Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-09-06 / 36. szám

a' méltán vagy méltatlanul elfogottak 's bebörtönzöttek iránt és kik szívökre veszik Urunk szavait: ,Fogoly voltam és hozzám jöttetek.' Illy speciális czélu homiletikai adomány maga szől magáért, mivel az irodalom e' mezejét gazdagnak még nem mondhatjuk 's illyen predikátziókban szükséget szenvedünk. Szerzőről általában elmondhatjuk, hogy lelkészeti (psychologiai) tekintetben is a' szerencsétlen foglyok lelki szükségeire ügyesen terjeszkedik ki, hogy beszédeit gyakorlati szellem tünteti ki, hogy nemes népszerűen vannak irva 's a' sz. irás szavait dúsan és alkalmatosan adják. Dr. J. Fr. Bruch, Betrachtungen itber Christenthum und christl. Glauben. In Briefen. 1 Theil. Strassburg. 1845. XXIV. és 310 1. Szabadelvüen, őszintén, egyház iránt tartozó minden tisztelettel járt el sz. munkájában, mellyet alaposnak egyszersmind gyakorlatinak mondhatunk. Eszméinek felruházása nem költészeti, árthetetlen, nem logicaiés száraz, hanem sok helyen szónoki lengületü, megkívántató melegségü és méltóságú. Nem a' speculativ pantheisticus, nem a' theol. és theosophiai, hanem az igazi, históriai Krisztus az, kinek e' könyv szentelve van 's kinek szerető, éltető szelleme átlengi azt. Belf'ol «1. I*oIemia. „Belső-somogyi isk.tanítók többen" aláírással érkezett hozzánk egy czikk, mellyben Dobos urnák a' kecskeméti oktatók észrevételeire tett válaszában előforduló ezen két kifejezése: hogy pedig ez iskolameteres lehordás hangjai és: hol egy faeultds az egyházigazgatds kormányrudjára feltolakodván, azt amúgy iskolamesteresen kezelte, támadtatik meg. „Mit jelentenek" szól a1

czikk „ezen szavak: Iskolamester es lehordás és iskolamesteresen kezelte?" A' czikkirók erre azt válaszolják, hogy az első „gorombaságot, durvaságot, neveletlenség et,u

a' második pedig hamislelküségetu

jelent. Megtörténvén igy az iskolamesteres szó interpretatiója, — mihez mellékesen legyen mondva, tán Dobos urnák volna legelső joga, ama közmondás szerint: optimus interpres verborum quisque suorum — elgondolhatja a' tisztelt közönség, hogy amúgy igazán lehordják a'somogyi több, azaz: három urak Dobos urat. Én soha sem kisértettem fogalmazni az iskolames/eres lehordást, de miután a' somogyi iskolatanító urak e1

lehordó czikkét olvasám, azóta tökéletesen tiszta fogalmam van az iskolamester es lehordásról, 's kezet fogok a' somogyi iskolatanító urakkal, midőn azt „goromba, durva, neveletlen lehordásnaku

nevezik. Csak egy kis példát, melylyet fel nem hoznánk, ha nem tudnók, hogy vele Dobos urnák legfölebb is csak egy kis mulalságot szerzünk: ,,IIoltanulla azt Dobos úr", kérdik azon urak „hogy általába az isk.mesterek született gorombák, durvák, neveletlenek's hamis lelkűek légyenek? Szeretnők tudni, ha vallyonD. úr volt-© iskolamester? Ha volt, ugy bizonyossan (nem: bizonyossssan?) magába (an) tapasztalta az említett tulajdonokat, különben nem lehetne olly nagy fogalma azokról, melly tulajdonokat, most már pappá nevelkedvén, sem tudott magáról levetkezniAzaz: Dobos úr goromba, durva, neveletlen, hamis lelkű pap és ember úgy-e? Értem 's most már tudom: iskolamesteresen lehordani csak anynyit tesz, mint gorombán, durván, neveletlenül bánni valakivel, mit természetesen csak durva, goromba, neveletlen emberek tehetnek. Tagadható-e a' consequentia? Semmiképen sem, de épen azért kár ugy dobni a'kövei, hogy saját fejünkre essék vissza , 's ugy állítni fel a' farkasfogó tőrt, hogy az saját nyakunkat csíptesse fogai közé. Az urakat jégre vezették, szeretett atyámfiai! Én nemcsak hiszem, hanem tudom is hiteles adatokból, hogy önök becsületes derék emberek, de ha az ember sokat bizonyít, igen gyakran maga ellen bizonyít és mint Plutarch mondja : Tolg xio[uxot$ naQzox? SiaTQt^tjv. Mert végre is feltevén, hogy D. úr csakugyan illetlenül bánt volna önökkel, mit az iskolamester kifejezésből még csak kisajtolni is bajos leend: az erkölcstan mellyik czikkében van az megírva, hogy Önök hasonlót kövessenek el rajta? Ha egyébiránt czikköket csakugyan nyomtatva akarják látni, adják ki külön, az egész ugy sem sok, de ne tegyék föl felölem, hogy illyes dolgokat hajlandó volnék c' lapokba felvenni. Végre pedig egy kis vakmerőség kívántatik ahhoz, hogy három iskolatanító magát feljogosítottnak érezze h' somogyi tanítók többsége nevében szólalni fel. Székács J. Misli-olez. A' tiszáninneni helv. e.kerület algondnokául 231 szavazattal 119 ellen (melly 8—10 felé ágazék) Lónyai Gábor választatott meg. Isten adta öt nekünk. Ö az egyh.kerületi közvélemény embere. A' mi dolgunk volt öt megválasztani, most az ö dolga a'nagy várakozásóknak megfelelnie. Hiányzott közölünk a' rend, a1 szabad és következetes kormány, a' buzgó javítgatás törekvő szelleme, szóval: az ifjú, az eleven élet, mindezt tőle 's elvbarátitól várjuk; a1

mi jó volt hozza vissza, a' mi elcsüggedt, éleszsze fel, rendezzen, kormányozzon, söt teremtsen. Különösen karjáért eped főiskolánk. Annyival inkább, mivel benne az iskolaügy országos bajnokát szemléljük. Egyh.kerületünk e' tekintetben áll leghátrább; a' hires s.-pataki főiskola nem az többé, nevezetes emlékeinek párnáján andalog vénhedt erejében. Ö reá tehát főkép ez okbul volt szükségünk. Nem áldozatot kívánunk tőle, hanem országosan kimondott hazafuii meggyőződésének gyakorlatba vételét kívánjuk; ki, mint segédfögondnok, egy főiskolát vezérelhet, mellyben majd kétezer növendék készíttetik a' haza szolgálatára, az áldja Istenét. 'S ö nincs elfoglalva