Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-07-05 / 27. szám

Zweite berichtigte und sehr vermehrte Auflage. Bála, 1844. 8,-p. Vili. és 248 1. Ára 1 tall. Itt Keryktika név alatt homiletika adatik, első részben a' keryklikáról általában, másodikban bibliai, harmadikban bibliai missio-, negyedikben bibliai egyházkeryktikáról értekezvén a' szerző. Munkája, mint egyházszónoklati tankönyv, tanu­lóknak nem elegendő, de mint ébresztő előtanul­mány, kezdőnek szintolly nagyon ajánlható, mint az elöhaladottnak igen sok új és ép szemléletet és figyelemre méltó intést ad. (Th. L — tt). Apróságok. A' badeni második ka­marához folyamodványt vallásszabadság mellett nyújtottak be ollyanok, kik az előtt ellenfolya­modványt irtak alá azon tárgy ellen 's most ki­mondák, hogyakkar megcsalattak (A.Z. f. Ch. u. K.). — A* volt pápa egy consistorialis beszédben legforróbb ohajtatok- 's imákat nyilvánított a' puseyismusnak Angliában sükeres terjedése ügyé­ben (A.Z.f.Ch.u.K.).—Euerdorfi két pórlegény ha­mis esküt tön. De a' világi hatóság a' hitszegő le­gényeket szégyenfához állíttatta (A. Z. f. Ch. u. K.). — A' berlini tiltakozó dissid - katholikusok, hir szerint, az ev.egyházba hajlandók átmenni. Ed­digi botránykő még az egyházszerkezet (A. Z. f. Ch. u. K.).—Ulmbanegy r. hath. vicar nem akart egy diss.-katholikust keresztszülőül elfogadni. Ez a1 gyermeket legott kiviteté a1 templomból 's diss.-kath. pap által keresztelteté meg, mire a'szá­mos néző tetszését nyilvánftá (A. Z. f. Ch. u. K.). Belfildi közlemények: i " Nyilatkozat* Az általam igen tisztelt Székács J. úr az ezen évi egyházi lap 24-ik szá­mában „Viszonválaszomat" egy kis jegyzékkel szíveskedett kisérni, melly felett én, noha tar­talma minden részletével egyet nem érthetek, még sem töröm el a' pálczát olly gyöngédtelenül, mint ő említett „Viszonválaszom" felett, mellyben sze­rinte ugy Összevissza van zavarva az igaz a' hely­telennel, hogy azt egymástól elválasztani csak­nem lehetetlen. *) Egyébkint, bár sajnálom, hogy azon jegyzék minden pontjaival egyet nem érthe­tek, azon mégis őszintén örülök, hogy annak alap­eszméjére nézve vele teljesen megegyezem, t. i. hogy a' protestanlismus a' világiak és egyháziak közt különbséget nem tesz: quod erat demon­strandum. **) Ezen örömemet némileg gyöngíti azon a* jegyzékben lappangó gyanúsítás, mintha *) Nem az egész czikkre, hanem csak annak két pontjára nézve mondtam ezt, mit részint bebizonyítottam, részint bebizonyítok, ha kell. Székács. **) Et consequenter applieandum. Nagy szerencse, ha ketten elvben egyek, de e" szerencse csak akkor teljes, ha a' consequentia nem sántikál, azaz, az elvek alkalmazása szorosan az elvbői folyik. Én csak a' consequentia ellen nyilatkoztam. Székács. 64® Ur ' én azok sorába tartoznám, kik ügyeink kormány­zására csak azokat tartják képeseknek, kiknek nevök előtt b. vagy gr. áll, — holott tettleg egé­szen megfordítva áll a* dolog. Higyje el a' t. Dr. úr, hogy ha valaki, én,koránsem szerénység, ha­nem tiszta meggyőződésem sugallata következ­tében legjobban tudom, miként engem mind ér­telmiségre, mind tudományra nézve hitsorsosim kö­zöl ezrek is fölülmúlnak, 's hogy ha gyarló mű­ködéseim kis méltánylatra találtak, és némi ered­ménnyel dicsekedhetnek, ezt nem észtehetségem­nek, hanem sorsadta polgári állásomnak köszön­hetem. Igen jól tudom, hogyha nemzetes Zay Károly és nem méltóságos gr. Zay Károly volnék, mint valami kis falusi gyülekezet ismeretlen fel­ügyelője ügyködném, és bizonyosan nem emel­tettem volna azon díszes polczra, melly re hitsor­sosim nagyrabecsült vonzalma érdemesített. 'S igy ha valaki,én legkevésbbé vádoltathatom azzal, hogy a' bárói vagy grófi méltóságot az értelmiség és tudományosság forrásának tekintem. Az ez ol­dalróli megtámadás, megvallom, váratlan vo!ty legváratlanabb pedig Székács J. úrtól. *) Bucsány 1846 junius. 24-én. Gróf. Zay Károly. *) Legyünk őszinték. Midőn a' mélt gr. a1 felügyelői hi­vatalt kizárólag vindicálja a'világiaknak, az országgyű­lésre gondol, hol hogy a" felső táblán buzgó képvise­lőnk legyen, nagyon kívánatos, de illyen nagyobb részint csak b. vagy gr. lehet. Erre czélzott a' mélt. gr. vála­szában 's e' czélzást én megértettem 's örömest beval­< lom, mit a1 minap is tettem , hogy q' mélt. gr.-nak itt szép érdemei vannak egyházunk felől. Bevallottam azt is, hogy az okosság egyházunk részéről ajánlja, hogy ez tovább is igy legyen. De a' mi nekem nem tetszett, az volt, hogy a' mélt. gr. ugyanazon hibába esik, mellybe Jeszenszky, Valentinyi és társai, kik minden elnökséget az egyházban a'papoknak kívánnak vindicálni es igy a' helyeit, hogy könnyítené, nehezíti a1 kibékülést, 's míg az egyik tulszélro az elnök, a' másikra a' tulbuzgók ál­lanak, a' pártok békítőjét nem talalom fel az elnökben, a1 mennyiben ez maga is párt embere. Ez mint ember­nek 's egyháztagnak szabad, söt szükséges is; de mint felügyelőnek, szerintem, nem volna szabad a1 töredékek közé vegyülnie, hanem felettök állnia. Ezen nézeteim­hez járulván aztán a' mélt. gr. czikkében az, hogy mit az egyház concessive cselekszik, de jure látszik köve­telni, Islen bocsássa meg bűnömet, hogy gyarlóságomtól elragadtatva, azon thesist mertem felállítani, miként a z egyháznak vannak eszkö zei máskép is ren­delkezni arról, högy az országgyűlés min­denik tábláján szószólói legyenek, 's e' végre nem kizárólag szükséges, hogy valaki b. vagy gr. legyen. Szavaimnak értelme ez. Sajnálom, hogy velők az általam hódolólag tisztelt gr. úr meg nem elégedhetik; sajnálom átalában, hogy nyilatkoznom kellelt. liigyje el a* mélt gr., jobban sze­rettem volna véleményemel a1 gyűléseken mondani el; de mintán ő a1 hírlapok mezején szeret mozogni, itt pe­dig kinek-kinek fellépni szabad, csaknem lehetetlen hallgatni, kivált ha ollyanok mondatnak el a' sok jó kö­zött, mik egyéni nézeteinkkel össze nem férhetnek. Le­gyen egyébiránt meggyőződve a'mélt. gr., hogy én sze­mélye és egyházunk felöl szerzett szép érdemei iránti

Next

/
Thumbnails
Contents