Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-04-19 / 16. szám

indítványozni: hogy ezt a' ker. elnökök felvált­va, seriatim et altcrnatim tegyék ?" Székács. G y'ü lések. Abauji egy U.megyeilkoxgy ülés; Tartatott Gönczön, martius utolsó és april l-ő napján n.t. Futó Sámuel esperes úr 's legidösb vi­lági t.biránk elnökletök alatt. Gyűlésünk jelleme: béke, egyetértés, kedély-nyugodtság, komoly megfontolás, és olly igazságkiszolgáltatás, mely­lyet a' kímélő szereteten épült egyháziasság igé­nyel. Gyűléseink szokott tárgyain kivül, tanács­kozásunk eredményei ím ezek: Hitelesíttetvén januariusban tartott rendkívüli gyűlésünk jegyzökönyve, annak azon pontja fe­lett, melly az egyházi hivatalnokokra beadott sza­vazatok jövendöbeni nyilvános felbontását tár­gyazta, komoly vita keletkezett. Elhatároztatván végre, hogy a' felbontás vá­lasztmányilag történjék, két rendbeli választmány neveztetett, •— mindenik számos egyénből, 's mint ohajtottuk, korhoz illő tapintattal, mert nem vala többé a' választmány csupa t.birókból, — ugy, hogy mi hisszük, mikép tényben nem sokat külön­böztünk attól, mit elvben ki nem vihettünk. Ezért köszönet részrehajlatlan esperesünknek. Az ered­mény ez: 70 szavazattal 10 ellen segédgondnok lett közkivánságunk tárgya báji Patay Sámuel úr, Abauj első alispánja, a' vallásos, buzgó munkás­ságú és szerény hazafi, kinek fejére egyszerre tűztük az egyházi és polgári érdem szép koszo­rúját. Ülnök lett világi részről t. cóji Comáromy József úr, ki iránt egyh.megyénk, bizodalmát első szavazáskor általános szavazat-többség adásával nyilvánította. Ülnök egyh. részről Kalniczky And.; egyh.megyei pénztárnok Dobza Dani. Ezután egy előkelő egyház ügye került szőnyegre, melly a' halál által megürült papi helyet, az özvegyet illető törvényes időn túl is segéddel kívánta, betöltetni, adván okul, hogy sok rongyos épületeit máskép rendbe hozni nem bírja: az egyh. különben nagy, vagyonos 's tökepénzes. Két rendbeli követek érkeztek ez egyházból: egy rendbeli az egy ház­tanács küldöttei; másik, melly ellenfolyamodást adott, 's kánonszerü kívánsággal kéri a' népet, mindazon jogokba visszahelyezni, mellyek pro­testáns szempontból őt illetik, de mellyeket eddig­elé egy magamagát kiegészítő consistorium gya­korlott,— e'rész rendes papot kér, egyszersmind kiküldöttséget, melly bonyolt egyházi állapotjukat rendezze. A' küldöttség e' résznek kérésére ki­neveztetett, egyszersmind a' canonicus elv ki­mondatott, — hogy idöntúl a' papi állomás üresen j nem maradhat, hanem rendes pappal kell betöl­teni, — mert egyházunkban minden simonia tilal- [ mas: különben az egyházkerületrei fölebbviteli fenhagyatott. E' tárgy egyházi életünk organismusát tete­mesen sértvén, szó nélkül nem hagyhatjuk. Két tárgy kiván itt, hacsak pár szóban is, felvilágosí­tást; egyik ez : „lehet-e a' lelkészi hivatal jö­vedelmét akár morális, akár törvényes szempont­ból, más czélra fordítani ? 's mi viszonya van a' consistoriumnak a' néphez?" Az elsőre: Nálunk protestánsoknál a' papi hivatal kegyes alapítvá­nyokon épül, mellyeket részint az összes földes­urak olly czélból tettek *s tesznek, hogy legyenek virágzó egyházak, mellyekben mint erkölcs müis­kolájában mind magok, mind alattvalóik buzgó ke­resztyénekké 's munkás polgárokká képeztesse­nek : részint egyének kegyes indulatból, vallásos kegyeletből szánták el, hogy szegény, állo­mánytól semmi segedelmet nem vevő egyházunk fenmaradását biztosítsák, példát mutassanak egy­szersmind lelkes áldozattételekre: érzés, értelem, törvény ezt sugallja nekünk, hogy illyen, a' papi hivatalhoz kötött javadalmakat, mellyeknek czél­ját az alapítók akarata kitűzte, más czélra fordí­tani sem nem illik, sem nem szabad: egyedül arra, hogy időnként alkalmas, és rendes tanító egyé­nekkel legyenek az egyházak ellátva; ennek tel­jesítése a' statusnak is érdekében fekszik, az er­kölcsiség levén virágzásának hipothekája. Innen lehet kimagyarázni, miért tartotta fel koronás fe­jedelmünk a' protestáns kegyes alapítványok fe­letti örködési jogot, — melly is arra terjed ki: hogy minden alapítvány az alapító czélja szerint fordíttassék haszonra. Kánonaink sem engedték meg a' papi javadalmakkali egyedáruskodást: már az 1576-dikban Borsodban, Gömörben, Hontban használt kánonok XXIV-dike igy szól: „privato arbitrio, et commodo, vei affectu malo ecclesiae ne diminuant reditus a majoribus ordinatos, nec hunc ad alium quemque finem convertant." De er­kölcsi tekintetben is vészes következményeket hoznának az illy engedmények, egyházi életünk­re, ha népesebb 's vagyonosb egyházainknak meg­engedjük, mikép papi jövedelmeinkkel simoniát űzzenek, — vájjon nem hoz-e ez separatismust közinkbe? apródonként a'nagyobb egyházak pél­dájától bátorságot nyerve, nem fogják-e kisebb egyházaink is magukat kivonni az egyházi felsö­ség alul? — nem lesznek-e hajlandók egyházi szolgát nélkülözni, hányszor az egyházak felse­gélése áldozatra szólítja őket? hiszen ők ezt méltóbb joggal tehetik. Soha ennél veszélyesb üszköt nem vethetnénk egyházunk épületébe a' vallásos kegyelet megbuktatásával 's a' protest. egyház függetlenségének áruba bocsájtásával; feloszláshoz siettetné ez egyházi institutionkat. Ugyanis illy ingatag állásban, kényjátékul, mi­csoda önérzettel határozná magát valaki prote­stáns papi hivatalra? A' vallásos nevelés hü ke­zekrei bízása elsőbb fényes templomoknál; ha ezt megtettük 's kegyes népet neveltünk: gazdagok lesznek akkor oltáraink,mert lesz vallásos érzel-

Next

/
Thumbnails
Contents