Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-07-26 / 30. szám

yata alatt tizenkét hitágazatot adtam elö; jelesen a' honnak nyolcz boldogságait, azután az ezek éldelhetésére vezérlő négy föltétet, úgymint: a' nemzeti egységet, a köztüredelmet, a' haza oltárára teendő áldozatokat és nemzeti böcsületünk őrzését. A szeretet főczikke alatt előadtam a' honi tiz parancsot, és honi morált, melly vágyaitok tárgya. A remény rovata alatt, hat kérésben befoglaltam hazánk főtörekvéseit. Ez egész szerkezetet pár év alatt bevégeztem, és az egészet ugy alkottam , hogy ebből nemcsak az ifjak, de az ötven, 's hatvan éves gyermekek is tanulhassanak. Pár évig, mondom, mert polgárkáté-irás csaknem mindenben elmaradt honban vajmi bajos. Tapasztaltam e'nehézségeket én is. Mert midőn a'magyar haza nyolcz boldogságaitelőadnám — miket ezekben állítottam meg: a' monarchiai kormányalak, a'fölséges austriai ház örökös uralkodása, polgári alkatunk igazságos volta, a' magyar jellem deréksége, a' magyar nyelvjelessége, földünk áldottsága, polgári szabadságunk teljessége , és törvényeink bölcseségében — : igen sokszor éreztem azt, mit ezen méltányos üj kor dicső férfiai most már nemcsak elismertek, sőt tettleg helyrehozni iparkodtak. Különösen megakadtam a' polgári szabadságnál és törvényeinknél; és az eszménynek a' valóság sehogy sem felelt meg. Politikai kátém tehát irányt adott, miként kellene polgáralkatunkat szélesítni, szabadalmak helyébe szabadságot adni, és törvényeinkből a' birtokolhatlanságot, hivatalképtelenséget és egyebet kihagyni, hogy a'nemzetegység és az egyetemes honszeretet megszülethessék; mellyek alapjai a' polgárerényeknek, ezek pedig szülői a' nemzeti közboldogságnak. Midőn említett Haza templomát méltóságos Péchy Imre urnák, és egy, most is élő, köztiszteletben álló közjogásznak — publicistának —- elküldöttem: ezek irányomat dicsérték ugyan, de a' munka kiadását nem javaslották. Hevert tehát az kézirattárczámban mindaddig, mig gróf Széhenyi ,Hitel' czímü halhatlan munkája megjelent, és a' magyar polgáralkat hiányait kellőleg földeríté. Már ekkor közjogászaink gondolkozása is egyet fordult, és a' Haza temploma is fölépülhetésnek nézett elébe. A' honideál szebben ragyogott, és szépségével mindenkit honszeretetre bájolt. Mert jól tudja mindenki, hogy bizony csak a* szép bájol; a1

rut, legyen az személy vagy hon, vonzalommal nern bírhat. Academiai taggá lettem. Beadám tehát e' munkát társaságunk bírálata alá. Ámde academiánk törvényei politicát és vallást tárgyalni tiltanak : polgári kátémban pedig mindkettő derekasan tárgyaltatott; mert a' türelem polgári kötelesség; a' callásbeli egyesülés pedig olly ige, melly megtestesítést vár. így hát a' munka innen is visszaküldetett, Schedelnek illyen megjegyléseive!: ,,A' birálók azt lelkes és jószándéku munkának ítélték egyhangúlag: de mivel az sok helytt a' magyar közjogokba ütközik, és, már tárgyánál fogva, alaprajzunk által foglalkozásaink köréből kizárva van, az academia által ki nem adathatik." Pedig már egy Nagy Józs. nevű, bucsi iskolatanítóval, mig ezek folytak, ugy egyeztem, hogy ö a' polgári credót, polgári tíz parancsot, és a' magyar miatyánkot hármas táblában rézre metszendi, és én ezeket, mintegy elöfutárilag, közrebocsátandom, hogy a' haza tudhassa, mit várhat a' Haza templomától. De a* vegyes házassági viták élénksége teljesen meg győzött a' felöl, hogy lehetlen lesz még most e' könyvet minden magyar hitfelekezet iskoláiba tankönyvül bevétetni; holott mellesleg megjegyezve, igy és csak igy teheti ez meg óhajtóit hatását az egész hont illetőleg; igy és csak igy válhatik magyar evangyéliommá- Kéziratban közlöttem ezt több, fölvilágult r. kath. urakkal, kiknél részvétre talált és le is másoltatott, noha az egész huszonhárom ívet tesz. Ez magában önállástalan munka, mert alapja a' honi hittanban gyökerezik, valamint a' honi miatyánk is, melly, mint mondám, nemzeti reményeinket és köztörekvéseinket adja elö hat kérésben, miknek tárgyai ezek: király- és honszetet, vallásbeli egyenetlenség eltöröltetése, magyar nyelvnek egyedül uralkodása, népnevelés, nemzeti ipar bővebb kifejlése és béltes átalakulás. Kissé várjunk hát még. Én ugyan addig sem nyugszom és mennyire parányi erőm engedi, a hon eszményének valósításán törekszem. Most jelesen az unió útját egyengetem, mellynek, szerintem, két föakadálya van: első a' keresztyén hittani rendszer mereténysége; második, egyházi rendszerünk fejletlensége. Az elsőről szóló értekezést már szinte kidolgoztam, és ez, ha szerkesztő urak felveendik, e'lapban meg isjelenend, annál inkább, mert mellesleg említve, kissé fájlalom, hogy e lap, a' derék szerkesztők hibáján kívül, programmjának még most meg nem felelhetve, a'tudományos theologiát nem mozdítja elő, és a' protestáns tudományosságot épen nem képviseli; — pedig azt csak nem állíthatni, hogy itt nincs mit képviselni; — forogva szüntelen a' magyar egyházi élet, bizony! sok tekintetben nyomorúságos és köznapi körében. Valamint a* polgári életben az eszmék és elméletek szülik tt* jó elveket, ezek pedig, tettekre gyuladva, szépítik a1

társaságot: igy az egyházi életben is* Főiskolai tanítók, lelkes papok! ne restelkedjetek! főpapok! adjatok jó irányt, mint elhunyt jeléá /fw-ünk. Mi protestánsok az ész és tudományod haladás zászlója alá esküdtünk; Szégyen lesz, ha ez egyházi egyetlen folyóiratunk a' tudománybeH apathiát képviselendi, jelen, tartusítandja az utókor előtt. Hetértyi János. *) Szívesen ! SI.