Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-01-18 / 3. szám

szeplőt keres ? — A' 6-ikra: „Igaz, hogy segéd­gondnokunk eltemetésekor esperesileg négy szó­nok rendeltetett ki szónokiam; ebből azonban nem következik, hogy nálunk illy rendszer ural­kodik.( ( Kis Gábor, pápai főiskolai ellenőr úr, egy hoz­zánk érkezett levelében jelenti, hogy 20árnak a' m. é. Prot. Lap 1172-dik lapján olvasható azon állítása, mintha ő (Kis G. űr) a' tanári székre ajánlkozott volna, nem egyeztethető az igazság­gal. „Hogy" u. m. „főt. Nagy M. püspök urnák én is ajánltaltam 's a' komáromi egyházkerületi közgyűlésen is illy értelemben volt szó rólam, azt hálásan értettem; de — ismétlem — nem ajánl­koztam soha" Mondhatom, hogy felséges emberek ezen czá­foló urak, mintha csak velem együtt jártak volna iskolába. Csak így tovább is. Én azt tapasztal­tam , hogy a' kákán csomót kereső vagy épen becsületes kritikus urak soha sem boszonkodnak jobban, mint ha nagy pathossal tett kritikus kér­déseikre de csak egy kukk sem válaszoltatik. 'S mondhatom, ez a'lehető legjobb tactíca;mert vagy van igaza a' gáncsolódó kritikastereknek vagy nincs. Ha az első, tegyünk róla teljes csendes­séggel 's ez legyen néma válaszunk, ha az utolsó, hagyjuk magára vagy minden válaszunk legyen ez: Falieris Philippe, l'ecit te bile stultum! 's ad­dig nevessünk , míg ö mérgelődik. Kérdéseknek lehet, ha keli tétetniök, de a' válaszok is legye­nek lehető rövidek. Gyakran egy igen, vagy nem egészen megfelel a' czélnak. Legkevesebbé csi­náljunk tevét a' szúnyogból. Még a' békési egyh.megye kebelében kelet­kezett 's a' m. é. számokban annyiszor vitatott eme kérdés felett is: Lehet-e az iskolatanító espe­rességi hivatalnok ? folyvást érkeznek hozzánk variatiók, ama hires vita értelmében: Matthiae Gallns vagy Galli Matthias ? A' nélkül, hogy be­leereszkednénk ezen variatiók betanulásába, sza­badjon igénytelen véleményünkkel egyszeríien befejezni ezen igen egyszerű kérdés felett igen sokszerüen folytatott vitát. A' kérdés ez: Le­het-e iskolatanító esperességi hivatalnok ? A' válasz ez: Bizonyosan lehet, mihelyt az esperes­ség azzá teszi. De mért nem teszik hát az isko­latanítókat esperességi hivatalnokokká? Bizo­nyosan nem azért nem, hogy e' hivatalra nem képesek, hanem azért, mert az esperesség ezen urakat az iskolákban szereti tudni 's így lehető legkizáróbban azon mezőn, mellyre hivatva van­nak. íla ezen hivatásuk teljesítése nem jöne ösz­szeütközésbe esperességi hivatalaikkal,nem látom mért nem lehetne őket ide is alkalmazni. Itt nem jogról van szó, hanem arról, hogy e' jogoszto­gatás nem hatna-e károsan az elhanyagolható nevelésre vissza? Aztán nem azt kell mondani, hogy e' hivatalokra kevésbbó képesek az iskola­tanítók, hanem azt, hogy a1 papoknak hivatalaik­nál fogva, képesebbeknek kellene Ienniök. Azon megjegyzésre, hogy illy formán az iskolatanítók még papok, esperesek, sup.ensekké is lehetnének, röviden csak annyit, hogy biz ők még másokká is lehetnek, például alispánokká, ezredesekké 's a' t. mihelyt mindezekre a' képességet— melly hatalmukban áll — megszerzik, és elválasztatnak vagy kineveztetnek. Sőt mondhatnók, hogy igen jó volna egyházunkra nézve, ha minden pap egész a* sup.ensig iskolatanítóságon kezdené pá­lyáját, hogy először az ifjúság templomában, az iskolában hirdesse az igét, hogy aztán a' vének iskolájában, a' templomban annál sükeresebben működhessék. Jogkövetelések korában élünk 's odavittük dolgainkat, hogy a' tágabb jogok tága­sabb mezején szétdarabolván erőnket, legköze­lebbi hivatásunknak legkevesebbé felelhetünk meg. Engem is rábeszéltek néhány évvel ezelőtt, hogy élnék új jogommal és szavaznék a' megyei alis­pánságra. És megtevém, de egyszersmind meg­fogadtam, hogy utószor tevém. A' mi korunknak egy másik betegsége az, hogy mindenekben min­denek akarunk lenni, 's épen azért kevesek va­gyunk. Aztán mióta a' középszázadi jogok, czi­mek feltámasztatnak egyfelől, 's vagy ellenök pro­testatiók, vagy mellettok egyetemes áhítozások történnek másfelől: a' czim felett feledjük a' valót. Előttem nincs nagyobb dicsőség, mint ha Istenem tanúságával megegyezöleg mondhatnák felettem: ez jó pap, vagy ez jó iskolamester volt. Ha valaki consistorialis és tudós társasági és táb­labírói és esperesi hivatali czimeket emlegetne felettem, már akár mint pap, akár mint iskola­mester szeretném befogni száját, — ha t. i holt kezek ezt tehetnék. A' mestert és pnpot esperes­ség és Isten és az emberiség elölt nem az teendi becsessé, hogy esperességi hivatalt viselt, hanem ha igaz ltend mindenik felöl, hogy: Donec vixit et valuit „ . schola , Beoe in . docuit coetu Boaum ex^mplum praebutt Fűit quüd esse debuií. Székács A' líéíitei esjliáyj moK^alniaK. (Vég e.) Ezen összeköttetés alakját illetőleg szerző egy olly legfőbb hatóságnak, netán német evan­gyéliomi egyetemes zsinatnak, melly az egyesült egyházak felett uralkodnék, — egyenesen ellene nyilatkozik. „Ez, úgymond, sértöleg vágna be egyes álladalmak viszonyaiba, az álladalom fe­jének az evang. tartományi egyház feletti jogait nem igazolható, és következményeiben, nagyon aggasztó módon veszélyeztetné; a1 tartományi egyházat az állodalmon kívül fenéi ló központi hatalomnak vetné alája, 's ép ez által független-3*

Next

/
Thumbnails
Contents