Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-07-05 / 27. szám

meivel látá a' választmány 's azért is az unió első megoldandó csomója gyanánt egy közös convent alkotását javaslá, tehát rendezett concentratiól, melly az uniónak ouverture és refrainje is. Akarunk főiskolát és olly okokkal lépünk fel mellette, mellyek ugyancsak meggyőzhetnek min­denkit, hogy egy illy főiskola valóságos áldás leendene a' két egyházra nézve. Meglehet, hogy ezen meggyőződés él mindnyájunk , legalább a' jobbaknak keblében, de ha tettre kerül a' dolog, mégis csak jobban szít szivünk Pozsonyhoz, vagy Debreczenhez,Patakhoz vagy Sopronyhoz, hogy­sem kivergödve e' particularismusból, magasabb egyetemes szemponthoz vergődjünk fel, mellynek képviselőit sehol nem találjuk. Mutassatok egy tizenkét négyszögöles termet, mellyben rendesen minden évben a' nyolez kerület teljes hatalmú képviselői találkozhassanak 's a' közösen teen­dőkről értekezhessenek, tán a' főiskola is előbb megszületnék. De hisz ezt nem is igen szükség bizonyítgat­ni, az, mint szoktuk mondani, a' tenyeren fekszik, hogy hol centrum nincsen, ott a' sugarak keresz­tül-kasul járják egymást. Közös énekkönyv kell, vagy egybevágó liturgia, vagy bármi más. Az a' kérdés, hogy mellyik kerület készíti ? Aztán a' felelet azonnal kész, t.i. hogy a'többi el nem fo­gadja. 'Sha mindez kevés, csak azt mondjuk, hogy olly visszaesés történt a' minap e' tekintetben, hogy örvendenünk nem lehet felette. De itt is van^ a' mi vigasztalhat, még pedig keltő: az egyik az, hogy az említett kerületben a' visszaesés nem elvből történt, hanem azon szorultság hozta ma­gával, melly kénytelen volt egy kis kárt tenni, már vagy magában, vagy a' felső, vagy végre az alsó emeletben. Magát nem ostorozhatta, ex prin­cipio protestantico, melly az illy asketai gyakor­latot nem lüri, azt nem is említve, hogy az osto­rozás fájdalommal jár; a' felső emeletet sem bánt­hatta, mert fejére szakadhatott volna; legjobb volt tehát az alsóra lépni le csak ugy pro forma, a' nélkül, hogy azért agyon akarná nyomni. Álljon itt is helyre a' zavar,as annyi bajnak szülője, hi­szem, hogy az alsó emelet leend a' talap, mellyen a' boldogság temploma felépülend, már csak merő hálából is, hogy az menedékül szolgált akkor, mi­dőn a' magunk készítettük szorultságból, minden gravitásunkkal csak az ö hátára nehezedheténk. A' második, a' mi vigasztalhat, az, hogy a1 két ma­gyar hazának nemcsak az egy Dana folyama van, hanem vannak egyéb nevü folyamai is, mellyek­nek partjain máskép hangzanak a'centralis dalok. De nemcsak az egyházigazgatás térén van itt harcz és mozgalom, hanem egyebütt is, névsze­rint anyagi szegénységünk megszüntetése felett, itt a1 mozgók legnagyobb része az álladalom se­egy negyed század óta akarjuk rendezni magún- j gedelme felé indul kérve és esengve,'s azt hiszem, kat 1 s merő rendetlenség miatt, nem hozhatjuk I az ésongök megérdemlenék, hogy az álladalom rendbe magunkat. j meghallgassa őket. A' mozgók kisebb része ké-Örvendenünk kell tehát, hogy az egyházak|szebb örök szegénység mellett függetlenségét czélirányosb egyházszerkezetet kívánnak 's e' j megóvni, hogysem Scótia példájára később sza­síkon forog a'harcz és mozgalom. Ezen örömnek badságáért keservek közt küzdjön, mellyeket, né­két alapja van. Az egyik az, hogy csaknem mind -azon kérdések, mellyek vitának voltak tárgyai, melesen szólva, meggazdálkodhatott volna magá­nak. Már valamit kell tennünk annyi bizonyos, de az egyházrendezetben központosulnak 's azon re- a' bizonyosnál még bizonyosb legyen, hogy íug­ményiink lehet, hogy ha nyilt, testvéri, bizodal- j getlenségünk kárával ne tegyünk semmit Ki le­mas tanakodás utján megvitatás alá kerülendenek, jhetne-e ebből is hozni a' conceníratio szükségét ? ugy intézhetjük el azokat, hogy megszűnnek a' Nagyon könnyen és minden erötetés nélkül. Hon­viszálkodás tápelemei lenni, 's a' kölcsönös biza- |nan lehet ceteris paribus szegénységünk egyik lom helyre áll, ha az egyház határozand felettök j föokát magyarázni? Hát onnan, hogy a'boldogult a" jelenben, nem vágván be útját a' jövőnek, mit j apák nem lelvén központot, mellynek kezelése alá tennie különben sem szabad. Az egy, vagy két j bízhatták volna alapítványaikat, azokat adák Po­elnökség,az elnökök viszona, az egyházi és világi í zsonynak, Debreczennek 'stb. és igy lettek dűs­állítólagos különbség, az egyház, álladalom, is- jgazdag egyházakés iskolák, de egyszersmind olly kola, pap, oktató, kerület, esperesség 'stb. köl- ; szegények is, mint a' testesült könyörület maga. csönös viszonyai felelt folytatott viták itt mind , Ezeknek felsegít^sére alap felöl nem gondosko­előkerülnek 's ha szerencsések leszünk — mint dánk, kivéve a'koldulást, vagy házalást, vagy én nagyon reménylem— ezekről egymást felvi-! küszöbölést — hiába, nem lelek rá alkalmas szót, lágosítva czélirányosan rendelkezni, béke is lesz, rend és összetartás is lesz, legalább löbb, mint eddig. Ezen örömnek másik alapja az, hogy a' a' házalás pogány kifejezés, a'küszöbnél pedig a' négylábú házörök jutnak eszembe, mellyek urok asztaláról legördülő hulladékkal élnek. Ne neves­helvét evangy. egyház is hasonló egyházrende- ; setek, ti, kik a' jólét karjai közt éltek, ti gazda­zetről 's rendezett concentratióról fog gondos-igabb alapítványok sorsosi! Minden mosoly, melly kodni. Igaz, hogy a' jelenben ehez kevés a' ki- jmegmoczczanna ajkaitokon, Ítéletet fogna feje­látás, mertmig az ágost. evangy. egyház tán túl-i tekre hozni. Nem ugyanazon Istennek, királynak, ságosan is ragaszkodik a' tiszta képviselethez, jhazának nevelünk-e égi és földi polgárokat? — addig a'dunamelléki helvét evangy. kerületben [ Az álladalom segedelmére nézve legyen a'

Next

/
Thumbnails
Contents