Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-09-13 / 37. szám

által vallásukkal ellenkező tanokkal megismertet­tek 's ez által őket, habár akaratlanul, egyházuk­tői elszakadásra vezérelték, elsöizben hivataluk­tól ideiglen el fognak távolíttatni, ismétléskor papi hivatalukat vesztik el, egy vagy két évre bezá­ratnak 's rendőri felügyelés alatt állandnak. Ha e' papok különös felsőbb engedelem nélkül görög egyént fogadnak vallásukba be, első izben szi­gorúan megdorgáltatnak, másodízben hivataluktól két évig eltávolíttatnak, harmadízben hivatalukat 's a' vele összkötött előjogokat vesztik el. Ki nyivános gyűlésekben illetlen vallási vitákat kezd, a' hitvallásokat gáncsolja vagy elsöbbsó­gök fölött vizsgálódik, a' magaviseletét terhelő körülmények szerint kisebb vagy nagyobb bün­tetés alá fog vettetni, jelesül a' törvényszék által szigorúan meg fog dorgáltatni, pénzben bün­tettetni, több napi börtönbe záratni. Kath. papok a' nyugoti tartományokban, legyenek azok világi papok vagy szerzetesek, szolgálatban görög hitű embereket nem tarthatnak 's ha mégis tartanak 's hitöktöl őket eltántorítani nem is akarták, azért mégis minden egyénért 10 rubel birság alá vet­tetnek." E' törvényvázlat legújabb büntetötör­vénykönyvünkböl annál nagyobb érdekű a' kor eseményeit gondolkodva szemlélőnél, ha közte 's az orosz kelettengeri tartományok legújabb vallás­viszonyai közt párhuzamot von (A.K.Z.). Apróság. Az irhoni bibliatársulat 1844-ben 299 egész példányt, 1354 ó és 5228 új szö­vetséget terjesztett el. (A. K. Z.). — Idei szent István király ünnepe Petrováezen. Egyházamban sz. István ün­nepe, protestáns szabadalmaink és egyházi hit­vallásunk következtében, esperességünk minden ekklézsiáival együtt máskép sohasem ünnepeltetett, mint reggeli órákban szokott templomba való me­netellel és illendő isteni tisztelettel; hiveim pedig az ünnepet megelőző vasárnapon szónokszékröl a' zajt és botrányt okozható munkáktól magukat visszatartóztatásra megintetnek. Minthogy helysé­günk lakosai csupa evangélikusok: a' béke kö­zöttünk eddig fel nem zavartatott. — Ez idén azonban magam pesti egyházi gyűléseinken mulat­ván, az ünnepet megelőző napon, a' helység há­zából segédemhez érkezik vármegyei esküdtnek egy, czím nélküli, egyenesen senkinek sem szóló nyilt levele, mellyben valami új vármegyei, előt­tem ismeretlen rendelés következtében, az ünne­pet a' helységben kidoboltalni és megülni paran­csolja. Segédem ugyan a' már általa vasárnapon kihirdetett ünnepet kidoboltatni nem ellenzi, de megbízásom nélkül az isteni tisztelet körül újítá­sokat tenni vonakodik, annál inkább, minthogy az említett iromány egész alakjában minket nem is illetett. — Délután magam hazaérkezvén, a'biró a' dolog iránt rögtöni jelentése kögben abbeli nyilatkozatára: hogy ö az ünnepet ki nem dobol­tatta, helyeslőleg feleltem, mert igenis felesleges ^ lett volna és csudálatos ezen szokatlan kidobolás. — De most aT biró a' lakosok botrány nélküli vi­seletük mellett az ünnep kinemdoboltatásért a' vármegyetisztek által kérdőre vonatik, és szigora büntetéssel fenyíttetik, és meg is büntettetni fog, ha a' feleletnek terhét egészen magamra fel nem vállalom. — Egyébiránt figyelemre méltó, hogy ezen sz. István ünnep kidoboltatása egyedül Pet­rováczon rendeltetett. S z t e h 1 o J., lelkész. Trés. Aug. 30-ka közörömet ós hálafohászt ömlesztett a' tésl helység lakosainak sziveikbe. Mert ezen napon, midőn, megbomlott egészsége visszanyerése után a' karlsbadi fürdőknek hasz­nálásából hazatért földesuraságát főtiszt. Szalai báró Barkóczy László székesfejérvári püspök úr ö ngát — legelőször vala e' bakonytetön épült fa­lujában tisztelhetni szerencsénk: a'kegyes és ne­mes lelkű úr, ki legelső itteni megjelenése alkat­mával még 1837-ki novemberben az ágostai vallástartó ev. gyülekezetet több holdakra terjedő szántó földekkel, utóbb pedig alkalmatosabb isko­lának maga költségén építésével is megajándé­kozván, nevének felejthetetlen emléket szerze még a' késő maradéknál is: — most a* tavaszi gabonának sovány termése felöl értesíttetvén, ke­belének magas indulatát követve, egész faluja jobbágyinak, 's igy fele részre protestánsokból álló alatt valóinak is a' tölök járó 's majd 300 po­zsonyi mérőre menő szemes dézma melletti 9-det és 10-det ezen évre egöszen elengedni nagylel­küleg kegyeskedett. Valamint immár a'mlg. ura­ságnak e1 magas kegyelmét hivei részéről (kik ezen ajándékozás által a' fenyegető sanyarú télre vagy illetőleg a' tavaszi vetésre nézve megvigasz­taltatva érzik magokat, 's most áldást és hosszú életet kérvén le az egek urától kegyes uraságuk­nak, hálás szemekkel néznek az égre) háladat­lanságnak vétke nélkül elhallgatni em lehetne: ugy, a' maga részéről, méltónak és illendőnek itéli, hogy e* lapok hasábjain is illy nemes tett­nek, ezen soroknak közönségessé tétele által, ál­landó emlék szereztessék, a' közlő Turcsányi Gá­bor, a' nevezett t. Veszprém megyébe kebelezett tési helység ágostai vallású evangelika lakosinak lelkipásztora. lievelezés* „N. N. iskolatanító" urnák czikkét nem adhatjuk, minthogy semmit nem nyújt, mi az általa vita­tott tárgy felöl elmondva nem lett volna, 's mint hogy olly mezőn mozog, mellyen ügyeinkkel találkozni nem szeretek;, melly keserűséget sokat, hasznot igen keveset teremhet. — -Nt. Lájpczig J. esperes úr irodalmi ajándékát köszönettel vet­tük. — Sz. S. úr czikkét a' prot. pap házasságának természetszerüsége és czélirányossága felöl, őszintén szólva, tárgyánál fogva ollyannak tartjuk, melly nem eshetik vitatás alá, mint a1 miről senki sem kételkedhetik. Székács.

Next

/
Thumbnails
Contents