Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-09-13 / 37. szám

valamint a' protestáns fél az illető hatóség: ugy a* katholikus fél püspöki vagy vicariatusi dispensatió által felmentethetik. Megjegyzendő azonban, hogy mindaddig, mig a' kath. fél illető plébánusától a' szükséges elbocsátó — dimissionalis — levelet elő nem mutatja: összeesketni még püspöki dispensatio mellett sem lehet. Mivel azonban előre lehet látni, hogy a' kath. clerus az áldás megtagadását 50 éves gyakorlat ellen, a* kath, hitnek változhatatlan dogmájául felállítván: olly esetben, hol a'vegyesházasságra lépni kivánókazon szándékjokat jelentenék ki, hogy ők prot. pap által akarják magokat összeesketni; igen könnyen megtörténhetik, hogy némelly túlbuzgó plebánusok az elbocsátó levélnek kiadását meg fogják tagadni, ekkor nehogy az ujonan alkotott törvény ismét kijátszassék, az elbocsátó levél következőleg lenne pótolandó: A' vegyesházasságra lépnikivánó kath. fél két általa választandó tanúnak jelenlétében szólítsa fel illető kath. lelkészét arra, hogy a' házasságot szokott módon hirdesse ki, 's ez megtörténvén, miután ö magát protestáns lelkész által kívánja összeadatni,az erre szükséges dimissionalis levelet adja ki. Ha az illető kath. pap ezen felszólításnak következtében a' házasulandó feleket kihirdetni nem akarná, vagy az elbocsátó levélnek kiadását minden törvényes ok adás nélkül megtagadná: ugy a1

két jelen volt tanú, kiadván ezen felszólításról tett bizonyságlevelöket, ennek elömutatása mellett, a' házasulandó feleknek a' protestáns pap által történt háromszori kihirdetése után, a* vegyes házasságokat, a' különben szükséges elbocsátó levél nélkül is össze kellene esketni. — Az anyakönyvben az illy vegyesházasság a' történtek előadása hü kivonatával együtt beírandó lesz, — és a' szokott esperesi visitatiok alkalmával minden azon évben történt vegyesházasságokról szóló anyakönyvi kivonat, az illető esperes uraknak lenne átadandó. A' 3-ik és 4-ik §-ok azon vegyes házasságokat illetik, mellyek a' lefolyt 4 évek alatt, leginkább Zólyom megye rendeléséből a' clerusnak áldás megtagadás miatt az 1791: 26. t. cz. ellenére evangyélmi lelkészek által köttettek. — Igaz ugyan , hogy ezen törvénynek hatása igen szük határok közé van szorítva, de azon néhány családnak megnyugtatására, és az illy házasságból születendő gyermekek lörvényesítésére elmulhatatlanul szükséges volt olly rendelést tenni, melly az 1791: törvénynek kénytelen megszegését törvényesítse. Az 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. §-ok a' róm. kath. vallásból az evangy. vallásnak bármellyikére leendő átmenetről szólnak. Az 1791: 26. t. 13. §-sa azon formákat, mellyek szerint a' r. kath. vallásból az evangy. vallások bármellyikére leendő átmenetnek véghez kell mennie, nem határozza meg, hanem csak azt rendeli, hogy az átmenet vakmerőn — temere — ne történjék, minden egyes átmeneti eset ő Felségének terjesztessék föl. — A* törvénynek ezen rövid és nem egészen világos rendeléséből magyaráztatott ki a' kath. clerus által a' hatheti oktatás, és a'még hatheti oktatás után is az átmenni akaró, szándékát véghez nem vihette mind addig, mig ö Felségétől erre engedelmet nem nyert. — Az országosan egybegyűlt KK. és RR. mindazon visszaéléseket, üldözéseket, mellyek az átmeneti eseteknél e' hazában naponta előfordultak, mélyen érezték, 's igy legfőbb figyelmöket az átmeneti törvénynek alkotása alkalmával oda fordították, hogy az átmeneti eseteknél előfordulandó eljárás határozottan körüliratván, a' hat heti oktatást megszüntettessék, az átmeneti eset ö Felségének csak tudomás végett birtokon kivül vagy is magának az átmenetnek végre hajtása után jelentessék be; és végre a' kath. clerusnak az átmeneti eseteknéli működése nem annyira tevőleges, mint inkább szenvedőleges eljárásra szoríttassák. — Ezen 3 alapelvnek alkalmazása az átmeneti törvénynek alkotásában sikerülvén, nem lehet szívesen nem fogadnunk azon törvényt, melly a'lélekismeret szabadságát biztosítván, kétségtelenül számos vallási súrlódásoknak, 's üldözésnek vet véget, és számtalan hon polgárnak lelki nyugalmát adja vissza. —A' törvények végrehajtása azonban egyenesen az eljáró protestáns lelkésznek levén átadva, szükséges volna itt is a* következőkre figyelni. 1) A' törvény megengedi az átmenetet minden különbség nélkül bárkinek, 's igy mind azon személyek, kik átmenet végett az illető protest. lelkészeknél magokat jelentik,az evangy.hitvallásf követő egyház kehelébe befogadandók.— Kisebb gyermekek, kiknek értelmi tehetsége még fejletlen, csak szülőikkel együtt mehetnek; ellenben olly serdülő ifjak, legyenek férfiak, vagy nők, kik már ugy a' r. kath. mint a' protestáns vallásnak felfogására képesek, és azért a' róm. kath. vallásban beavattattak, már — bizonyos esztendőszámot az átmenni akarónak korára nézve a' törvény nem határozván — ha szabad akaratjokból és meggyözödésökböl az evangy. vallásra áttérni kívánnak: az eljáró prot. lelkészek által, a' törvényben körülirt módon bevétethetnek. 2) A' mint egy kath. egyén a' prot. lelkész előtt megjelenvén kinyilatkoztatja azon szándokát, hogy az evangy. hitre akar áttérni: elsőbben is kérdeztessék ki a' protest. hit alapelveiről, 's ezeket ha még nem tudná, előtte előadván, oda kell öt utasítani, hogy a' törvénynek rendeletét teljesítse, azaz, vegyen maga mellé két tanút, ezek lehetnek kathol. lehetnek protestánsok, kikkel az illető plebánus előtt megjelenvén, nyilatkoztassa egyszerűen áttérési szándékát, 's egyszersmind kérje meg a'plebánus urat, hogy adjon neki bizonyítványt arról, hogy előtte a* törvény rendelete szerint megjelenvén, élő szóval kinyi-