Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-08-02 / 31. szám

Gyűlések. A' tiszai ev. egyházkerületből. Igen tisztelt szerkesztő úr ! — Egyházkerületünk gyűlése, mellynek feszült várakozással néztünk elébe, f. julius 15. s köv. napjain megtartatott Dobsina bányavárosában. Egyéb tárgyairól tán más valaki adand tudósítást, *) — én csak egyet akarok megérinteni: a' püspökügyet. Tudja Ön is, hogy egy évvel ezelőtt püspökünk főt. Jozeífy Pál úr hivataláról aggkori elgyengültsége miatt leköszönt 's a'jegyzőkönyv szavai szerint „csak egy évig még és azt is csak egyházkerületünk különös érdekéből szíveskedett annak folytatását megígérni." Utóbb számos egyházközségek, sőt egész esperességek is feliratokat intézének a' főt. úrhoz, kérők, esedezök, hogy hivatalában a' kikötött egy éven túl is, egész élete fogytáig megmaradni méltóztatnék. Ennek az a' következése lön, hogy püspök úr az egyházker. gyűlés határnapját 's főbb teendőit kitűző elnöki körlevélben kinyilatkoztatná, miszerint a' hozzá intézett számos kérelmeknek engedni kész, de csupán azon feltétel alatt, ha melléje egy segéd vagy helyettes (vicarius) fog adatni. Most végre magában a' gyűlésben, a' nélkül, hogy az imént felhozott feltételről említést tenne, azon szándékát adá tudtul az egybegyűlt közönségnek, hogy a' hozzá érkezett számos sürgető megkeresések következtében , hivatalát ezentúl is, mint eddig, folytatni fogja. És bekövetkezék, a' mire fájdalmas megilletődés nélkül visszaemlékezni lehetetlen. Szózatok emelkedének, a' főt. urnák szemrehányásokat tevők, állhatatlanságot, következetlenséget, 's az állhatatlan, következetlen főhivatalnok iránt bizalomhiányt, tiszteletcsökkenést 'stb. emlegetök. — — Nekünk pedig, kik ezen egyre szaporodó szemrehányó szózatokat elszomorodott szívvel hallgatók, ugy látszék, hogy azok nem annyira a' jelent, mint a' multat illeték, hogy a1 mai nap csupán alkalmul szolgált régibb és másnemű neheztelések kitörésére. És szerettük volna szigorú feleletre vonni azokat, kiknek püspökünket ollyatén lépések tételére bírni sikerült egykor, mellyek őt nem közös egyházfőnök, hanem külön párt főnök színében tüntetek föl a' közönségnek. Ok békén állnak most a' függönyök raegett, mig az áldott jó lélek, kinek nagy becsületessége 's ebből folyó nagy hiszékenysége tán legfőbb hibája, értök lakolni 's becsülettel megfutott pályája végén egy nagy közönség hallattára kifakadásokat tűrni kénytelen, mik lehetetlen, hogy szívét érzékenyen ne sebzették legyen. És szerettük volna szigorú feleletre vonni azokat, kik legújabban is a'helyett, hogy higgadt kedélylyel 's ész okaival vívnának nézeteik mellett, a' szenvedélyek vészes tengerére bocsátkoznak, személyeket, rendeket támadnak meg 'stb. Látha*) Eddig még senki, Sz. ták és tapasztalhaták ezekDóbsinán, hogy a' kétélű fegyver, mellynek használását olly annyira megkedvelék, már is magok ellen fordult, sebet ejtve azon, kit ők bizonyára a' legjobban kímélni szerettek volna ; láthaták és tapasztalhaták, hogy fának, mellyet a*szenvedély földébe ülteténk, a* szenvedély vizével öntözénk, a' szenvedély késével metszénk, más mint keserű gyümölcse nem lehet. Ha ugyanis a' tudva levő hírlapi czikkek által az illető körökben olly nagy ingerültség nem támasztatik, a' tisztes ősz fej, mellynek most élte alkonyán csak elismerés 's hála jeleivel kellene találkoznia, kétségkívül nem lett vo!na kénytelen czélul szolgálni az ellene röpített ezen nyilaknak. Bár tanulságot vonnának el ez eseményekből magoknak legalább a' jövőre nézve azok, a' kiket illet. — E' sorok írója egyébiránt szivéből kívánja, hogy a'jóságos Isten főtiszt, püspök urnák hivataloskodása azon végstadiumában is, a' mellybe most új elhatározása folytán lépett, erőt, egészséget, minél kevesebb elleneket, minél több okos barátokat adjon! — Kelt julius 18. 1846. — n —. Toldalék. Ez úttal és ezen alkalommal tehetném meg tán jegyzeteimet azon czikkre is, melly a' pesti német lapban, ezen ügyben, azaz: a' tiszai superintendens lemondása ügyében, megjelent *s melly lapunk 26. számú levelezésében e' tárgy felett kimondott nézeteimet támadja meg. Megtámad engemet is, de erre nincsen válaszom, azaz: nincsen, ha volna is. Tegyük, hogy suprens. úrra nézve ugy állt a'dolog, a'mint—zur előadja, ugy én megnyugszom 's örvendek neki, 9

s ha tudom vala, hogy ugy állnak a' dolgok, soha sem avatkoztam volna beléjök. De én máskép tudtam ezen dolgokat, 's levelezőim tudósításaiból azt vettem ki, hogy az addressek körül meghasonlások törtek ki 's az egyes gyülekezetek megszakadoztak, a' régi sebek felfakasztattak 's a* végtelen recriminatiók, gyanúsítások ismét előtörtek. Az is mondatott, hogy a' maradást egy halál és egy nagyszerű kilátás is sürgeték, melly ha bekövetkezik, minden esetre ide magyaráztathatik 's egyszersmind oda is, hogy mi a' nagyszerű. kilátás kedveért sokat vagyunk tenni képesek. Ezen zavarok olly időben, hol békére legnagyobb szükségünk van, 's annak gondolata, hogy ez mind elmaradhatott volna, ha a'lemondás vagy meg nem történik, vagy ha megtörtént, viszsza nem huzatik, bírtak ama nyilatkozatra, melly meglehet, hogy elhibázva volt, de gonosz szívből csakugyan nem származott. No de hagyjuk ezt* én tehát elismerem, hogy —z úr szempontjánál fogva hibáztam; hogy sajnálom, ha a' főt. superurnák fájdalmat okoztam 's tőle ezennel bocsánatot kérek. Hasonlót tehetne egyébiránt az én Klein Zett barátom is, ki a' püspököt ha épen au-