízvást el merjük mondani, a' nélkül, hogy őket ezzel talán megsérteni vélnénk. Melly igen óhaj­tandó volna tehát, ha valahára az egész testület va­lamelly meghatározott rendszer mellett megálla­podnék ! Némellyek ugyan azt hiszik, hogy igy a* mint állanak dolgaink, legjobban állanak, 's a' protestantismus nem ismer 's nem fogadhat el semmi rendszert; de ezek ellenében bátrak va­gyunk egy tekintélyes prot. egyházi fönök sza­vaival azt állítani, hogy igy protestantismusunk örökké csak „divinitus conservata confusio'4 leend. V. Tiszántúli reform, egyházkerület évnegyed! közgyűlése. A' helv. hitv. tiszántúli egyházkerületének e* folyó évi utolsó évnegyedi gyűlése, jelen october havának 4-ik 's ezt követő napjain tartatott, fő­gondnok báró Vay Miklós úr ö excellentiája 's superintendens és kir. tanácsos főtiszt. Szoboszlai Pap István úr ö nagysága iker- elnökletök alatt. Ezen gyűlés egyéb határozatai közöl kiemelen­dönek véljük a' közelgő nov. 5-dik napjának — mint fenséges nádor ö föhgsége félszázadra telt nádori hivatala emlékének egyházkerületünk minden egyházaiban is leendő megünnepeltetését. De nem Írhatjuk le a1 határzat körülményeit ün­nepélyesben, mintha derék főjegyzőnk által ve­zetett-e tárgyra vonatkozó jegyzőkönyvi számot szórói-szóra ide iktatjuk: Tisztelendő superinten­dens úr ö nagysága, elmondván megnyitó kö­nyörgését, mielőtt a' köztanácskozás megkezdet­nék, egy országos érdekű tárgyra hivta fel a'je­lenlevÖk figyelmét. Ünnephez készül, — e' jelen­tékeny szavakkal nyitá meg beszédét — ünnep­hez készül a' magyar haza, ünnephez, nagysze­rűhez , egyetlen egyhez a' maga nemében, — ünnephez, melly köztudomás szerint a' közelebb következő november hó 5-dik napján fog szen­teltetni. Es ezen ünnepet fenséges nádor József cs. k. föherczeg félszázados áldásteli hivatalának dicső emlékezetére kívánja szentelni a' háladatos haza. A' nemzetnek ezen közünnepe — igy öm­ledezett föpásztorunk folytatólag — a' mi ünne­pünk is; mert azok ís, kik e' gyűlésben megje­lentek, boldog osztályosai az áldásoknak, mely­lyeket az annyi erényekkel tündöklö félszázados nádori hivatal, a' hon minden határaiban szét­árasztott ; adósok tehát az idegyültek is a' tarto­zott hálával, mellyet az egész nemzet, méltó buz­galommal lefizetni akar. Adósok annyival inkább mert a' polgári közörömbe leendő részvétre egy sajátságos szent érdek is kötelezöleg hivja meg consistoriumunk tagjait; egy szent érdek, melly­nél fogva különösen protestáns felekezetünk tag­jainak nem lehet a' nemzeti ünnepélyes hála oltá­rára áldozatukkal nem sietniök. Mélyen tisztelt nádorunk félszázados kormányának éveiben vol­tak ugyan nehéz idők, mellyekben elhunyt hitsor­sosunk, — sőt többen a' még mostan élők között is — láttanak gonoszt; de felekezetünk borús nap­jaiban is ugy állott epedő sziveink előtt nádorunk, mint vigasztalásnak angyala, kinek kegyteljes arczárói reménység éltető sugarai ömlöttek szély­lyel a' szenvedő felekezet sötét határain , — ugy állott ö, mint vigasztalás angyala, ki szavaiban, bölcs tanácsaiban, szintúgy, mint jótékony tettei­ben sajgó érzelmeinknek enyhítője vala. Isme­retes dolog, miként a' nagy kormányférfinak fe­lekezetünk iránti kegyes hajlandósága kitünteté magát családi édes viszonyainak szent kapcsaiban is. ügy készültek t. i. ezek, hogy a' Magyarhon

Next

/
Thumbnails
Contents