Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-09-20 / 38. szám

például: a' népnek k«zén forgó naptárak szinte e' nyelven szerkesztvék 5 mindenek fölött pedig maga a' könyvek könyve, a' biblia, melly bizony, higyétek-el, uraim! szép számú példányokban találtatik falusi tót népünknél, e* nyelven irva van, sőt az e1 nyelven irott biblia népünknek vallásos életével összeforrott, elannyira, hogy hallgatóink nem szívesen veszik, ha papjuk sz. igéket idézvén, a' bibliai mondaton csak szóban vagy betűben a1 biblia szavaitól eltér, mire nem tudok nyomatékosb tanúságot előhozni annál, miszerint azon némelly papjaink is, kik már Stúr modorában szónokoltak is, 's beszédeiket ki is nyomatták, a1 bibliai igéket mindenkor az eddigi bibliai nyelven adták elő. Tudnillik nem tárták tanácsosnak a' szent igéket Stúr kaptájára felhúzni; mert tartottak a1 gyanuperlöl olly nép körében, melly közt vannak kiváló olly biblisták, kik többet és hívebben képesek idézni a' bibliából, mint saját papjaik. Experto crede! — Továbbá arról, mit ért, vagy nem ért a' mi népünk, nem kell ítéletet hozni kástélyi salonban, vagy irószobában, de tessék kijöni falura 's a' nép közé vegyülni, majd egy kis vizsgálatot tartunk, és ón leg -alább képes leszek olly bizonyságokat előállítani, mikből kitünend,hogy népünk nemcsak érti templomi beszédeinket, de annak, kik azokat fötartalmuk szerint elmondani, sokáig emiékökben megtartani, sőt vannak, kik azokat maguk számára írásban feljegyezni képesek. 'S ha mélyebben betekintünk tót népünk életébe, találjuk, hogy ő maga nem csak érti, de használja is a' bibliai tót nyelvet; azon maga szól és ir gyakorta; ezt pedig teszi némelly házi ünnepélyek alkalmával, pl. menyegzői és halotti gyülekezéseknél, mikoron szokásban van némelly kiválasztott tisztviselők, násznagyok, vőfények 's a' t. által több izben beszédeket, verseket elmondatni, mellyek sok helyütt a' népnél közkézen forognak, és a' leendő hivatalnokok által maga idejében készítetnek 's betanultatnak. Ezen felül találkoznak köztük mindenkor szónokok, kik bizonyos egyházi alkalmaknál, u. m. helybeli gyűlés , iskolai vizsgálat, supdentialis látogatás végével a' nép nevében bucsut 's köszönetet mondanak a' jelen volt fensőbb egyházi személyeknek, 's illyenkor bámulva hallanotok, uraim! mikép bírja népünk a'bibliai nyelvet,'s mint képes benne ékesen és készület nélkül szólani! Mindezeknél fogva tehát az első argumentumot legalább igen devalválni kell 's Iegfelebb olly értelemben lehet venni, miszerint a' nép bennünket könnyebben meg fog érteni, ha köznépiesen szólunk hozzá, mint bibliai nyelven. Ámde mit bizonyít ez is? nem egyebet annál, hogy tót pórnépünk ép ugy csak alsóbb fokán áll a' nyelvismeretnek, mint áll minden más nemzeteknél; mert hasonlag a' német, magyar nép is jobban érti a' maga saját pórnyelvét a' templomi- 's irodalminál, de azért még nincs mozgalom, melly a' bécsi, vagy pesti utczán elhangzó aljas német, vagy pedig a' palócz magyar dialectust akarná irodalmi nyelvre emelni. 'S ha német ós magyar papjainknak megengedtetik, mindamellett tiszta irodalmi nyelven szónoklani és írni a' nép számára: valljon mi joggal lehet követelni a' tót papoktól,, hogy ök szálljanak egyedül alá a'pór szokott mo^ dorához, és a' fuvarosok, gyolcsosok *s olajáruló turócziaktól tót nyelvészetet tanuljanak? 'S ha pedig különösen a' Sturismust választjuk meg, kérdés: nyertünk-e az értelem tekintetében? Én legalább bátran merem állítani, hogy a' ki a'bibliai nyelvet nem érti, Stur nyelvét sem fogja érteni, mert ez nem népünknek általánosan, de csak egy részének, t. i a' liptóinak, dialektusa, min kivül van sok más dialektus honunkban, 's ennek mindenike követelheti, hogy az ő nyelvén szóljunk hozzá, 's ha már kell dialektust választani, tehát ne ezen pórias liptóit, de a' tiszta és szép nyitrait válasszuk meg, melly a' bibliaihoz legközelebb járul, sőt azzal azonos. Legyen tehát csak a' mi bibliai nyelven elmondott beszédünk vagy irott könyvünk populáris; szálljuk alá a' magas régiokból mind gondolatban, mind kifejezésben, e' mellett javílsuk az elemi iskolákat, és adjuk a' népnek azt mit sajonnal nélkülöz ; átalános jobb nevelést,— emeljük azt fel magunkhoz és mi hajoljunk kissé alább hozzá: ugy nincs kétség , a' nép fog bennünket bibliai nyelven érteni, ugy, valamint eddig minden valódi praclicus embert meg is értett. Nézzük már a' második okot, a' panszlavismust és ennek ellenében ajánlott ugy nevezett magyarországi lót nyelvet. Mindenek előtt elmondom ilt a' hirlapi mezőn divatos: „legyünk őszinték" szót. Vannak a' magyar oldalon, kiknél ez argumentum csak palást, melly alatt rejtőzik amaz arriere pensée-jök,hogy e'szakadás által a'lótelem honunkban tetemesen meg fog gyengülni, a' mint én magam is hiszem, 's mondottam is több Sturislának, hogy hasznosb szolgálatot a' magyar nemzetiségnek nem tehettek emez újításnál. De a' kik igy vélekednek, azokhoz nincs szóm, mert ez bevág a' nemzetiségbe, én pedig csak az egyház terén akarok maradni. Nem tudom, voltak-e egyházunk kebelében, főleg tót papjaink között, pánszláv mozgalmak azon értelemben, mint a' más oldalon vétettek; ha voltak, bizonyos — 's ezt már a' többség állal kezdi látni — hogy nem az egész evangy. tót papság, de csak annak egy töredéke vön bennök részt, 's bocsássa meg bűnét az Isten neki, mert minket és szegény evangy. egyházunkat nagyon compromittálta 's tetemesen ártott neki. De — esedezünk alázsan — ne tessék minket, kik nem akarjuk a' Sturismust, azon töredékkel azonosítni. — Igen tiszták, igen távol vagyunk azon panszlavismustól. — Mert — és ez őszinte vallomásunk, mellyre különösen figyelmet kérünk —