Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-09-27 / 39. szám

Vegyes közlemények. IliMálozás. Nagy tiszt, kisjáczi Szeles Sámuel úr meghalt. Ki, és mi volt ö, hosszasan előadni, azoknak, kik öt ismerék, felesleges, — kik nem, kevésbé érdekes. Legyen elég annyit említeni, hogy ö a' m"«ja nemében ritka ember volt, mint ember, mint pap, mini L .talnok, egyiránt kitünö jelességekkel. Bölcs belátásának, értelmi sokoldalú műveltségének, a' kétség eseteiben magát hirtelen feltaláló elme-élének, alapos és rendszeres tudományosságának, ingatlan elvszilárdságának , tántoríthatlan igazságszeretetének , csüggedetlen hivatalbuzgóságának , akadályt nem ismerő erélyességének tanuja a' laczházi népes és fényes egyház, mellyben 29 éveket töltött páratlan buzgalommal és figyelmetérdemlő sikerrel, az egész nép bizalom- és tartózkodásból vegyült osztatlan tiszteletében, — tanuja azon díszes szentegyház, melly nagyrészint az ö gondja, fáradozásai által épült fel,— tanuja az e.megye és e.kerület, mellyek ügyességét 's kitünö tehetségeit használni akarva, egymással vetekedve ékesíték a' tanácsbirói, föesperesi, főpénztárnoki fontos hivatalokkal, — tanuja azon megkülönböztetés, miszerint a' nagy Bátori, ereje hanyatlását érezve, a' megnemjelenhetése által üresen maradt egyházkerületi gyűlések elnöki székét egyenesen ö általa vélte betölthetőnek, — tanúja azon lelkesedés, melly olly határzott küzdelemre indító az egyházkerület nagy részét az ö főpapi székre emeltetéseért, a' mi ha igaz, hogy inkább ügy-, mint személykérdés volt, annyival világosabban mutatja kivoltát. Hideg tetemei f. hó 17-én adattak át az örök nyugalomnak. Koporsója felett predikátziot mondott Bárczay Sámuel dömsödi lelkész, 4. Mós. 20 29 szerint „a' valódi főpap kellékeiről" — oratiot Szép István tassi lelkész, arról: „Mikép válik el a' hü lelkipásztor az ö híveitől? felelet: 1) Öntudattal, — 2) áldással, — 3) intéssel, - 4) reménynyel. — A* simái beszélt Tóth István áporkai lelkész: a' nagy emberek koporsója feletti közönséges fájdalomról, — kik közöl az első talpra esett életre való gondolatokkal tömött, classicus izü, de olly fris virágos kifejezésekkel ragyogó beszéde — meglepöleg könnyüded természetes elmondása, — a' második a' készületre engedett idő boszantólag rövid volta daczára is kimerítő, világos,'s evangyélmilag népszerű szónoklata, 's kevés észrevétellel igen jól talált alkalmazása, — az utolsó pedig tárgyától áthatott lélekből folyó érzékeny előadása által, midőn a' nagy halott koporsójára , méltó halotti koszorúkat fűztek, másrészről egyszersmind magoknak is közmegelégedést, figyelmet és tiszteletet arattak az egész gyásztisztesség-tevö gyülekezet előtt. Élt a' boldogult 61 esztendőt. Rövid életrajza vagy e' Lapokban, vagy a* most szerkeztendö egyházi Almanachban fog — mint hihető, még rövidebben — közönség elébe kerülni. 0 élt, készült, munkált, 's hatott, 'S a' czél előtt leroskadott. Lengjen szelíd nyugalom porain! Bacsó János, segédpap. Szomorú liír. Ntiszt. Kossá László úr, a' felsö-baranyai egyházmegye föesperese, tek. Baranya vármegye tbirája nincs többé, — sept. 10-kén éjfélkor, belső részei vég elgyengülése következtében, jobb létre szenderült, élte 67-dik évében. Mint pap, hallgatói szakadatlan szeretetében Siklóson szolgált 35 évet 5 mint tanácsbiró 27, mint esperes 9 évig őrködött ernyedetlen buzgalommal Sión békesége fölött. A' 36 év alatt olly szende nő, most kesergő gyászos özvegy ns Király Juliána, — a' gyengéd szeretet tüzével felnevelt gyermekek, Juliána, viszlói pap t. Belevári F. úr neje; Jusztina, foki pap t. Csányi Lajos úr neje; László, tek. Baranya megye esküttje, Lajos vejti pap, Ferencz mérnök, hullatják a' bánat érzékeny könyeit. Gyász beszédet tartottak nt. Szabó Péter aJ-esperes, alapigéül vévén fel a' 118-dik zsoltár 17-dik versét a' halhatlanságról, gyönyörű logikával, majd Bogárdi Sándor vaiszlói pap, bájoló előadással, kellemes taglejtéssel, szószéken csak egyedül neki saját nemes bátorsággal ugyancsak a' halhatlanságról szónoklá velős beszédét, a1

sírnál Hamar András oldi pap. És most szabad legyen visszatekinteni a' boldogult esp. nyilvános életére, mellyröl az egyik szónok hallgatást ígérve, Istenre bizá az ítéletet, hogy ö is ne ítéltessék, szabad legyen kimondani az igazat. Az a' nyugott csendesség, melly távol tartá tőle nemcsak a' haragot, hanem még a' boszankodást is, melly egész életén vonult keresztül, szinte párnélküli vala. — Amaz elvéhez hiven „senki házamból szomorodva ne távozzék," még a' nyilvános bűnöst is, mintegy szerető édes atya, halántéksimogatás közben intette a' megtérésre. Sokszor haliám tőle, áldó a' gondviselést, hogy az Egyházi Lap világot látott, mert, mint mondá, rendezetlenségünket előtárván, zavart állapotunkbóli kibontakozásra hathatós gyógymódokat reményi hasábjaiba fogadni. Ö volt az, kivel ügyesbajos dolgaikban igen sokan szerettek takaródzani 's ki állal igen sokan meg is szabadultak. 0 volt az a' jézusi szelíd lelkű , ki még azt is szeretetlel ölelte , ki csak addig használta takaróját