Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-07-05 / 27. szám

nyek kutatását a1 nyájas olvasóra bízván; jövőre tán — ha Isten is ugy akarja I — szóiandok a" harcz és mozgalom körül használt vagy használandó fegyverekről. Székács J. Válasz a' kecskeméti oktatók észrevételeire. Oh I mikor igy irnyogsz virnyogsz, már tám vasat is fogsz Ellenem ? Ah! mit akarsz, melly nehezemre vakarsz! Oh! ne kiálts lármát, ne szerezz oh! bennem ad armat Bosszút nem tehetek, sárba ki menne veled ? — Édes Gergely, a1

kecskebékákhoz 1788. magy. músa. A' dunamelléki reform, egyházker. legközelebbi közgyűlése rövid vázlatát nem rég mcgküldém röviden a' lap számára, és röviden épen azért, mert az olvasó közönségen kivül kímélni akarám magukat a1

férfiakat, kik szívok örömében a' gyűlés alatt tán többet is mondtak, mint kellett volna. — Én legalább — bár böbeszéd embere nem vagyok — nagy kíméletnek tartanám, ha valaki egy kétségbeesett tárgy feletti összeviszszahányt beszédemet egy takaros csomóba kötve mutatná be a' közönségnek; magam elleni bűnnek tartanám viszont e' csomót felvágni 's beszédemet, mint köteleszakadt kévét az olvasó közönség szemeközé szórva, még a' lapot is vele beszalmázni. Azonban a' három nagy tudományu és műveltségű férfiú nem igy gondolkodott, hanem épen tudósításom rövid volta felett olly nagy dobogást vitt véghez cathedrájában, minőt hajdan a' Sorbonne, midőn XV. Lajos boldog korszakában a' hajporos tudós ezopfok megkurtítása indítványoztatott. Hogy pedig ez iskolamesteres lehordás hangjai a' kecskeméti padok alatt ne széledjenek el, 's e' tudós és müveit kisszerű tüsszögésrölegész egyházunk értesíttessék, erősen feltették magukban , hogy a' lapok utján illendően megfenyítsenek és stante sessione scholastica keményen megcorripiáljanak, mint szokták a' tanuló ifjúságot. Ugy is lett, mert e' lap 25. számában, egy — mint ök mondák—férfias komolyságu, 3

s egyedül igazság szeretete fegyverét villogtató oktatói leczkézés érkezett meg, mellyben annyi régen elfojtott méreg ömlik el, annyi professori fesz és pöíf hetvenkedik, annyi ferdítés accoucherkedik, mennyi a' három tudós facultas összeölelkezéséböl csak megszülethetett. — Halljuk, uraim! három facultas lázad fel egy igen egyszerű gyűlési tudósítás ellen, 's egy csatlakozó esperes fogalmazása 's irott beszéde után készít egy férfias komolyságu czáfolatot, mellyel a' szememre lobbantott zoilusi hetvenkedések dicstelen mezejét maguk a' tudós és müveit férfiak mivelik; *s #) En e1

három férfiúval tek. Sipoa Imre barátomat össze nem ragasztom, D. egy becsületes vádat, vagy talpraesett gyanú— sítást alig birván összeírni ellenem; mint a' Pest. utczáin futkozó mezitlábos fiuk, mérgöket szidalmazó szókban, sértegető kifejezésekben adják tudtára az olvasó közönségnek! Boldogult Me-^ gyerink, legutolsó felléptekor igy énekelt a' magyar színpadon: non licet domini, hoc honeslo hominil A" nagy tudományu oktató urak bizonyosan értenek diákul. De lássuk a'vádakat, igen röviden azt mondja a' facultas, hogy én esperes B. G. beszédét szelleméből kiforgattam, és igy falsum dicendo, a* bona fidest sértettem meg, azaz, magyarán kimondva : hazudtam. — Lássuk! — Én ezt irtam:. „B. G. esperes nem győzte eléggé meghálálni a* fejedelem gondoskodását, és törvényes gyakorlatul kijelölé a' 42. 43. szabályt, mellynek egyik fele már egy főgondnokot, másika egy főjegyzőt választott. Superintendenst azonban nem." Maga a* czáfoló facultas illy tartalmú kivonatban közli az egész terjedelemben kinyomatott esperesi beszéd eredményét: ,,A' k. intézvény nem sérelmes. A' fenálló törvényes gyakorlat meghatározása sem lehetetlen, mert a' 42. 43-dik egyh. ker. szabályok nyomán már két főhivatalnokok u. m 1835-ben a' mélt. fögondnok és az egyh.ker. főjegyző választattak." — Már most, én csak lehető legrövidebb kivonatban érinthetvén a1

beszédeket csupa lehetetlen vala az okokat egyénként megérintenem, mellyek, egyéni felfogásom szerint ugy sem sokat nyomtak a'latban, elég vala — ugy tartom — elmondani az eredményt; ez eredmény nálam épen az, a' mit ők mondanak eredménynek. Hol hazudtam hát? — abban, hogy B. G. esperes úr okait el nem mondám, nem hazudhattam, mert az ember mondva hazudik, beszéde* sem ferdítettem, mert a' facultas is azt mondja eredményül, mit én mondtam. Oktató nrak! ritka mérsékletü nevelt oktató urak! — becsületem 's az olvasó közönség előtti hiteiem szent, mint szent önök becsülete és hitele ; de szavait megmásítva mást hazugnak mondani: ez a' becsülettel meg nem fér. K. J. oktató beszédének azon részét, melly a' hires explósiót okozta, ellenben akaratom ellen is kellett közölnöm, mert a' gyűlés történetére tartozott szorosan, mert csak meg kelle okát mondanom a' megtörtént botránynak, különben tán itt is csak az eredményt jegyzem vala fel; közlöttem pedig hiven, azon szókkal, mellyek beszélő szájából kiszármazának, jegyzeltük pedig többen azon szókkal. Le volt-e e beszéd irva elmondatás előtt? nem tudom; de hogy nem ugy, nem azon renddel vala elmondva, ezt, helyszínén a1

szónok után irt, most is előttem fekvő jegyzésemből jó lélekkel állíthatom. Nem ugy vala elmondva, mert a' gyűlésben igy szólt K. J.oktató: „A1

fejedelem felügyelési joga abban áll, hogy a'fejedelem mindent tesz az egyházban, mit jónak, mindent megtilt, mit károsnak.