Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-07-19 / 29. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 29. szám. Ötödik évi folyamat. Julius 19. 1846. A1

gyülekezetben lükébb akarok öt szót szólani értelemmel, hogy egyebeket is tanítsak, ho^y nem mint tizezer szót szólni idegen nyelvvel. Pál 1 Kor. 14, 19 TARTALOM: Merengések. III. Székács. — A"1

nagy-geresdi szerződés. (Vége.) — Iskolai hirek és hirlök. T a v a s y Lajos. — Szentírási magyarázatok. Mocskonyi J. — Pótlék a1

bács-szerémi közgyűléshez 1846. jun. 18-kán. Tessényi J. — Kül- és belföldi tudósítások. Merengések. iii. Vannak emberek, kik olly tökéletes phlegmáyal áldattak meg, hogy abból senki őket kihozni nem képes, ha mindjárt testök azon nagyon ingerlékeny része csiklandoztalnék is, mellyen Laocoont a' kigyó marta meg. De én mégis ismerek két dolgot, mellyel phegmájokból felizgatni tudnám, t.i. ha vagy nemzetiségöket, vagy vallásukat támadnám meg. A' tapasztalás igazolja, hogy ez igy van, valamint azt is, hogy egyeseknél, valamint népeknél, akkor áll elő az igazi harcz és mozgalom, ha a' vitás kérdések a' nemzetiség 's vallás térén forognak. A' történetek lapjain elég példa van rá, hogy ha a'népek viszonyai ugy fejlődtek, hogy mind nemzetiségűk, mind vallásuk veszélyeztetett, készek voltak ezen kincseikért kiontani utolsó csepp verőket; hogy a« ugyan azon nyelvű nép két ellenséges felekezetté vált a' vallás, 's viszont ugyanazon vallásnak hivei elszakadtak egymástól, a' nyelv miatt. Miből a' nagyon is kézzel fogható tanúság az, hogy a'né -pek nyelvéhez s vallásához kíméletlen kezekkel nyulnunk nem szabad. Ezeknek folytán nincs okunk csudálkozni, hogy egyházunkban, hol a' vitás kérdések a' nemzetiség- 's nyelvekkel hozattak kapcsolatba, egész az unalomig sok harcz és sok mozgalom volt. Ezen harczról és a' benne vitézkedők eljárásairól újra szólani, és a'szó által a' behegedezö sebeket felszaggatni, valóságos véteknek tartanám, ha felszólalásom mellett egyetlen szándékom az nem volna, hogy elösegéljem az eligazodást, a' kölcsönös megértést, és a' testvéri összeölelkezést e' kényes mezőn. Mi ha sikerülni tán nem fogna is, megelégszem azzal, ha merengéseim ezen részét érdekmentesnek, elfogulatlannak fogják vallani hitsorsosaimnak legjobbjai. A' földkerekség minden műveltebb nemzetei, mellyek nyilvános életének valaha a' latin nyelv volt organuma, ezt az ujabb időkben elhagyák, és helyébe 's jogaiba saját nyelvüket ülteték. Ennek be kellett nálunk is következnie. De ez nálunk későn következett be, minek okát nem akarnók abban keresni, mintha mi sokkal későbben érnénk meg azon nagykorúságra, melly egyéb nemzeteknek már régen sajátja: hanem abban, hogy e' sok nyelvű hazában,a'minden müveitek által értett, *s iskoláinkban különféle csatornákon nedvünkké és vérünkké változtatott lalin nyelvet kiküszöbölni már csak azért is nagyon bajos volt, mivel a' különféle nyelvű töredékek saját nyelvöket is óhajtották volna bizonyos arány szerint a' kiküszöböltnek nyilvános jogaiban részeltetni, sőt ha lehető vala, a'többiek kizárásával a'magokénak vívni ki az elsőséget. Amaz kivihetetlen, a' népek életében hallatlan, mit ugy hiszem tagadni senki sem fog. B«k lfellelt tehát következni emennek azaz annak a* mi kivihető, és a'népek életében divatos, t.i. lemondás a' latin nyelvről mint diplomaticairól, és helyének elfoglalása nem több, hanem csak egy élő nyelv által. A' nemzet felkent királya, és a' hazának atyái a* lörvényhozás utján illyen nyelvvé — t. i. diplomaticaivá — a' magyar nyelvet tevék. Hogy mért tevék ezt 's mért nem választák inkább a'németet, tótot, avvagy oláht, azt én nem kérdezem. nekem mint polgárnak elég tudnom, hogy a' törvényhozás igy határozott. Előttem fekszik az 1840-ki 6-ik t. czikk a' magyar nyelvről, azon hódojatteljes bevezetésével, mellyben egy nemzetnek, dicső királya iránti forró hálája, olly szépen nyilatkozik 's mind a'11. §-sávaI, mellyek azt képezik. Ha még annyiszor olvasnám is, mint már olvasám, újra meg újra azt kellene vallanom, hogy mind a1

szándék, mellyel a' törvényhozók e' törvényt alkoták, mind pediga' törvény maga, ártatlanok azon zavarok tekintetében, mellyeket ezen törvény alkalmazása idézett elő. Az alkalmazásban történtek tévedések 's e' tévedések felett szabadjon egy kissé merengenem, a' mennyiben azok egyházunk kebelében követtettek el. Mit kívánhatott jogszerüleg az egyház minden tagjaitól az említett törvényczikkre nézve ? Kívánhatta: