Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-04-26 / 17. szám

elegendő ismeretekkel felruházva találtatott, magát bármelly intézetben szabadon habilitálhassa. 3) Hogy a* tudományok folyamata az évek egy minimuma által korlátoztassék ugyan, de mindenki szabadságára hagyassék, a' kiszabott idö alatt tanulmányait belátása szerint választani. Ezen 3 pontot szükségesnek látom iskoláink reformjába felvenni. Azon rosz, melly iskoláinkban létezik, az illy institutiók következtében, szükségképen megszűnnék. Ugy látszik azonban, hogy ezen terv az ország általános elszegényedése miatt kivihetetlen, 's kérdés támad azonnal: honnan kapjuk a' szükséges pénzalapot? Azután pedig, mivel az illy elrendezés által a' tanulónak is, melly általában szegény nálunk, több tanításidíjt kellene fizetni; ugy tetszhetik, hogy az illyes tervezet soha nem valósítható nálunk. Először azonban csak annyit akarok megjegyezni, hogy én sem gondolnám ezen rendszert olly kiterjedésben, mint az például Némethonban létezik, életbe hozni. Hálát p.o. a1

német egyetemek második osztályába lehet számítani. A' philosophiai osztályban tanít jelenleg 18 rendes, 7 rendkívüli professorés 12privát docens. A' theologiának van 7 rendes és 4 rendkívüli tanítója 's 2 privát docense. A' jogászi osztály számít 5 rendes és 2 rendkivüii professort és 4 privát docenst. Az orvosi kar bír |6 rendes és 2 rendkívüli professorral 's 2 magán tanítóval. Annak oka, hogy a' philosophia professorainak száma legnagyobb, abban fekszik, hogy míg a' theologiának professorai csak theologiát, az orvosi karnak professorai csak orvosi tudományokat tanítanak: a' philosophia professorai nemcsak szorosabb értelembeni philosophikus tudományokat, hanem a'nyelveket, természeti és státustudományokat is tanítanak. Atalában mindazon tanítók, kik a' theologiai, jogászi és orvosi karhoz nem tartoznak, egyenesen a' philosophiai osztályba számíttatnak. De mivel mi, mint érintém, iskoláinkat egészen ezen rendszer szerint nem szabályozhatjuk: ugy vélekedném, hogy a' theologiai és jogászi karban egyenként a* tanítók számát hárommal, a' philosophiai karban pedig hattal lehetne szaporítani. Ezekhez jönének azután a' privát docensek. Tetszik tán kérdezni: honnan vegyük a'szükséges pénzt az illy számú professorok fizetésére ? Ehez mindenesetre szükséges a' magyar protestantismus ugy erkölcsi, mint physikai erejének kifejlése. 'S ha mi annyi erővel sem birunk, hogy iskoláinkat észszerűbben elrendezni, azok fentartásáról jobban gondoskodni nem vagyunk képesek: ugy mi igenis, belső becsben és buzgóságban szegények vagyunk. A' görög nem egyesültek tudtak főpásztoraik fényesebb külső lételéről gondoskodni, 's mi protestánsok nem tudnánk erőt kifejteni ott, hol egy törpe lét helyett áldást és üdvét várhatunk. Azon körülmény, miszerint ugy hazánk, mint különösen mi protestánsok szegények vagyunk, inkább ösztön és alapos okiebet iskoláink javításában, mintsem akadály. Szegénységünknek valódi oka az erkölcsi erő hiányában fekszik , 's ezen körben fogunk mozogni mindaddig, mig a' szellemről jobban nem gondoskodunk. Nekünk protestánsoknak,, kik iskoláikat szabadon rendezhetik, fölötte kedvező állásunk van, sokkal kedvezőbb, mint a' katholikusoknak, kik iskoláik javításában a'kormány hozzájárulása nélkül, ugy szólván, semmit sem tehetnek. Ezen kedvező állás következtében használjuk a* jó alkalmat, 's biztosítsuk jövendőnket, melly munkálkodásunk nélkül sötét és bizonytalan. A' pénzhiányt tehát én tulajdonképen nagy akadálynak nem tekintem, ha iskoláinkat rendezni akarjuk. Kevés szavakkal még meg akarom azon okokat érinteni, mellyeknél fogva iskoláink felvirágzását a' 3 előadott pontban látom. Mi az első pontot illeti, ugy világos, hogy csak ott virágozhatnak a' tudományok, hol azok müvelésére több erő szenteltetik; csak ott képeztethetik ki az ifjúság, hol annak vezérlésére különféle műveltségű és irányú férfiak állanak készen. Mi a' magántanítókat illeti, ugy igen természetes, hogy csak azok lehetnek az ifjúság ügyes vezetői, a" tudományok hü terjesztői, kik magokat szakadatlan készület által ezen hivatásnak szentelték, ereiket különösen egy szak kiművelésére öszpontosították, 's kik keblök hajlama után indulva, szabadon, magolt magokat tették professorokkd! Ez azon forráspont, Tisztelendő úr ! melly a' német egyetemekre mindig új és fris életet folyaszt. Privát docensek nem létében, milly szomorú képe van sokszor körülményeinknek ! Nálunk megürült egy tanszék, 's körültekintenek, hol lehetne egy ügyes oktatót kapni,, kinek tiszte volna következőt tanítani: theologiát, morált, physikát, mathesist, történeteket, philosophiát 'stb. szóval: a' tudományok egész körét. Könnyen megesik, hogy a' meghívott mindezt hallgatta ugyan, mint azt a1

forma és szokás kívánta ; de ezen dolgokkal soha különösebben nem foglalkozott. Jelen helyzetünk mellett ha el is fogadja a' meghívást, ezt neki senki sem veheti rosz néven. Nálunk tehát leginkább a' vakeset, néha az atyafiak azon erők, mellyek valakit tanítóvá tettek. — Mi a' 3-dik pontot illeti, hogy t. i. a' tanulónak a' tudományok szabad választása engedtessék : ugy itt is azonnal be lehet látni, miszerint sokkol czélszerübb, ha az ifjú önmeghatározás által lép a' tudományok azon oltárához, mellyen ő legszebb erejét akarja áldozni, mintha öt külső forma kényszeríti az olly tanulmányok hallgatására is, mellyekhez ö sem erőt, sem hajlamot nem érez magában. Ha szabad-választást engedünk neki, ugy azon gondolat támad fel benne, hogy ez nem játék, hanem az életnek azon komoly cselekedete, melly öt jövendő hivatására inti. Ha pedig őt a' tudományok elöszabott lajstromához kényszerítjük, az okvetetlenül, 's