Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-09-27 / 39. szám

küzdő érdemes férfiakat egyházunk sem mellőzheti el,söt illyenek iránt hálás elismeréssel is tartozik, — mert a' protestáns érdekek mellett küzdeni nem igen jutalmazó fáradság, — sok bajjal, vigyázattal, bátorsággal, függetlenséggel, áldozat-készséggel, türelemmel, tudománynyal és üldöztetéssel is jár: de az áldozat nem az ebédekben ésgyámintézetre-adakozásban fekszik egyedül, hanem sok más egyebekben. Gyámintézet! fenséges egy eszme! Örök tisztelet a* lelkes Szemerének, ki külföldi utazásainak főtárgyául tevé ennek hazánkban megismertetését, és létre-hozását! De bizony háladatlar egy találmány ez, mint a* puskapor, — jóra roS"ra lehet hssználni; igen számosakban vastag maíerialismust költött fel és táplál, a* szellemieket háttérbe szorította. — Mondám, hogy publicistáinkat méltányolni kötelességünk. Ámde nem publicista az, ki a' tanácsteremekben hallgat, mikor szólani kell,—vagy a' hivatalokért költekezik, mert ezt nem a' protestantismus javáért teszi,'s ha hivatalba lépett sem tett annak semmi hasznot, söt kárt okozott — tudatlanságból, irigységből olly szövetséget kötött, melly öt is, mint szakács a' czitromot, elvetette majd. — De már itt főbb papjaink evangyélmiságában, politikai jobb tapintataikban volna az orvosszer, kik egyszer's másszor a'politikai gyűléseken megjelenvén 's ott figyelmezvén, gondosan előkészítenék falusi papjainkat protestáns publicistáink megismerésére. Azonban nagyobb része ezeknek is csak a' választásoknál jelenik meg, holott lehetetlen elhinni, hogy vagyonos egyházak jövedelmeiből évenként egy pár napi gyűlésre ne juthatna. Csudálkozik Szemere Bertalan, hogy némelly férfiak neveit versenyzöleg nem látja egymás mellett az iskolai gondnokságra, mellyet maga sem szégyenlett volna más körülmények között ambiálni: de a' világ jobban csudálkozik azon, hogy Szemere Bertalan csak 33 szavazatot kapott 350 közöl!!! — és többeknek neveik, kik közöl elég legyen csak az országos-hirü Palóezy Lászlót a' Bernáth Zsigmondot említeni, még csak kijelölésbe sem jöhettek!!!. Pedig nincs igaza Szemerének abban hogy illy férfiak vonakodnának e' tisztességtől, lelkökböl kihalt volna a' protestáns buzgóság, vagy más hivatalok keresésében küzdenének másokkal! De csak nem tolakodhatnak szemtelenül olly előítéletek 's vélemények ellenében, miket fentebb elö-soroltam, és csak némellyeknek magánykörben megpendített felszólításukra sem nyilatkozhatnak ? Nem akarok sérteni senkit, legkevésbbé azt, ki el fog választatni, mert tán olly férfiú is fog választatni, ki nem fog homályt vetni azon nevelő intézetre, mellyböl régibb időkben nagy férfiak emelkedtek ki: — czélom csak azon balitéletek és ferde fogalmak megrostálása volt, mellyeknek eredménye lett, hogy nem Szemere Bertalan választatott , és a' kijelölésből több nagy és fényes nevek 's talentumok kimaradtak. Ezeknek tulajdonítom azt, hogy a' derék Szemere Bertalan, a' tudományok avatott embere, a' nevelés országos bajnoka, a' fáradhatlan munkás és mindenre képes férfiú, önbecse büszke és nemes érzetében a' pályatérröl lelépni kényteleníttetett. — Akármi lesz az eredmény, csak az vigasztalhat, hogy Lónyai Gábor el van választva, ki segéd-fögondnoki kedves kötelességének fogja tartani a' s.-pataki főiskolát régi fényébe vissza-helvezni, és illy körülmények között's ezt tudva, nem is kellett volna algondnokra szavaztatni. Bizony! mondom néktek: ha nem javulunk, nincs jövendője a' magyar protestantismusnak, még kevesebb a' papságnak! — Nem sokára még több mondani, valóm is lesz. Ki nem hibásnevegye magára! —y. IJjabb szózat a' Stiirismus ellen a9 magyarhoni ev. egyházban. Már több lapok- 's ujabb könyvekben, mellyek Stúr és az ö annyi veszekedést 's zavart szült szerencsétlen vállalata ellen megjelentek, azt olvasám, hogy a'nyelv, mellyet ö lapja- 's más irataiban használ, liptói beszédmódnak neveztetik, igy beszélvén a' liptómegyei szlávok. Mint liptói születés, kötelességemnek tartom, ezen tévelygés ellen föllépni *s nyilván óvást tenni: midőn, mint mondám, liptói születés levén, Stúr nyelvét még is részint nem értem, részint a' legnagyobb undorral, benne alakja- 's anyagára nézve idegen beszédmódot hallok 's olvasok. Ez, nem élő nyelv, vagy valamelly megye beszédmódja, hanem zagyvalék, mozaik valamennyi tót pórnép jargonaiból, egészen sajátságos, csak Stúr önkényes agyának szüleménye, hasonló ama bábel-tornya építésekorihoz. Az én vegyes, tót-német, egyházamban Körmöczön, temérdek német, mint szinte tót nyelvjárás létezik. Van itt német-quad nyelvejtés, Blaufusz és Honesheyban, — a' handerburczokat Körmöcz vidékén, minden történetbuvárok a' régi quadok maradékainak tartják; — van itt krikeheyi jargon, melly német és quad egyveleg; van sváb jargon, p. o. Svábfaluban; van szász szóejtés különbféle módosításokkal: hanem mindezeken beszélők megértik a' szász-lutheri bibliai nyelvet, azon történik a* szónoklat, 's ezt is mindnyájan értik. — Vannak Körmöczön mindenféle nyelvjáratu tótok is, különösen túrócziak, kik német leányokat vesznek nejeikül 's kiknek gyermekeik német 's tót nyelven beszélnek, ezek közt találkozott néhány elcsábított stúrista is, és lön szakadás 's egyenetlenség; én, a' csend 's egyetértés helyreállítása végett 's hogy az egyház nyelve ne legyen idegen a' fülek- 's sziveknek, megtiltám tótjaimnak a' Stúr-féle lap járatását 's olva-39*