Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-09-20 / 38. szám

*9m kívánnak némelly oktatóink, műszavak betanultatása vagy azoknak dolog nélküli és tantárgy nélküli értelmezése által tanulmányt közleni. Én azt tartom, miként a' szó a1

dologgal együtt jár 's az értelmi felfogás együtt a' dolog megértésével. A' geographia tanulása közben, a* mi műszavak abban előfordulnak, hahogy a1

tanítvány azokat egyelőre még nem értette volna, vagy már magával nem hozta volna értelmüket a1

nyelv birtokával együtt az életből — megtanulandja a' dologgal együtt nézlelve a gömbön és földképen. Ezt tartom a* dolog természetes módszerének 's a* ki igy tanul, ha soha sem tanult volna is értelmezést, fog tudni értelmezni. — Különben a' szerző, az — a1

mennyire lehetett, igen népszerű értelmezési módszer mellett, elhagyta legalább, a' mit mások hibásan és, ugy szólván, hidakul a' tanítóknak tesznek — elhagyta, mondom, a* kérdéseket minden §. és külön definitio fején, feltevén miként a' tanító a' feleletet értve, csak fog tudni kérdezni! — A'munkácska nyelve erötetlen és értelmes. A' legislegelsö földleirási tanulásnál lehetne ajánlani, hahogy attól nem kellene tartani, miként a' gyermek, azon esetben, ha a' tanító sokkal többet nem találna tudni és magyarázni, mint a1

mennyi a' könyvben van, emlékezni és szorul szóra meg fogná tanulni p. o. azt, mi a' sziklapad, az artesiai kut, a'csudaesö, földöv 'stb. de nem fogná érteni,—már pedig a' földirati alapfogalmakat kell, a' mennyire lehet, érzékeltetni, sétákon, rajzok, képek és gömb által vagy talán a1

homokban is, mint sokan teszik 's mit illy értelemben már akár a' kisdedovó intézetben is tenni lehet, mert bizony mindennapi a' nyelvben a' hegy, völgy, folyam, kut 'stb. 2) Megjelent: NeueDeklametionen für Töchter von C. Th. Seltenreich. Inhaber einer Mádchen-Erziehungsanstalt zu B.-Gyarmat. Pest, 1845. Ára 20 kr pgö. Bizományban Heckenast G.-nál, 12-rét, 139 lap. MiJ e' német szavalmányokat illeti, az mondatik róluk, hogy „ujak"; ez tán csak annyiban áll, a' mennyiben eredetiek; mert hiszen a' szerzőtől régiebbeket — tudtomra legalább — nem bírunk, újról pedig csak ott lehet szó, a' hol régibb is van. — E' könyvecske három szakaszra van osztva, a' két első mintegy 56 apró költeményt foglal magában, a' 3-ban 19 beszélgetési versezet van. A' szerző a' gyermeki kedély hangulatát, ugy látszik, hogy finom nevelői tapintattal, igen jól meg tudja lesni, különben nem sikerült volna nekie ezen versfüzetkében a' gyermek szájába adni azt, mi a' romlatlan keblű növendék szivéből önkényt fakadozik. Némelly költeménykénél azt hinné az ember, hogy a' kisded leánykák magok irák azt 's hogy a' szerző legfelebbis a' rímnek csinos rámájába foglalá a' gondolatot. En azonban a' könyvecske olvastánál mégis csak a' nevelöt láttam mindig a' háltérben, a* ki a' 904 gyermeket már reflectáltatja játékánál, holott a* gyermek azt tenni nem szokta. A' gyermek — 's itt a' leányka tán még inkább, mint a' fiu — örök jelenlétben éli világát, játékát valóságának nézve, nem eszmélget felette, mert birja azt és a' gyermek a' birtoknak örvend. Én részemről nem szeretem, hogy a' szavalmány által is minduntalan csak moralizálgassunk; a' morál, remek szavaimányi mü mellett, már maga a' szépség, a' nyelv tisztasága, a' költői képek zománcza 's az alaki befoglalvány telleme. Ne erkölcsi mondások, de a' szép mü maga lelje lenyomatát a' gyermek nézletében, hahogy ehez — de természetesen a* mü aesthetikai folytában — még bölcs és jámbor mondatok is csatlakoznak, annyival jobb, de nem ez a'fő, a'fő és lényeges a1

költői szép mü, illyen lehet a' gyermeki szavalmány is. Ezek szerint, bizony nagy feladat egy egészen saját eredetű szavalmány-gyüjteményt egyes embernek szerezni, de tán épen ollyan nehéz olly müvet öszszegyűjteni. Mi könnyen tévedhet itt az ember, a* mennyiben egyfelől arra kell néznie, hogy gyermeknek való legyen a' szavalmány, más felöl pedig, hogy az igazán költői és müszép legyen. Magyar irodalmunkban illy gyűjteményünk még nincs, legkevésbbé gyermekek számára, pedig mi nagyon érezzük szükségét e' „szónok-költészr4 szavaló korban, a' midőn már a' kisdedek által szavaltatjuk el a' „hazádnak rendületlenül" — és a' „harmincz nemes Budára tart." — Szavalni tanuljon a1

gyermek, a' mint tanul nézni és hallani; de valamint nézni és hallani sem tanul még mint gyermek rafacli vagy beethoveni művön: ugy bizony szavallani sem Schiller „glocke" vagy „ideáljain." — A' szavallalnál mü a nyelv maga s ennek szépségéről kell, hogy a' szavollónak érzete legyen. De mivel illy érzet csak értelem mellett nyílatkozhatik, ennélfogva a' gyermeknek is értenie kell, a'mit szaval. És itt a'bökkenő. Mi azt szoktuk mondani, hogy a* gyermek nem érti a' költészetet, hololt egész gyermeki nyelve köliöi. Vagy tán gyermek-költőre volna szükségünk? Nem, nekünk csak népköltő kell, mert a1

gyermek közvetlen életében ollyan, mint a' nemzetben a' néposztály, nemcsak egyenlő az érzete 's egyenlő az értelme. 'S hál* az égnek, nekünk népköltönk már is van, én Petőfit tartom annak. És a' ki szavalati versgyüteményt fogna összeszerezni, tudom, hogy müvejben sok gyöngyöt fogna találni, a' melly a' népi-és gyermeknek egyiránt kedves adomány lesz, a* nélkül, hogy a magasabb költői élvezet után vágyódó kebel szintúgy ki nem elégítetnék ezen ajándék által. De el is térénk már. Ez közönséges bajunk, jóllehet ennek itt volt a' maga helye, mert az irányt akarám sejtetni, mellyben egy kis magyar szavalati gyűjtemény egyik jó barátunk által készítve épen e* napokban lesz sajtó alól kikerü-38*