Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-04-12 / 15. szám

jövő egyetemes gyűlésig is gondolkodjunk e* do­logról. írva van ugyan, hogy a'pap és levita el­líerülé a* rablók összevérezték utazót könyörte­lenül, de sérteném a* papi és tanítói kart, ha föl­tenném, hogy elnyomorodott egyházszolgákon kö­nyörülni nem tud avvagy nem akar. Ötszáz pap­nak 's ezer tanítónak illyen intézet alapítását csak akarnia kell 's akarata nem lesz gyermek álmai! Székács urat tisztelettel kérem, álljon az ügy élére addig is, mig a' jövő egyetemes gyűléskor összeseregeit tiszteletes atyák és tanítók e' rész­ben határozandnak ; ha pedig külföldi utazásából akkorra vissza nem térne, szerezzen lelkes he­lyettest, ki ez ügyet helyette megpendítse és az egyháziakat 's a' kinek tetszenék, világiakat is tanácskozásra meghíjja. *) Szegény, árva lelkemre! igen szegény va­gyok, ezen alapítványhoz mégis 10 pengő fttal járulok 's azt ide csatolva küldvén, Székács urat tisztelettel kérem, méltóztassék ezen öszveget je­len czikkem czíme alatt a' pesti takarékpénz­tárba 's a' netán begyülendö öszvegeket koron­ként felfizetni; azon nem reménylett szomorú esetre pedig, ha egyszerű szavaim tiszttársim 's a* tanítók közt viszhangra nem lelnének, az általam adott csekély öszvegről a' takarékpénztári köny­vecskét az 1847—ki egyetemes gyűlésnek bemu­tatni 's alapítványkámat a' tisztelt testületnek gondviselése alá hathatósan ajánlani, Iíi e' jó­szándéku tettemet gúnyosan megmosolyogná, azt Márk 4, 31. 22. figyelmeztetem. Hogy egygyel több akadályt ne gördítsek lelkem kedvencze, az unió, úlába, szeretném, ha szavaim rokonszenvvel fogadtatnának h. hitv. fe­leink által is, kik közöl nem egy esik áldozatul az undok marasztásnak. De mondjátok ueg, ti mélyebbre látók! épen a' gyámolda nem örökíte­né-e meg köztök a' marasztást? Nevemet ne kérdezzétek; az a'dologhoz nem tartozik; szerezzen magának barátokat az ügy maga — t—y. Gyűlések, fliliari caue&yci közgyűlés. Marlíus 23- 's 24-kén Nagy-Váradon, Ho­dossy Miklós és Zilahi József esperes urak el­nöklete alatt. 1) A' gyűlést megnyitó ima után, nem rég elhunyt egyházmegyei ülnök t. Posta János ür ha­lálával megürült egyházmegyei ülnökség betöltése végeit beküldelett szavazatok fölbontatván, a1 szavazatok általános többsége által ülnökül elvá­lasztatott 's annak következtében föl is eskette­lett ártándi leikész t. Szemes János űr ülnöki szé­két elfoglalá. Ez új hivatalára nézve ugy nyilat­kozott, hogy ay.t hat évnél tovább viselni nem szándékozik. Okai ezek voltak: az örökös hivatal a' hivalaloskodót valamint önkimüvelésére, ugy llusvét után nyilatkozni fogok. Székács. hivatala pontos betöltésére is hanyaggá teszi, nem félve, hogy egy kis pontatlanság hivatalától meg­fossza, 's nem levén már magát miért tökélete­sítnie, elérve a' „non plus ultra"-t; — továbbá a* gyülekezetektől nem lehet kívánni, hogy azokhoz is bizalmuk legyen, kiket, sok év előtt, már kihalt elődeik tiszteltek meg bizalmukkal; mert a' bi­zalmat kikényszeríteni nem lehet; azonban, végre, fiatal egyénekben elöli az önkimüvelést, nem re­ménylbetve annak leendő kifüntethetését. Elveit csillogó szavakban nem akará nyilvánítani, mond­ván, hogy azok csak ámítások, 's rendesen nem szoktak beváltatni: tettek után akar megítél­tetni. *) 2) Megyei rabok lelkésze t. Makó József ür a' gyámintézeti választmánynak, a' mult év óta 800 v.flból, néhány krajezár híján, 2000 v.ftra emelkedett gyámintézeti pénztár rendbehozása körül tett munkálatát olvasá föl, melly kimerítő­nek találtatván, érte a' választmánynak köszönet szavaztatott. Ez alkalommal kitűnvén, hogy sok lelkészek vannak, kik feledve, hogy ez intézet jótéteménye ö rajtok és maradékaikon, tartozá­sukat be nem fizették, és kik talán álszeméremből, vagy a' papi tekintély iránti féltékenységből, sú­lyos 's leginkább hátramaradottaikra nehezülő sorsukat híveiknek bevallani átallván, a'gyülési­leg meghatározott új évi, templombani kihirde­tést, mi a1 gyámintézeli pénztár egyik forrása, el­mulasztották, határoztatott: azok, kik nem fizettek, tartozásuk teljesítésére komolyan intessenek, a' templombeli kihirdetést elmulasztottaknak hanyag­sága pedig nyilván roszaltatik. 3) Átlátván már régen az egyh.megye, hogy az időközi lelkészül valamelly egyházba bejutott egyén, a' papot, mint erkölcstanítót, hogy egye­bet ne mondjak, kisalyrizáló utakon, rendesen magát marasztatja, és hogy az illy megmarasztás nem szabadválasztási jog, hanem hizelkedés, va­kítás 's vakulás et cactera graeca eredménye; 's észrevevén, hogy, ha az időközi lelkészeknek 's káplánoknak, és illetőleg, az egyházaknak ezt űzni tovább is megengedi, irányukban bátran el­mondhatja az öreg Chremesseh ,,mala docet vos (te) mea facilitas multa," és az e' részbeni késő bünbánásra ébredő egyházak számát meg fGgja nevelni: egyházmegyei főjegyző t. Pap István és ülnök t. Nagy István urakat megbizá, hogy az időközi lelkészek 's káplánok állása mikénti ren­dezése felöl kimerítő véleményt készítenének és azt a' közgyűlésnek adnák be. Az igen jeles és sok gonddal e1 közgyűlésre elkészített vélemény felolvastatván, 's annak czélszerü volta a1 köz­gyűlés által elismertetvén, a' vélemény nyomán *) Az Isten tartsa meg Szemes urat. Érje be ennyivel, nem annyira ö, mint azok, kik a1 czímeket és hivatalokat vadásszák. Most nincsen időm, de ha Isten éltet e" ko­vász ellen, egyházunkban már csak készítek egy ártat­lan satyrát. Sz.

Next

/
Thumbnails
Contents