Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1846 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1846-04-05 / 14. szám

veszítve koronként feljajdulunk, ne mondjátok vakmerőségnek és hierarchai törekvésnek azt. A' féreg is felemeli fejét, ha a' lábak reá nehezednek. — Legyünk testvérek, legyen béke köztünk! Értsük meg egymást, és fogjunk kezet. Szoros kézfogást 's szorosan egybevetett vállakat! Ha Isten lesz velünk 's mi Istennel leszünk; ha bizalom, és szeretet,'s az üdvözítő Krisztus szelleme olvaszt egybe minket: a'magyarhoni evangyélmi egyház gyökeres boldogsága elmaradni nem fog. Amen! Hallgassa meg Isten! — De tán már is-i mét messze tévedtem ? Kemenesalján a' papkörök ugy hozattak be, hogy abban a' világiak is részt vegyenek. *S lesznek e' honnak esperességei, például Gömör 's névszerint Kishont, *) hol hihetőleg csak illy feltétel alatt lesznek azok behozhatok. Hogy elejét vegyem az e' tárgyban keletkezhető, rendszerint élére állíttatni szokott kérdéseknek, nyilatkoznom kell előlegesen. Midőn mélt. főfelügyelő urunk Zay-Ugróczra összegyűjtő maga körül az oktatókört, tán a' legelsőt, melly egyháznnkban létezett, 's melly tetteért szives hálával adózunk neki; megnyitván a' kört egy rövid beszéddel, a' teremből eltávozott és a' tanakodó oktatókat magukra hagyá. 0 méltóságának ezen tette nagyon méltánylandó, mert noha ő az iskolák felügyelője is, távolról sem akará az oktató urak szabad tanácokozását genirozni. Hogy mondják ezt magyarul? — Az oktatók körükből választottak elnököt és tanakodásaikat folytaták. Ennek kell történnie a' papkörökben is, hol kizárólag a' papok hivataloskodását illető tárgyak, és csak illyenek, fordulhatnak elő. — No de ha aztán még is a' világiak is részt akarnának venni az illy tanakodásokban, már a' mint sokan hinnék ex curiositate, vagy hogy a' papok ujjai közé lássanak, vagy , mint én hinném, tiszta ügyszeretetből? Én azt mondanám: Tessék Domine Spectabilis! Gratulamur nobis de felici conspectu! Meglehet, hogy tanulhatnánk tőle, mert .a'jó pap holtig tanul. Meglehet, hogy csak igy nyerhetnök meg öt legjobban az ügynek v

ha szemtől szembe látná, hogy itt bizony semmi veszedelmes dologról nincs szó, hanem például arról, hogy az anyakönyvek vezetése, az agenda *) A' két nevezett helyen *s általában a'tiszai e.ker ben van ugyanis legtöbb berzenkedés papok és nempapok között, "s ha az említett czikk, az augsburgi, nem ott készült, az a1

magyar hazában nem készülhetett. Tán majd egyszer kedvem jő elmondani véleményemet ama czik felett e' lapokban. Előlegesen csak azt jegyzem meg róla, hogy mind az igazi szempont el van tévesztve benne, mind pedig a' hangulat nem az, mellyet én keresztyén paptól igényleni szolitam, szoktam még akkor is, ha, mint Urunk, megostoroztatnánk. Szóval, én sem galambszelídséget, sem kigyói okosságot nem tudtam feltalálói benne; legkevesebbé pedig egyetemes, minden szükkörüségen felülemelkedett álláspontot. javítása, egy közös énekes könyv kidolgozása, e' vagy ama szentírási hely értelmezése, a' confirmatioi év meghatározása , az istentisztelet ugyanazonossága,a'papi öltözet összevágó egyetemes mintázása 'st.b. körül, hogyan kelljen intézkednünk. Meglehet, hogy megköszönné az ezen dolgok megvitatását, mert aztán ha a' gyűlésben fordulnának elő, jobban tudná, hányat ütött az óra. Meglehet, hogy azt mondaná: haec ad me non pertinent, és kalapját venné és kiindulna, 's mi azt mondanók neki: sed dignetur remanere Domine Spectabilis! 0 pedig: Gratias ago, vere alios habeo labores. Mi pedig: Habeamus ergo alia vice fortunam! 's még Cicero is örvendene ezen classicus latinságnak. Végre még helyzethez kötött azon ellenvetés is fel szokott hozatni: hogy a' lelkész urak nem kapnak a' gyülelekezettől annyiszor szekeret, hogy még papkörökbe is utazhassanak, 's ha kapnának is, a' szegénység, a' szegénységi— Már az igaz, hogy ezzel a1

szegénységgel minden nyomon találkozunk, 's kedvem volna á la bulla in coena Domini-féle formulát componálni ezen átkozott szegénység ellen. „Könnyű neked tervezned és indítványoznod, olly selyemgyapjas juhok között" ír hozzám a' napokban egy társam. 'S megengedem, hogy igaza lehet, noha nem mind arany, a' mi fénylik. De tegyük hát a' leg és legelső papkör leg és legelső kérdésévé ezt: Quis, quid, ubi, quibus auxiliis, cur, quomodo, quando lehetne a' köröket lehetővé, rendesen megtarthatókká tenni? Sok szem többet lát. Az elhatárzott akarat sokat tehet. A' hit és bizodalom a' sziklával is vizet ontatott. — *S aztán van annak a1 szegénységnek sok jó oldala is; legjobb eszköz a' gutaütés és a' pingvis minervaság ellen; a* sült burgonyának fűszere; Horáczot pedig poétává tevé. Ki tudja, ha gazdagabbak volnánk, nem lennénk-e roszabb papok ? Példákat lehetne idéznünk, mellyek azt bizonyítnák, hogy aligha nem. De exempla sunt odiosa. Legvégre pedig conferentiázzunk 's mozogjunk, — mert ez az életnek jele. Haragudhatunk is, csakhogy ne vétkezzünk 's a' nap le ne menjen haragunkon. Hogy e' czikkért rám is sokan haragudni fognak, könnyen meglehet,— de vétkezni ellenem bizonyosan nem; mert hiszen nem mind szentírás ám az, mit az augsburgi újság a' minap mondott, vagy a' mit én szoktam mondogatni. Ezen czikkeket is némileg a' szegénység szülte. Munkák nem küldetnek ; a' lapnak meg kell jelenni, 's engem a* szegénység czikkiróvá tesz. Itt az egész titok kulcsa. Tehát méltóztassanak dolgozni, különben majd magam irok czikkeket's egyedül a' szerkesztői kínoknak tulajdonítsák, ha kínos és gyötrelemteljes dolgokat mondok el. Szé kács.