Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-09-06 / 36. szám

intézet valódi megalakulása ugy, valamint a' se­gélydíjak kiszolgáltatása csak akkor lépjen életbe, mikor az egyes adakozások 500 pengő forintot teendenek. E' szent és üdvös czél előmozdítására *s illetőleg ahhoz járulásra kerületünk minden papjait ezennel testvérileg felszólítjuk. Egyébiránt a' gyűjtések az egyh.megyékben folytattatni 's e' lapok utján közöltetni fognak. Mit ezennel meg is kezdünk. Volt a'pénztárban 1846. aug. 14. 51 ft, 18 kr. Ehhez járult: Szeberinyi J. püspök úr 1846-ra 1 ft — kr. fiiszkup Nátán — — — „ 20 — Hajnóczy Sam. — — — 1 „ — — Esztergály Mih. — -- — 1 „ — — Geduly Bogyoszló — — — 1 „ — — Geduly Mennybék — — — 5 „ — — Aug. 15-kén egy esti nyájas tár­salgásban gyűlt egy arany és 19 ft, összesen — — - 23 „ 30 — Mi összesen tesz 84 ft 8 kr. ezüstben. A' gyámintézetröl volt mély hallgatás, volt tehetetlenségünket bevalló pirulás, volt hanyag­ságunkat tanúsító mell verés Az e1 részben történt és történő gyakori, a' füleket és halántékokat el­borító egyetemes pirulás, kiváltképen nekem szo­kott jutni. Feljajdultam, Hodrusbánya, Léva, Ki­kinda, Tállya 's most jajduló félben vagyok Vácz és Baja felett. Jajdulásimat meghallá az ég, és a1 távol testvérekkel is meghallatá, nemcsak meg­hallá és meghallatá, hanem meghallgatá és meg­hallgattatá. És jött segedelem, és megóvtuk a' kőtyavetyétöl a7 templomokat, és Istennek háza­kat épiténk. De minden levélben, melly a' sege­delmet kisérte, ezen kérdés állott; Und was thut ihr denn, für Eure bedrángten Glaubensgenos­sen ? Én pedig feleltem : Gebt nur her und war­tet nur zu, wir wollen's schon machen! De ha az ember ezt 1843 óta minden évben tizenötször feleli és még sem tesz semmit 's nem váltja be szavát, azok pedig ismét minden levélben meg­újítják ama kérdésüket, ne piruljon-e el az ember fel a' fülekig és halántékokig és le a' nyaknak az ő csigájáig. Több körülmény hátráltatja ezen mindnyájunkra nézve nélkülözhetlen intézet életbe léptetését. Hátráltatja; 1) Hogy a' középponti választmány hanyag és semmit sem tesz, névszerint pedig az idén épen az egyetemes gyűlés alkalmával, még csak gyű­lést sem tartott, hogy legalább igyekezett volna, befogadni a' dolgot pártoló gyülekezeteket, mily-Iyen például Kőszeg és Győr dunántűi, kik a'pénzt is elhozták magukkal 's aztán visszavitték. 2) Hogy a' papok közt sokan kákán csomót keresők, a' segedelmi készség felébresztésében kontárok, magok bajai mellett, mások 's az egye­tem bajai iránt részvétlenek, a' gépen jobbra balra tapogatózók, de ügyetlenek épen a' gép billen­tyűjét kitapogatni, az egyház egyetemes látköré­hez felvergödni nem igyekezők, hanem saját pa­rochiájuk körül a1 világ négy részeire négy ma­gyar mértföldig terjedő láthatárukkal megelége­dők, *s imáik, vágyaik, életök és halálok e' határok konyulatán belől csaponganak. 3) Hogy a' világiak közt sokan az egyház iránt tartozó kötelességeik egész sommáját lefi­zetve vélik az által, ha a' papokat, mint mondani szokás, sachban tartják. Köszönöm szépen, nem próbálhatnánk-e kissé többet is? Ti papok is vagytok az evangyéliom értelmében, ha csak­ugyan azok volnátok. Fel tehát, hirdessétek mi az egyházra nézve szükséges, ajánljátok, mint felügyelök, mint egyh.tagok imádkozzatok, izzad­jatok, fáradjatok velünk , — vagy tán épen he­lyettünk, már a' mint jő. No de épen az hozatik kétségbe, hogy ez a* gyámintézet olly szükséges volna, 's ez a* 4-dik akadály, mellyet a' választmánynak minden áron el kellene hárítania. Egykor, midőn a' fentemiitett német kérdés intéztetett hozzám, a' pirulás haragos vörös színével elborított ar­czokkal merő kínomban ezt válaszolám: Igen is mi sokat teszünk a* gyámintézet meghonosítása mellett e1 hazában, mert az a' mi egyházunkban, már 300 év óta divatozik, csakhogy még neve és alakja hibázott. Itt minden, a* mit tehetünk, csak ezen alak előteremtése lehet. És tréfán kivül, nem lenne-e tetemes nyereség abban, ha ezen alakot, rendet, organicus összefüggést teremthet­né elő a' gyámintézet ? Azt mondanám, gondol­kozzunk felöle, de tudom, hogy hiába mondanám. Mert a1 ki e* sorokat olvassa, a' szerint a' mint a' fent előszámlált három pont valamellyike alá tar­tozik, nem a' gyámintézetröl, hanem arról fog gondolkodni, hogy mi borzasztó vakmerőség az, illy vádakkal kelni ki az emberek ellen. Gondol­kodni fogunk tán ünnepélyes protestatiók felől. Lépjünk szövetségre, ineamus pactum, a' követ­kező két pont szerint: Primo : Én szánom és bánom a' három pont alatt mondottakat 's ha szombat nem volna, ki is törölném, egyszersmind türelmesen viselendem a* rám rovandó büntetést. Secundo: A' három pont alatti urak pedig kötelezik magukat, hogy a' gyámintézet életbe léptetése körül az emberileg lehető legnagyobb buzgóságot tanusítandják. Amen! Amen! Székács József. Egy felkiáltó szó! Midőn ezelőtt néhány évekkel, Dobos urnák az 1842-ik évben kiadott „Egyházi Almanakra"

Next

/
Thumbnails
Contents