Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1846-04-19 / 16. szám
indítványozni: hogy ezt a' ker. elnökök felváltva, seriatim et altcrnatim tegyék ?" Székács. G y'ü lések. Abauji egy U.megyeilkoxgy ülés; Tartatott Gönczön, martius utolsó és april l-ő napján n.t. Futó Sámuel esperes úr 's legidösb világi t.biránk elnökletök alatt. Gyűlésünk jelleme: béke, egyetértés, kedély-nyugodtság, komoly megfontolás, és olly igazságkiszolgáltatás, melylyet a' kímélő szereteten épült egyháziasság igényel. Gyűléseink szokott tárgyain kivül, tanácskozásunk eredményei ím ezek: Hitelesíttetvén januariusban tartott rendkívüli gyűlésünk jegyzökönyve, annak azon pontja felett, melly az egyházi hivatalnokokra beadott szavazatok jövendöbeni nyilvános felbontását tárgyazta, komoly vita keletkezett. Elhatároztatván végre, hogy a' felbontás választmányilag történjék, két rendbeli választmány neveztetett, •— mindenik számos egyénből, 's mint ohajtottuk, korhoz illő tapintattal, mert nem vala többé a' választmány csupa t.birókból, — ugy, hogy mi hisszük, mikép tényben nem sokat különböztünk attól, mit elvben ki nem vihettünk. Ezért köszönet részrehajlatlan esperesünknek. Az eredmény ez: 70 szavazattal 10 ellen segédgondnok lett közkivánságunk tárgya báji Patay Sámuel úr, Abauj első alispánja, a' vallásos, buzgó munkásságú és szerény hazafi, kinek fejére egyszerre tűztük az egyházi és polgári érdem szép koszorúját. Ülnök lett világi részről t. cóji Comáromy József úr, ki iránt egyh.megyénk, bizodalmát első szavazáskor általános szavazat-többség adásával nyilvánította. Ülnök egyh. részről Kalniczky And.; egyh.megyei pénztárnok Dobza Dani. Ezután egy előkelő egyház ügye került szőnyegre, melly a' halál által megürült papi helyet, az özvegyet illető törvényes időn túl is segéddel kívánta, betöltetni, adván okul, hogy sok rongyos épületeit máskép rendbe hozni nem bírja: az egyh. különben nagy, vagyonos 's tökepénzes. Két rendbeli követek érkeztek ez egyházból: egy rendbeli az egy háztanács küldöttei; másik, melly ellenfolyamodást adott, 's kánonszerü kívánsággal kéri a' népet, mindazon jogokba visszahelyezni, mellyek protestáns szempontból őt illetik, de mellyeket eddigelé egy magamagát kiegészítő consistorium gyakorlott,— e'rész rendes papot kér, egyszersmind kiküldöttséget, melly bonyolt egyházi állapotjukat rendezze. A' küldöttség e' résznek kérésére kineveztetett, egyszersmind a' canonicus elv kimondatott, — hogy idöntúl a' papi állomás üresen j nem maradhat, hanem rendes pappal kell betölteni, — mert egyházunkban minden simonia tilal- [ mas: különben az egyházkerületrei fölebbviteli fenhagyatott. E' tárgy egyházi életünk organismusát tetemesen sértvén, szó nélkül nem hagyhatjuk. Két tárgy kiván itt, hacsak pár szóban is, felvilágosítást; egyik ez : „lehet-e a' lelkészi hivatal jövedelmét akár morális, akár törvényes szempontból, más czélra fordítani ? 's mi viszonya van a' consistoriumnak a' néphez?" Az elsőre: Nálunk protestánsoknál a' papi hivatal kegyes alapítványokon épül, mellyeket részint az összes földesurak olly czélból tettek *s tesznek, hogy legyenek virágzó egyházak, mellyekben mint erkölcs müiskolájában mind magok, mind alattvalóik buzgó keresztyénekké 's munkás polgárokká képeztessenek : részint egyének kegyes indulatból, vallásos kegyeletből szánták el, hogy szegény, állománytól semmi segedelmet nem vevő egyházunk fenmaradását biztosítsák, példát mutassanak egyszersmind lelkes áldozattételekre: érzés, értelem, törvény ezt sugallja nekünk, hogy illyen, a' papi hivatalhoz kötött javadalmakat, mellyeknek czélját az alapítók akarata kitűzte, más czélra fordítani sem nem illik, sem nem szabad: egyedül arra, hogy időnként alkalmas, és rendes tanító egyénekkel legyenek az egyházak ellátva; ennek teljesítése a' statusnak is érdekében fekszik, az erkölcsiség levén virágzásának hipothekája. Innen lehet kimagyarázni, miért tartotta fel koronás fejedelmünk a' protestáns kegyes alapítványok feletti örködési jogot, — melly is arra terjed ki: hogy minden alapítvány az alapító czélja szerint fordíttassék haszonra. Kánonaink sem engedték meg a' papi javadalmakkali egyedáruskodást: már az 1576-dikban Borsodban, Gömörben, Hontban használt kánonok XXIV-dike igy szól: „privato arbitrio, et commodo, vei affectu malo ecclesiae ne diminuant reditus a majoribus ordinatos, nec hunc ad alium quemque finem convertant." De erkölcsi tekintetben is vészes következményeket hoznának az illy engedmények, egyházi életünkre, ha népesebb 's vagyonosb egyházainknak megengedjük, mikép papi jövedelmeinkkel simoniát űzzenek, — vájjon nem hoz-e ez separatismust közinkbe? apródonként a'nagyobb egyházak példájától bátorságot nyerve, nem fogják-e kisebb egyházaink is magukat kivonni az egyházi felsöség alul? — nem lesznek-e hajlandók egyházi szolgát nélkülözni, hányszor az egyházak felsegélése áldozatra szólítja őket? hiszen ők ezt méltóbb joggal tehetik. Soha ennél veszélyesb üszköt nem vethetnénk egyházunk épületébe a' vallásos kegyelet megbuktatásával 's a' protest. egyház függetlenségének áruba bocsájtásával; feloszláshoz siettetné ez egyházi institutionkat. Ugyanis illy ingatag állásban, kényjátékul, micsoda önérzettel határozná magát valaki protestáns papi hivatalra? A' vallásos nevelés hü kezekrei bízása elsőbb fényes templomoknál; ha ezt megtettük 's kegyes népet neveltünk: gazdagok lesznek akkor oltáraink,mert lesz vallásos érzel-