Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-07-19 / 29. szám

Mert mellőzvén azt, hogy Kollár szeretett atyámfia, mind maga tűrhetőn, mind leánya magyarul szép tiszán beszél, hivatkozom gyűléseinkre, hol, egy pár idősb testvérünket kivéve, a' tanácskozások 's jegyzökönyvek nyelve a' magyar. Ne mondjátok, hogy ez a'ti érdemetek's ha az volna is, hallgassatok vele, ha tudjátok, hogy kétszer kettő négy. Nehéz az embernek vádoltatni ott, hol a' vádra érdemetlennek tartja magát, nehéz megtérésről dicsértetnie ott, hol elpártolást ugy sem követett el. Mások más uton haladtanak, mellyekre követni őket felesleges, mert hiszen azokat luki maga merengheti ki magának. De egyel ezen utak közöl el nem hallgathatok. A' sopronyi iskolából kikerültemkor én egy verset irtam "s az Aurora számára beküldöttem. Az Aurora megjelent 's az én versem kijött és nevem alája volt nyomtatva. Milly öröm, milly határtalan 's feneketlen tengernyi öröm! íme egy ország olvassa Versedet és nevedet! oh te a' halhatlanság avatott gyermeke! Épen illy deákosan gondolkoznak néha mások is 's szeretik, ha nevök nyomtatva 's valami remek czikk farkához kötve van. 'S lehetett-e kivánatosb mezőt nyitni a' halhatlanság égető szomjában szenvedő illyféle lelkeknek, mint a' mellyek a'nyelvtörvény és az azt követő mozgalmak valának? A' tárgy bő, mint a' carbonari köpönyeg, elfedi még a' könyök-foltokat is; a' tárgy könnyű, mert hiszen a1

sötét éjt és a' hasadó hajnalt ki ne tudja leirni; a' tárgy dicsőséggel járó, mert bemutatván a' nemzetnek azon konok tótokat, kik a' hon leghőbb vágyaival daczolnak, felfedezvén a' sötétben lappangó 's tulajdonképen csak saját agyunkban csatangoló ármányokat, nem fogja-e a' haza legharagosabb zöld koszorújával diszesítni fejünket? Ki álljon ellent ennyi ingernek, illy vonzalmas csábalakot ki utasítson vissza? 'S meglön, a' mit mindnyájan tudunk. Boldog és boldogtalan, deák és professor, pap és földes úr, költő és prosaikus, beküldözék a' Jelenkorba 's ide 's tova a' borzasztó bűnöket, vétségeket, összeesküvést, daczolásokat, pántolódásokat, a' hazái tönkre silányító merészleteket, mellyeket e' vagy ama tót pap, német fogadós és étlapiró, elkövettek a' magyarság ellen. És lön erkölcsi harag és boszonkodás a' fellázadó honárulók ellen, és lőnek kávéházfalakat ropogtató éljenezések az árulást felfedező hírneves hazafiak számára; aztán pedig lőnek felkerekedések az árulók megtorlására. „Hol vannak az árulók Itt is, ott is, amott is, sajátképen pedig sehol, mire aztán a1

haza nagyreményű fiai magok vesztek össze. Már tréfa ide, tréfa oda, de annyi igaz, hogy a'nyelvlármák legnagyobb része csakugyan nem volt egyéb, mint — nyelvlárma, vaklárma. 'S az, mi ezen egyháznak fáj, az, hogy e' vaklármát nyugalma feláldozásával ö fizette meg, noha egyetlen egy egyház sem tett a' magyarnyelvre nézve annyit, mint épen a" mi egyházunk. Ez absurdum ugy-e? Az igen is, ha csak addig látunk, meddig orrunk ér 's a' világot arasz számra mérjük. Csuda-e, hogy a' reform, egyház végrehajtá a' törvényt ? Már hogy is volna csuda, holott az egész ref. egyház magyar? Ennek tehát a' magyar nyelv behozatala áldozatába nemcsak nem kerülhetett, hanem épen kedves dolog történt vele. De hát a' római egyház? Annak clerusa még ma is latinul levelez 's a" latinsághoz ex principio szítni fog, szítnia kell, mert az élete szálaival szövődött öszsze; a' római iskolákban, kivévén talán a' magyar irodalmat és a' történeteket, még mindig latinul adatnak elő némelly tudományok. A' görög egyház pedig görög-,szerb-,oláh- sokaczegyház, melly a' magyarságot kandallójához melegedni még nem igen ülteté. Nálunk ellenben, kevés kivétellel, minden tudományok, jegyzökönyvek, esperességi, kerületi 's egyetemes gyűlési tanácskozások, hivatalos levelezések 'stb.organuma a'magy ar nyelv, nálunk, kik közt a' magyarok az egésznek alig teszik egy jó harmadát. Ezt kellene meggondolniok azoknak, kik papjainkat amúgy könnyedén a' magyarság elleneinek hirdetgetik. Tessék egyébiránt ezen merengések felett az Ítéletet addig visszatartóztatni, míg majd a' másik oldalával is készen leszek, 's a' nemmagyarok magaviseletére is — ha Isten éltet, már a' jövő számban — visszatérek. Székács J. A' iiagy-geresdi szerződés. (Vég e.) A' II—dik pontra nézve. 1) Ha valamellyik confessióra tartozó filiálisták, a' távolság vagy más természeti akadályok miatt, az őket illető anyaekklézsia lelkipásztorának szent szolgálatával rendesen és folyvást nem élhetvén, és ugyanattól a' helyben levő másik confessióu prédikátornak hűségére bizattatva levén — a' confirmátión és 6-ik pont alatti eseten kívüli sz. vacsora kiszolgáltatásán felül is minden egyebekben ennek szolgálatával élnek, és ennek tanítását folyvást hallgatják, az illyen esetekben a' hasonló filiálistáknak, pénz-, gabona- vagy más naluralékban álló egyházi fizetések, ha ezek az úgynevezett predikátormeghivó levélbe (vocatorialis) vagy néhol tartatni szokott conventióba benfoglaltatnak, a' régi *s állandóan bevett és megtartott szokás szerint, szolgáltassanak ki. Hogyha azonban, azon egyházi fizetések a' vocatorialisban, vagy conventióban egyenesen 's világosan kitéve nincsenek, avvagy az ekklézsiáknak 's filiáknak elrendeltetése 's organisatiója most vétetik munkába: ezen esetben is az anya- és leányekklézsiák 's részszerint a' helybeli ekklézsia között is, az illető tractualis elöljárók, olly írásbeli egyességet eszközölni igyekezzenek, hogy